Évekkel ezelőtt homecégetést kellett fényképeznem még Budapesten, és egy kedves baráti családnál került sor erre a kertjük végében. Amíg Pali és négy csintalan kisfia tüzet raktak és elégették az összes homecet, addig én Rékával nekiálltam egy amerikai szakácskönyvből vett almás süti receptet összeállítani. Tökéletes lett. Könnyű, puha, szaftos, gyümölcsös. Semmi száraz vagy fojtó érzés, amire az ember egy peszachi süti kapcsán számíthat, nincs rettenetes margarinos csokikrém, amiben az ember még napokkal később is hallja ropogni a kristálycukor-darabkákat. Szóval sebtiben le is másoltam a receptet egy fecnire, boldogan vittem haza és tettem biztos helyre.

Mivel pofonegyszerű sütiről beszélünk, az ünnep után még párszor az asztalra került, de mire a következő évben megint felmerült, sehol nem találtam a receptet – ennyit a biztos a helyekről –, és csak arra emlékeztem, hogy van benne egy csomó olaj. Felhívtam Rékát, aki persze nem találta. Csináltam a párve almás helyett nem párve macamisut, azaz macesz-tiramisut, és ezzel feledésbe is merült az almás.

Mígnem egy évvel ezelőtt megint eszembe jutott, hogy mégiscsak, hátha megvan valahol az a recept. Persze addigra már itt éltem Izraelben, úgyhogy telefonon zaklattam szegény Rékát, hogy mi a recept. Nagy mázlimra meg is találta valahol a könyvet, közben kiderült, hogy egy időre ideköltöznek, megbeszéltük, hogy gumicsizmát hozzanak, és el is küldte a receptet.

Szóval, hogy most már mindörökre meglegyen, álljon itt mindenki örömére a világ egyik legjobb peszachi sütije, a csodás almás receptje.

Hozzávalók:

  • 2 bögre maceszliszt
  • 2 tojás
  • 1 bögre cukor
  • ¼ bögre olaj
  • ¼ bögre hideg víz
  • fahéj
  • 2 evőkanál burgonyakeményítő
  • 3 savanykás alma
  • 3 szám rebarbara
  • 1 teáskanál citromlé
  • csipet só

A maceszlisztet összekeverem a tojással, sóval, fél bögre cukorral, kis fahéjjal és a vízzel, és állni hagyom legalább negyed órát. Közben megpucolom az almákat és a rebarbarát, és darabokra vágom. Egy edényben összekeverem a citromlével, a maradék cukorral, fahéjjal és keményítővel. Pár percet állni hagyom. Egy sütőpapírral kibélelt formába öntöm a tésztát, elsimítom, a tetején egyenletesen elosztom az előkészített almát, majd a citromos-keményítős levet is ráöntöm. Közepes lángon kb. 20 percig sütöm.

Lehet az alma mellé körtét vagy banánt is tenni ízlés szerint. Forrón a legjobb, és sajnos nem tudom, milyen másnap, mert még soha nem maradt.

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.