Ősi, a régészek szerint 2300 éves, az egykor ott élt szamaritánusok használta olajmécsesre bukkantak a manapság Ciszjordánia északi részén, Szamariában lévő Gerizim hegyen.
A Nablusz melletti Gerizim-hegyen, a szamaritánusok szent helyén szinte teljesen épen került elő a cserépmécses egy kőből készült fürdőhely maradványánál. A szamaritánusoknál súlyos, de mozgatható kőből készült kádak szolgálták a tisztálkodást és a rituális tisztaságot szemben a zsidók kőbe faragott, elmozdíthatatlan mikvéjével.
A Gerizim-hegyen állagmegóvási munkálatokat végeztek, hogy ne csak a hegytetőn található, és a múlt század 90-es éveiben feltárt szentély, hanem a körülötte lévő papi lakóhelyek is látogathatóak legyenek, és ekkor bukkantak a mécsesre, amely a régészek szerint a hellenisztikus időszakban, az időszámításunk előtti második században készült.
„Az ősi mécses az egykori főpapi épületben volt, és arra a korszakra datálható, amikor az Áldás-hegyén, a Gerizim hegyen dicsőséges szamaritánus templomváros állt, a jeruzsálemi zsidó Szentély megfelelője körülbelül 2300 évvel ezelőtt – mondta a ynetnek Nathaniel Elimelech, az izraeli természetvédelmi és műemléki parkok hatóságához tartozó Gerizim-hegyi műemlék igazgatója.
Ezen a hegyen kerültek elő az elmúlt évtizedekben a szamaritánusok ősi szentélye, s mellette a hellenisztikus korszakból származó, mintegy tízezer lakost számláló, erődített fallal körülvett nagyváros maradványai.
A hegytetőről láthatóak Szamária hegyei, s lábánál található Nablus, az ősi, bibliai Shem. A szamaritánus szentély közelében a papság épületei álltak, a mécses lelőhelyén a kutatók szerint egy gazdag papi család élt.
Ezen a helyen korábban már találtak egy kicsiny aranyharangot, amely a főpapok ruhájának alsó szegélyén lógott – hasonlóan a jeruzsálemi Szentély zsidó szakrális vezetőinek öltözékéhez.
A papi negyed épületeit idén nyitották meg a pészach ünnepére az izraeli nagyközönség előtt, miután a régészek irányításával látogathatóvá tették az egykori ásatásokat.
A csekély számban Nablusz mellett és az izraeli Holonban ma is élő szamaritánusok az észak-izraelita Efraim, Menassé és Lévi törzs leszármazottainak tekintik magukat, akik túlélték az egységes Izrael után két részre, Izraelre és Judára szakadt királyság Izrael nevű északi részének elfoglalását.
Az északi királyságot i.e. 722-ben támadta meg, pusztította el s hurcolta fogságba lakóit az asszír birodalom. A hellenisztikus korban a Gerizim – hegyen felépített szentélyük vetekedett a babiloni fogság után újjáépített jeruzsálemi Szentéllyel, de a bizánci korban számos alkalommal felkeltek a császárság ellen, és a harcokban felmorzsolódtak.
A 21. századra mindössze néhány száz tagú szamaritánus közösség maradt fenn, akik az ősi zsidó nép leszármazottainak tekintik magukat. A szamaritánus hagyomány szerint Isten a Gerizim hegyen, nem pedig a jeruzsálemi Mória hegyen mondta Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot, s ezt a helyet választotta a szentély helyéül.
