Kilencven éve, 1932-ben rendezték meg az első Maccabiah-t1, amelyen 18 ország 390 sportolója versenyzett, és 2500 tornász vett részt a megnyitó ünnepségen a „Maccabiah Stadionban”, Izrael első sportstadionjában. A Tel-Aviv északi részén, a Jarkon-folyó torkolatában, a stadion építése a játékok megnyitója előtti este fejeződött be. 90 kerek évvel később, a 21. Maccabiah játékokon 61 ország több mint 10000 sportolója versenyzik. A megnyitó ünnepségre július 14-én, a jeruzsálemi Teddy Stadionban került sor 30 000 néző előtt.
Fotók: Roth Tamás
Csütörtök este több mint két órán keresztül vonultak be a sportolók. Ukrajna kezdett, ami már csak a nemzeti színei miatt is irtó megható volt. A brit delegáció a We Will Rock You-ra vonult, a dél-afrikaiak a Waka Waka-ra Shakirától. Néhány delegáció felkonferálására nem maradt idő, de általában olyan hangulatot csináltak a színpadon, hogy nem lehetett nem követni az eseményeket országonként.
A több száz panamai és argentin táncoló és kántáló sportoló után meghökkentő volt a 6 tagú szlovák, a 4 tagú cseh, a 6 tagú bahamai, a 4 tagú azeri, a 2 tagú kajmán-szigeteki, a 3 tagú észt, a 2 tagú szingapúri zsidó sportegylet vonulása.
A magyarok bejövetelénél szó esett a gulásról és arról, hogy a Maccabi VAC 1906-ban alakult. A némiképp örömmámorban úszó Maccabi VAC csapat mind a 101 sportolójának ezúton is jó mérkőzéseket kívánunk.
A 3000 fős izraeli és az 1500 fős amerikai delegáció csak a két teljes óra után kapott lehetőséget bevonulni. Hiába, amikor amerikai elnök először vesz részt a négyévenkénti „zsidó olimpián”, és azt mondja a 200 amerikai sportolónak rendezett zártkörű fogadáson, hogy „átkozottul büszke vagyok rátok”, akkor nem csak a mérete miatt kell külön kezelni az Államokat, hanem a komolysága miatt is. A komolyság miatti biztonsági intézkedések teremtették meg a szó szoros értelmében vett zsidó vircsaftot, ami a kívülállóknak úgy tűnhetett, hogy hanyag egy rendezés, de akik bekukucskáltak a kulisszák mögé, azok tátott szájjal bámulhatták az utoljára talán 90 éve látott, magát spontánnak láttató hajcihőt a izraeli katonás rend körül.
Az áramkimaradások és a kivetítőkön szinkronjának elcsúszása sugallta vircsaftot a két briliáns műsorvezető mentette meg: Natasha Kirtchuk, az argentin származású USA-ban diplomázott, a pandémiát az I24 tévén végigtudósító nagyon penge újságíró, és Michael Harpaz a legmenőbb izraeli fiúbanda, a Hi Five egykori énekese, színész, zeneszerző, Izrael ügyeletes rock’n roll személyisége. Ez a két celeb minden esendő pillanatban helyrerakta a hangulatot angolul és spanyolul, és elhitette a közönséggel, hogy mégiscsak a világ negyedik legnagyobb sportversenyét nyitjuk meg együtt.
Végül mindegyik csapat végigvonulta a stadiont széltében-hosszában, 300 Maccabi Hacair (Ifjú makkabisták klubja) énekelte el a Hatikvát, Eden Ben Zaken előadta a „You won’t beat me” című számot, 74 fehér ruhás táncosra vetített fényfestéssel, Tamir Grinberg elzongorázta a „Memories”-t, kiterjesztett valósággal tarkítva. Volt Jizkor a 25 éve leszakadt Maccabi-híd emlékére, és a müncheni olimpiai merénylet 50 éves évfordulójára. Herzog államelnök meggyújtotta a lángot Linoi-jal és Artjummal, az izraeli olimpiai aranyérmesekkel. Hanan Ben Ari 100 táncossal, 100-tagú gyerekkórussal és 400 Maccabi Hacair ifjúval lépett fel. Megjelent Jeruzsálem polgármestere is Moshe Leon, és a végén az összes sportoló letette az esküt Dani Abadia vezetésével, aki az NBA izraeli kosárlabdás szupersztárja. A levezető egy mahzoret volt, ami híres dalok egybefűzve éneklése, ezt Statik és Ben El vezették. Tűzijáték is volt és esemény utáni különvonat.
Fotók: Roth Tamás
Videó: Vadász Éva
- Nem idegesítésképpen írjuk folyton Maccabiah-nak és nem Makkabiának, vagy Makkabiádénak, amik kézenfekvőbbek és magyarosabbak, hanem mert a szervezők félhivatalosan ezt kérték anno és/vagy, mert így kereshetőek a különböző nyelvű cikkek az eseményről az interneten. ↩
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
