Országos botrány kerekedett, miután egy fiatal énekesnő szemérmességre hivatkozva nem volt hajlandó kezet fogni az Egyesült Államok elnökével, egy majdnem 80 éves férfival, miután megjelent a tiszteletére rendezett ünnepségen, és énekelt előtte. A kézfogás megtagadása természetesen legitim döntés volt, de az eset kapcsán fontos megemlíteni, hogy ennek semmi köze a nők szabadságához. Épp ellenkezőleg.

Michal Shalev Reicher a Világi Fórum elnöknője a Ynetben megjelent írásában kifejti, hogy a szemérmességi törvényeket – a judaizmusban és más vallásokban is – mindig a férfiak határozták meg, hogy növeljék a nők feletti uralmat. Ezek a szabályok régi hierarchián alapulnak, amely szexuális tárgynak tekinti őket, nem pedig érzelmekkel és vágyakkal rendelkező teljes emberi lénynek. Ezek dehumanizálják a nőket, ami az apák és a rabbik ősi módszere a szabadság korlátozására. Szabályozzák a női ruházatot (fejfedő, hosszú szoknya, hosszú ujjú ing), mozgásukat (mehadrin busz, nemi szegregációs események) és nemiségüket.

Izraelben számos vallási területen bevett gyakorlat a nők kirekesztése és megkülönböztetése. Az utóbbi időben különösen megerősödtek a közterületeken az erkölcsi tisztasági törvények világiakkal való betartatására irányuló kísérletek, és Shalev Reicher szerint ezt a tendenciát meg kell állítani. A szekulárisok felelőssége, hogy közösségeik liberális jellegéért küzdjenek – írja.

Egyre inkább gyarapodnak az olyan esetek, amelyekre külön-külön azt szokás mondani, hogy „ugyan már, semmiség”, de ha az eseteket összefűzzük, akkor világos, egyértelmű és aggasztó kép rajzolódik ki.

- Hirdetés -

A közelmúltban tiltotta meg a Siratófal Alapítvány képviselője, hogy a Givati ​​hadosztály női oktatási felelőse vezesse az eskütételt. A hírszerző alakulat parancsnokai nem voltak hajlandók rendfokozatot tűzni egy katonalány egyenruhájára és kezet fogni vele. A vallásos Nachal egység katonáinak egy csoportját elengedték egy gyakorlatról, mert női tiszt is részt vett rajta, és több tucat Heszder jesiva- és mechina rabbi követeli az IDF-től, hogy zárja ki a nőket, és korlátozza a katonaságban betöltött szerepüket. Ezzel a katonai rabbik és a vallásos politikusok arra törekszenek, hogy megőrizzék a régi rendet, és Cahalt hagyományos és tekintélyelvű életmódot folytató vallási hadsereggé alakítsák.

Ez a „vallásiasítás” (hadata – הדתה) és a kirekesztés riasztó és jól ismert irányzatának folytatása a hadseregben, de a szemérmesség törvényei nem korlátozódnak csupán az egyenruhát viselőkre – figyelmeztet Reicher írásában. Az izraeli felsőoktatási intézményekben külön programok működnek férfiaknak és nőknek, és körülbelül egy hónapja az oktatók toborzásánál tapasztalható nemi diszkriminációról is értesültünk: a Szabadegyetem álláshirdetést tett közzé csak férfiaknak, az ultraortodoxoknak szánt tanfolyamokra. Ezenkívül sok állami iskola egyenlőtlen öltözködési kódot alkalmaz és kér számon, amely csak azt tiltja meg, hogy a lányok bizonyos módon öltözködjenek.

A szélsőségesség további irányzatai is léteznek a közéletben: a múlt hónapban kiterjedt online kampányban és óriásplakátokon buzdították a világi nőket a nida (נידה) őrzésének elfogadására (mivel a halacha szerint a menstruációban lévő nő tisztátalan, kitaszított), és a közönséget nemek szerint elválasztó rendezvények is előfordulnak közterületeken és a világi városokban.

Ez a légkör lehetővé teszi a “magánkezdeményezések” gyarapodását is: alig egy hónapja egy buszsofőr péntek délben nem volt hajlandó felvenni a buszra egy 13 éves lányt arra hivatkozva, hogy nem szerényen öltözött. Ezeknek az eseteknek a gyakorivá válását látva sokszor legyintenek, hogy „ilyen a vallás és a hagyomány”, és figyelmen kívül hagyják konkrét jelentésüket, azt, hogy a nők korlátozva vannak a munkahelyeken, a katonaságban, az iskolákban és a közterületeken.

Ez a probléma közvetlenül kapcsolódik Juval Dajan énekesnő múlt heti döntéséhez mikor megtagadta, hogy kezet fogjon Joe Biden amerikai elnökkel: egyértelmű, hogy joga van ehhez, de legalább annyira egyértelmű, hogy kötelességünk szembesíteni őt a választásával. A Világi Fórum elnöknője végül hozzáteszi: Emlékeznünk kell arra, hogy a szemérmességi törvények soha nem a nők javát szolgálták, hanem az elnyomó gondolkodást érvényesítették, amelyek évtizedekre visszavetnek bennünket.

