Nem hiszem hogy izraeli lettem, a nyelvet sem beszélem jól, és még mindig van olyan dolog Izraelben, ami meglep, meghat, megdöbbent. – Silló Sándor fotói.
Azt mondják 7 év alatt az összes sejt kicserélődik az emberi testben. Nincs már Magyarországon született sejtem.
7 éve alijáztam.
Nem hiszem hogy izraeli lettem, a nyelvet sem beszélem jól, és még mindig van olyan dolog Izraelben, ami meglep, meghat, megdöbbent. De így is a sajátomnak érzem.
Tel-Aviviak lettek az idegsejtjeim.
Boldogan futnak rajtuk a közel-keleti kozmopolita Bábel ingerei. Zökkenőmentes volt az őrségváltás.
Mindazt, amit abban a másik hazában elraktároztam Európából az új, izraeli agysejtjeimre bíztam. Az izraeli kultúra még feltöltés alatt, és a neuronjaim szívesen végzik a dupla munkát.
A jobb agyféltekém új agysejtjei nagyon gyorsan összebarátkoztak az izraeli zenékkel. Ez mondjuk nem lepett meg: már az eredetiek is nagyon szerettek minden először hallott harmóniát. A Kánaán kánaán nekik. Itt minden furcsa, és semmi sem idegen.
Az ízlelőbimbóim sejtjei nem álltak át egészen. Nem rajongok a humuszért. Inkább megtanítottam az újaknak a túrós csuszát, a körözöttet és a rakott krumplit. Kibékültek velük és beköltöztették a kuszbarát, a zaatart meg az arakot. Most ezek mind békében élnek a receptoraimon.
Már a magyar sejtjeim is imádták az izraeli nőket, és az izraeli sejtek is a magyar feleségemet, úgyhogy itt sem borult semmi.
A bőröm felhám sejtjei nem pörkölődnek már meg földközi-tengeri napon, mint hét évvel ezelőtt. Ezt a napot, ezt az eget érzik sajátjuknak a retinám új sejtjei is. A beléjük égő izraeli képeket próbáltam a fotóimra is lementeni.
7 évnyi lüktetést válogattam át.
Ennél jobb megemlékezést nem tudok a sejtfordulómra.
Fotók: Silló Sándor
Az írás megjelent a Mazsihisz oldalán is.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
