„Tiltja a vallása” – ezért nem fogott kezet az amerikai elnökkel

Országos botrány kerekedett, miután egy fiatal énekesnő szemérmességre hivatkozva nem volt hajlandó kezet fogni az Egyesült Államok elnökével, egy majdnem 80 éves férfival, miután megjelent a tiszteletére rendezett ünnepségen, és énekelt előtte. A kézfogás megtagadása természetesen legitim döntés volt, de az eset kapcsán fontos megemlíteni, hogy ennek semmi köze a nők szabadságához. Épp ellenkezőleg.

Michal Shalev Reicher, a Világi Fórum elnöknője a Ynetben megjelent írásában kifejti, hogy a szemérmességi törvényeket – a judaizmusban és más vallásokban is – mindig a férfiak határozták meg, hogy növeljék a nők feletti uralmat. Ezek a szabályok régi hierarchián alapulnak, amely szexuális tárgynak tekinti őket, nem pedig érzelmekkel és vágyakkal rendelkező teljes emberi lénynek. Ezek dehumanizálják a nőket, ami az apák és a rabbik ősi módszere a szabadság korlátozására. Szabályozzák a női ruházatot (fejfedő, hosszú szoknya, hosszú ujjú blúz), mozgásukat (mehadrin busz, nemi szegregációs események) és nemiségüket.

Izraelben számos vallási területen bevett gyakorlat a nők kirekesztése és megkülönböztetése. Az utóbbi időben különösen megerősödtek a közterületeken az erkölcsi tisztasági törvények világiakkal való betartatására irányuló kísérletek, és Shalev Reicher szerint ezt a tendenciát meg kell állítani. A szekulárisok felelőssége, hogy közösségeik liberális jellegéért küzdjenek – írja.

Egyre inkább gyarapodnak az olyan esetek, amelyekre külön-külön azt szokás mondani, hogy „ugyan már, semmiség”, de ha az eseteket összefűzzük, akkor világos, egyértelmű és aggasztó kép rajzolódik ki.

A közelmúltban tiltotta meg a Siratófal Alapítvány képviselője, hogy a Givati ​​hadosztály női oktatási felelőse vezesse az eskütételt. A hírszerző alakulat parancsnokai nem voltak hajlandók rendfokozatot tűzni egy katonalány egyenruhájára és kezet fogni vele. A vallásos Nachal egység katonáinak egy csoportját elengedték egy gyakorlatról, mert női tiszt is részt vett rajta, és több tucat Heszder jesiva- és mechina rabbi követeli az IDF-től, hogy zárja ki a nőket, és korlátozza a katonaságban betöltött szerepüket. Ezzel a katonai rabbik és a vallásos politikusok arra törekszenek, hogy megőrizzék a régi rendet, és a Cahalt hagyományos és tekintélyelvű életmódot folytató vallási hadsereggé alakítsák.

Ez a „vallásiasítás” (hadata – הדתה) és a kirekesztés riasztó és jól ismert irányzatának folytatása a hadseregben, de a szemérmesség törvényei nem korlátozódnak csupán az egyenruhát viselőkre – figyelmeztet írásában Reicher. Az izraeli felsőoktatási intézményekben külön programok működnek férfiaknak és nőknek, és körülbelül egy hónapja az oktatók toborzásánál tapasztalható nemi diszkriminációról is értesültünk: a Szabadegyetem álláshirdetést tett közzé csak férfiaknak, az ultraortodoxoknak szánt tanfolyamokra. Ezenkívül sok állami iskola egyenlőtlen öltözködési kódot alkalmaz és kér számon, amely csak azt tiltja meg, hogy a lányok bizonyos módon öltözködjenek.

A szélsőségesség további irányzatai is léteznek a közéletben: a múlt hónapban kiterjedt online kampányban és óriásplakátokon buzdították a világi nőket a nida (נידה) megtartásának elfogadására (mivel a halacha szerint a menstruációban lévő nő tisztátalan, kitaszított), és a közönséget nemek szerint elválasztó rendezvények is előfordulnak közterületeken és a világi városokban.

Ez a légkör lehetővé teszi a „magánkezdeményezések” gyarapodását is: alig egy hónapja egy buszsofőr péntek délben nem volt hajlandó felvenni a buszra egy 13 éves lányt arra hivatkozva, hogy nem szerényen öltözött. Ezeknek az eseteknek a gyakorivá válását látva sokszor legyintenek, hogy „ilyen a vallás és a hagyomány”, és figyelmen kívül hagyják konkrét jelentésüket, azt, hogy a nők korlátozva vannak a munkahelyeken, a katonaságban, az iskolákban és a közterületeken.

Ez a probléma közvetlenül kapcsolódik Juval Dajan énekesnő múlt heti döntéséhez, mikor megtagadta, hogy kezet fogjon Joe Biden amerikai elnökkel: egyértelmű, hogy joga van ehhez, de legalább annyira egyértelmű, hogy kötelességünk szembesíteni őt a választásával. A Világi Fórum elnöknője végül hozzáteszi: emlékeznünk kell arra, hogy a szemérmességi törvények soha nem a nők javát szolgálták, hanem az elnyomó gondolkodást érvényesítették, amelyek évtizedekkel visszavetnek bennünket.

