Döbbenetes civil hőstettet, egy megmenekülés történetét meséli el az egyiptomi kivonulás előestéjén a Háárec című újság itt.
Egy Haderán élő izraeli asszony saját és férje élete kockáztatásával Ukrajnába utazott, hogy kimenekítsék a nő szüleit. Sajnos édesapja már a megérkezésük előtti éjjelen meghalt, ráomlott a lebombázott ház pincéjében kialakított óvóhely. Őt már csak a szomszédok temetik el, ha felenged a ma még fagyott föld, de a 75 éves Ludmilla megmenekült.
A lap beszámol róla, hogy egy bevásárlókocsiban tolták ki az idős asszonyt a háborús zónából, mivel már jártányi ereje sem volt, hetek óta nincs fűtés, áram, étel az Aleppó és Groznij mintájára porig bombázott városban, ahonnan a civilek többsége kimenekülni se tudott.
Viktória Zenin Haderán a tévén látta az orosz agresszió kezdetét, és telefonon megígérte szüleinek, hogy értük megy, és kimenti őket, ha kell. Nem keresi a kalandokat, mégsem szánta rá magát, hogy a háborús övezetbe utazzon egészen április 11-ig, és édesapját már nem tudta sajnos megmenteni. Április 11-én viszont úgy érezte, hogy ha nem megy értük, sose bocsátja meg magának, élete kockáztatásával – és férjével együtt útnak indultak.
Kalandosan jutottak el, többször is életveszélybe kerülve Mariupolig, s közben, és a városban is telefonján rögzítette az oroszok bombázását, amely válogatás nélkül zúdul a civilek lakta területekre. Volt olyan, amikor óvóhely sem állt rendelkezésre, rengett alattuk a föld az oroszok bombáitól, és a félelemtől elterült a földön, képtelen volt a lábára állni, férje hiába próbált segíteni, eldőlt, és mindig összerogyott a földre órákon át.
Végül több nap után, egy viszonylag bomba és rakétamentesebb időszakban eljutottak szüleihez, és sikerült a még életben lévő édesanyját egy áruházi bevásárlókocsiba téve kimenekülniük, majd a várost is elhagyniuk. Eljutottak előbb Lvivbe, majd Lengyelországba, és most Varsóban rendezik az édesanya papírjait az Izraelbe költözéshez.
Újságíró
