A múltban élünk, avagy túl öreg a rock’n’rollhoz és túl fiatal meghalni.
(A rajongók tudják, hogy ezek Jethro Tull dalok címei.)
Az Első Izraeli Bigband Fesztivál, nosztalgia, tribútolás, egy jubiláló hazai sztár, a Cigány Királyok, a Gótikus Metál Atyja, és egy gigasztár a múltból.
Ez vár ránk a héten.
ÁPRILIS 17. VASÁRNAP
Az időutazási irodák még zárva vannak vasárnap, de a friss bulik helye a Kuli Alma – ahogy rendesen – már nyitva, és a Blint el Funk bulija nagyon jó startja lehet a hétnek.
Nekem privát nosztalgia, hiszen az egyik első izraeli koncert élményem volt. Akkor még nagyon furcsálltam a jemeni dallamokkal ritmikákkal átitatott dögös funkyt. Ma már inkább kevesellni szoktam az orientál ízt a hazai popban.
De új dalaik rendben vannak: ideális keverék ez a Blint el Funk.
Egy pszihedelikus csoda-bandával is kezdődhet a hét, és akkor legyen a helyszín a Levontin 7!
Világzene, de nem valamelyik nép zenéje, hanem az Én felhője ahogy megkerüli a földet.
Yuli Shafriri énekesnő zenekara a Cloud of I nem tagadhatja meg a 68-ig nyúló gyökereit, de orintális zenéjét sem. A kelet itt közelebb van, mint Kaliforniában volt 68-ban, de világra nyitott muzsikusoknak nincs távolság.
És nincs nosztalgiázás!
A Cloud of I nem exhumált hippikor, hanem eleven reinkarnáció. Néha pörög, máskor meg ringat.
Yuli Shafriri – ének és gitár
Itai Spiegel – elektromos gitár
Nimrod Goldfarb – basszusgitár
Benban Franklin – dobok és ütőhangszerek
vendégek:
Yoav Kosolovsky – szitár
Maayan Stein – haránt-fuvola
ÁPRILIS 18. HÉTFŐ
A tribute műfajban van egy külön bajnokság, a „ki adja a zenekarának a legfrappánsabb nevet”.
Én győztest szeretnék hirdetni: a Guns N’ Moses. Kiderül belőle hogy kit tisztelhetünk bennük és velük, és hogy izraeliek. A Tmuna Színház lesz a koncert helye.
És már itt is az első vendégsztár a múltból.
Nekem úgy tűnik, mintha a Gipsy Kings mindig is lett volna, de utána néztem az eredetnek. A spanyol polgárháború elől Franciaországba menekült Reyes (királyok) és a Bailardo (táncos) családok leszármazottjai alapították a zenekart Arles-ban az 1970-es években.
Az andalúz cigányok zenéje korábban nem volt partyképes, ma viszont már nincs olyan latin vagy retro buli, ahol nem bukkannak fel Gipsy Kings dalok.
Most a Tel Avivi Kultúrcsarnokban pörögnek majd a Reyes és a Bailardo fivérek gitárjai.
Kicsit aggódom hogy a szépen beszékezett koncertteremben, hogy fogunk majd táncra perdülni…?
ÁPRILIS 19. KEDD
Jubileum!
Huszonöt évvel ezelőtt az izraeli tanuló vezető tábla, a HaNag Hadas átalakult egy zenekar nevévé: Hadag Nahash
Így már halkígyót jelent, illetve funkot, hip-hopot, protest politikai szövegeket, 8 albumot, és minden rekordot megdöntő népszerűséget.
A Hadag Nahash friss mai cucc a 25 – színpadon töltött – év ellenére. A héten két koncerten is leellenőrizhetjük majd ezt. Az első a Kineret partján a Red Band, és a Full Trunk társaságában a Beit Gabriel-i Amfiteatrumban lesz.
A Paradise Lost zenekar se mai csirke: 34 éve zúznak.
Egyszer hallottam három metálost a műfaj stílus-ágairól vitatkozni. Zenekar nevek röpködtek, stílusok, lemezcímek: majdnem egymásnak estek. De abban megegyeztek, hogy a gothic metal az a Paradise Lost. És hogy a death és a doom metálból lett összegyúrva a 90-es években. És hogy a Paradise egyre jobb.
Az Elveszett Paradicsom sötét vízióit pedig egyre inkább utoléri a valóság.
92-ben jártak először Izraelben és azóta kilencszer. (Valószínűleg rekorderek.)
Most is a Barbyban lesznek, mint 2018-ban.
Egy 30 éves koncert-klipet választottam, hogy mérhető legyen mennyit öregedtek. Semmit.
Most kicsit hosszabb szubjektív kitérőt teszek egy gigasztárvendég kedvéért:
Jethro Tull
Kamaszkoromban Magyarországon csak Nyugatról lehetett rock lemezeket beszerezni. Aki hazajött, vagy kapott onnan valami lemezt, az körbetrombitálta a haverokat úgy, hogy még vonalas telefonja se volt mindenkinek. Összejöttünk meghallgatni.
1976-ban Jugoszláviából jöttem haza, és „jugó” abszolút Nyugatnak számított. A hónom alatt egy fehér borítós bakelit. (Tudom: vinyl!)
Egy jellegzetes pózban féllábon álló fuvolista figura volt rányomva, és két szó: Jethro Tull. (Egy yugoton kiadású best of lemez volt, az első korszak dalaiból.)