Ennél is élesebb kritikát fogalmazott meg az ügyben Uri Misgav publicista a Haaretz hasábjain. A szinte minden fontosabb zsidó vallási iratból idéző írásában kifejti, hogy szerinte aki az énekesnőhöz hasonlóan viselkedik, az reménytelen eset, így nincs értelme emlékeztetni Dajant sem, hogy „aki nyilvánosan megszégyeníti barátját… – annak nincs része az eljövendő világban” (הַמַּלְבִּין פְּנֵי חֲבֵרוֹ בָּרַבִּים… – אֵין לוֹ חֵלֶק לָעוֹלָם הַבָּא – Misna), és „a derech erec megelőzte a Tórát” (דֶּרֶךְ אֶרֶץ קָדְמָה לַתּוֹרָה – Midras). Az „érintéstől való tartózkodás” (שמירת נגיעה – smirat negia) és a „szemérmesség” egyéb értelmetlenségei nincsenek is említve a Tórában – írja Misgav, és hozzáteszi, hogy hamarosan jön a fejet borító, hegyekben csavarodó szövet-kendő, a csak nők előtti fellépés, és a férfiaknak éneklés kerülése, mert a Talmud szerint „a női hang szemérem” (קול באישה ערווה), vagyis alapvetően szexuális jellemzőket hordoz. A következő elnök előtt, még ha 120 éves lesz is, már úgysem fog énekelni – teszi hozzá fanyarul a publicista –, mert az ultraortodoxok gödre olyan, mint egy fekete lyuk, ami egyre nagyobb masszát szív magába.

Az igazi probléma azzal, ami Biden és Dajan között történt, az a jelenség normalizálása. Egy zavarban lévő elnök kinyújtott kezének elutasítása és levegőben hagyása – ennek a kirívóan elcseszett emberi gesztusnak az elfogadása és elfogadtatása. Herzog gyorsan elmagyarázta a döbbent Bidennek, hogy Dajan „vallásos”. Az elnök kénytelen volt rögtönözni, és ösztönösen a vallásra kente ezt a durva udvariatlanságot, pedig a zsidó vallás nem tiltja, hogy a nő kezet fogjon a férfival. Misgav szerint ezek csupán az askenázi hamis rabbik által kitalált őrült halandzsák, melyek az elmúlt két évtizedben a keleti ortodoxia frakcióira is átszivárogtak. Helyesebb lett volna azt súgni Bidennek, hogy egy fundamentalista, vagy egy primitív szekta által elrabolt nyomorult lélek áll előtte, de ez természetesen kívül esik a protokoll szabályain – írja.

A híradások megértést tanúsítottak az okok és az indítékok kapcsán. A Ynet például az alcímben sietett elmagyarázni: „Dajan az elmúlt években folyamatosan erősödik hitében (mitchazeket – מתחזקת)”. Az a kifejezés, amely a misszionárius szakadékba zuhanást „erősödésként” írja le, egykor az utcai zsargonban a térítők és megtérők szlengje volt. Mostanra ez már normalizálva van a közbeszédben, és még csak nem is idézőjelbe téve. Az igazság természetesen ennek éppen az ellenkezője – jegyzi meg a publicista. Dajan az elmúlt években nem erősödik, hanem gyengül, egészen odáig, hogy logikusnak tartja a „Lú Jehi”-t és a „Let It Be”-t énekelni a rangos vendégnek, majd visszautasítani a kéznyújtását.

A probléma gyökere a normalizálás összefüggésében természetesen a szervezők döntése volt, hogy még azután is érvényben hagyták a Dajan eseményen való fellépésére szóló meghívást, hogy előre világossá tette nekik: „nem érintkezik”. Duett társa, Ran Danker énekes (a fundamentalisták által megkövezés általi halálra ítélt homoszexuális) védelmére kelt, azt állítva, hogy ezt az üzenetet „több tucatszor” közvetítette. Nos, pontosan ez az a pillanat, amikor fel kellett volna mondani a megállapodást, hogy elkerüljük Biden megsértését és az Izraelnek okozott nemzeti szégyent. Hiszen ha Dajan arról tájékoztatta volna a produkciót, hogy előadás közben néha dührohamot kap, vagy átkokat és szidalmakat szór közönségére – senki sem vállalta volna a kockázatot. Ezzel egy másik fontos üzenet is elhangzott volna, amely szerint Izrael Állam sajnálattal tudomásul veszi a zsidó és iszlám fundamentalizmus terjeszkedését a területén, de nem hajlandó a központi színpadon helyet adni nekik.

A legriasztóbb jelenség, ami a Dajan-incidens körüli nyilvános viharban felszínre jött, valójában a liberális táborhoz kapcsolódik. Kiderült, hogy sokan ott is megértik Dajan viselkedését, vagy csak közönyösek – vállrándítással. Ennek oka a liberális tábor autoimmun betegsége Izraelben és a tengerentúlon egyaránt: vakság és kóma. Az identitáspolitikához való kötődés, és minden esemény vagy cselekvés az érintettek kiléte, nem pedig tetteik szerinti vizsgálata (Dajan fiatal keleti nő, Biden idős fehér férfi). A „multikulturalizmus”-függőség még a primitív és elnyomó kultúra iránti empátia és valódi tisztelet árán is. Az egyén vágyainak és szeszélyeinek fanatikus megszentelése a közjó és a széles érdekek ellenében.

Misgav végül kifejti, hogy ami ezeket a jelenségeket egyesíti, mindig ugyanaz az alapvető zűrzavar: pluralizmus a monizmussal szemben, tolerancia az intoleranciával szemben, kéznyújtás afelé, akinek esze ágában sincs kezet fogni. Azoknak, akik nem álltak ellen a kísértésnek, hogy a humánus és liberális értékek nevében igazolják és védjék az énekesnő viselkedését, meg kell érteniük, hogy a fundamentalizmus előtti bármiféle meghajlás csak felgyorsítja annak érkezését és növekedését.