Bevallom nem ismertem ezt a bandát, de ez volt egyetlen „nemabba-nemboneym” lemez a karlováci áruházban, ahol megállt a turistabusz. Hazahoztam. A többiek sem ismerték. Akkor már a világ boldogabbik felén hatalmas sztárok voltak, csak a Ferencvárosig nem jutott el a hírük. Ültünk a szőnyegen, és kinyílt egy vörösbor is. (Dehogy voltunk még 18 évesek!) Bizsergetően jó zene volt. Nem blues, arra hamar rájöttünk. Heavy metál se, jazz se. De még progresszív se mint a Pink Floyd, vagy az Emerson. Egyszerűen jó volt! Évekkel később olvastuk csak, hogy a kelta dallamkincs nagyon eredeti feldolgozását hallgattuk rongyosra 76-ban. Persze hogy minden lemezüket beszereztem.
94-ben aztán a Sziget Fesztivál őse a Diáksziget meghívta őket. Munkatársként, a backstage-ről nézhettem Ian Andersont és legendás zenekarát. Semmit nem koptak 20 év alatt.
Az üres show, a csinnadratás kérészéletű pop megöregszik, a zene nem.
Azóta nem láttam őket, hallgatni is csak ritkán.
„Túl öreg a rock’n’roll-hoz, de túl fiatal meghalni”– énekelte 76-ban Ian Anderson, az a figura, aki a borítón magasba ugorva fuvolázott.
75 éves de még mindig aktív!
És bandája a Jethro Tull, Izraelbe jön, két koncertre: kedd
Haifa Convention Center és…
ÁPRILIS 20. SZERDA
…Tel-Aviv Kultúrpalota
Egy 50 éves dal egy 10 éves koncertfelvételen:
Eddig szépen ment minden: trappoltunk előre a múltban egészen szerdáig, és akkor idedobja a műsornaptár ezt a full mai hip-hop dívát Sima Noon-t! A csaj egy extrém figura, a zene egyszerű trip-hop, de csöppet sem unalmas.
Nem fog zokogni a rajongó tábora, hogy lemarad a Jethro Tull-ról. A Barbyban egy másik generáció zsizseg majd Sima Noon buliján.
Ha jól számolom 7 koncerten, száznál több muzsikus lép majd fel a Shablul klubban!
Mert kezdetét veszi az Első Izraeli Big Band Fesztivál.
Szerda az első nap, és Chen Zimbalista nagyzenekara az első fellépő.
Az ütőhangszeres virtuóz, aki Bachtól a szambáig, a törzsi zenéktől, a kortárs muzsikákig mindenbe belekavar, jól példázza a Shablul célját. Tarka stílus kavalkád lesz a 7 koncert, a jazz hőskorának tánczenéitől, a swingen át a mai fúziós zenékig, Amerikától-Afrikáig, és persze a hazai zenei ízekig.
A szerdai nyitókoncerthez nem találtam Zimbalista-tól nagyzenekaros bulit. Kénytelenek lesztek ehhez a duóhoz hozzáképzelni egy 12 tagú vonószenekart, 4 énekest: arabokat és zsidókat. És már rátok is zárul a multikulti csigaháza, a Shablul szerdán 20.30-kor.
ÁPRILIS 21. CSÜTÖRTÖK
Maradjunk még az Első Izraeli Big Band Fesztiválon a Shablul-ban!
A bársonyos hangú énekesnő Meital Waldmann és Nitzan Kolko zongorista nevét rejti az M&N Big Band
Az izraeli jazz friss generációjából verbuvált nagyzenekaruk most a lágyabb muzsikák és pörgősebb swing felé veszi majd az irányt.
Shablul csütörtök. 20:30
ÁPRILIS 22. PÉNTEK
Ebbe a napba két buli is befér majd a Első Izraeli Big Band Fesztiválon.
Az első 14 órakor a Charlotte Storer ciprusi énekesnővel 9 fősre duzzadt Ram Erez Eight.
Este pedig igazi tradicionális swing Avraham Felder Big Bandjével.
ÁPRILIS 23. SZOMBAT
Még mindig az Első Izraeli Big Band Fesztivál:
Az Israel Jazz Orchestra vagy egyszerűen csak „a zenekar” a szombati 14 órai koncertre vidám zenét, pörgős groovokat ígérnek, amiben a 14 szólista megcsillogtathatja a tudását.
A szombatesti esti bulin a Conservatorion Nof A Galil big bandje játszik majd Jurij Geifman vezényletével. Robert Anchopolovsky szaxofonost és Yonatan Kozlovsky trombitást látják majd vendégül. Charlie Parkertől, Quincy Jonesig minden befér a galileai vendégek műsorába.
20:30 a kezdés a Shablulban.
Az Első Izraeli Big Band Fesztivált záró koncert átcsúszik majd a következő hétre.
Jonathan Wolchuk Big Band, Esther Rada-val…
De erről majd a jövő hétfőn klippelünk…
Térjünk vissza az ünnepelthez!
Hadag Nahash jubileumi turnéja az Ariel Sharon Parkban zárul majd, Jimbo J. lesz a vendég.
Elmúltidőztük a hetet, de az a verzió kimaradt, amikor a tradíció simán átköltözik a jelenidejű muzsikálásba, mondjuk úgy, hogy a ladino dallamokból dúsan hangszerelt jazzrock lesz, persze olyan, hogy a koncerteket végigugráljuk fülig-érő szájjal, ünnepelve a színpadon játszó 9(!) muzsikust, a Pinhas & Sons zenekart, akik ezt az energikus showt nyomják nekünk, most szombaton például a tel-avivi Gray-ben.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