Ettől is élesebb kritikát fogalmazott meg az ügyben Uri Misgav publicista a Haaretz hasábjain. A szinte minden fontosabb zsidó vallási iratból idéző írásában kifejti, hogy szerinte aki az énekesnőhöz hasonlóan viselkedik, az reménytelen eset, így nincs értelme emlékeztetni Dajant sem, hogy „aki nyilvánosan megszégyeníti barátját… – annak nincs része az eljövendő világban” (הַמַּלְבִּין פְּנֵי חֲבֵרוֹ בָּרַבִּים… – אֵין לוֹ חֵלֶק לָעוֹלָם הַבָּא – Misna), és „derech erec megelőzte a Tórát” (דֶּרֶךְ אֶרֶץ קָדְמָה לַתּוֹרָה – Midras). Az „érintéstől való tartózkodás” (שמירת נגיעה – smirat negia) és a „szemérmesség” egyéb értelmetlenségei nincsenek is említve a Tórában – írja Misgav, és hozzáteszi, hogy hamarosan jön a fejet borító, hegyekben csavarodó szövet-kendő, a csak nők előtti fellépés, és a férfiaknak éneklés kerülése, mert a Talmud szerint „a női hang szemérem” (קול באישה ערווה), vagyis alapvetően szexuális jellemzőket hordoz. A következő elnök előtt, még ha 120 éves lesz is, már úgysem fog énekelni – teszi hozzá fanyarúan a publicista –, mert az ultraortodoxok gödre olyan mint egy fekete lyuk, ami egyre nagyobb masszát szív magába.

Az igazi probléma azzal ami Biden és Dajan között történt, az a jelenség normalizálása. Egy zavarban lévő elnök kinyújtott kezének elutasítása és levegőben hagyása – ennek a kirívóan elcseszett emberi gesztusnak az elfogadása és elfogadtatása. Herzog gyorsan elmagyarázta a döbbent Bidennek, hogy Dajan “vallásos.” Az elnök kénytelen volt rögtönözni, és ösztönösen a vallásra kente ezt a durva udvariatlanságot, pedig a zsidó vallás nem tiltja, hogy a nő kezet fogjon a férfival. Misgav szerint ezek csupán az askenázi hamis rabbik által kitalált őrült halandzsák, melyek az elmúlt két évtizedben a keleti ortodoxia frakcióira is átszivárogtak. Helyesebb lett volna azt súgni Bidennek, hogy egy fundamentalista, vagy egy primitív szekta által elrabolt nyomorult lélek áll előtte, de ez természetesen kívül esett a protokoll szabályain – írja.

A híradások megértést tanúsítottak az okok és az indítékok kapcsán. A Ynet például az alcímben sietett elmagyarázni: „Dajan az elmúlt években folyamatosan erősödik hitében (mitchazeket – מתחזקת).” Az a kifejezés, amely a misszionárius szakadékba zuhanást „erősödésként” írja le, egykor az utcai zsargonban a térítők és megtérők szlengje volt. Mostanra ez már normalizálva van a közbeszédben, és még csak nem is idézőjelbe téve. Az igazság természetesen ennek éppen az ellenkezője – jegyzi meg a publicista. Dajan az elmúlt években nem erősödik, hanem gyengül, egészen odáig, hogy logikusnak tartja a „Lú Jehi”-t és a „Let It Be”-t énekelni a rangos vendégnek, majd visszautasítani a kéznyújtását.

A probléma gyökere a normalizálás összefüggésében természetesen a szervezők döntése volt, hogy még azután is érvényben hagyták a Dajan eseményen való fellépésére szóló meghívást, hogy előre világossá tette nekik: “nem érintkezik”. Duett társa, Ran Danker énekes (a fundamentalisták által megkövezéssel halálra ítélt homoszexuális) védelmére kelt azt állítva, hogy ezt az üzenetet „több tucatszor” közvetítette. Nos, pontosan ez az a pillanat, amikor fel kellett volna mondani a megállapodást, hogy elkerüljük Biden megsértését és az Izraelnek okozott nemzeti szégyent. Hiszen ha Dajan arról tájékoztatta volna a produkciót, hogy előadás közben néha dührohamot kap, vagy átkokat és szidalmakat szór közönségére – senki sem vállalta volna a kockázatot. Ezzel egy másik fontos üzenet is elhangzott volna, amely szerint Izrael Állam sajnálattal tudomásul veszi a zsidó és iszlám fundamentalizmus terjeszkedését a területén, de nem hajlandó a központi színpadon helyet adni nekik.

A legriasztóbb jelenség, ami a Dajan-incidens körüli nyilvános viharban felszínre jött, valójában a liberális táborhoz kapcsolódik. Kiderült, hogy sokan ott is megértik Dajan viselkedését, vagy csak közönyösek – vállrándítással. Ennek oka a liberális tábor autoimmun betegsége Izraelben és a tengerentúlon egyaránt: vakság és kóma. Az identitáspolitikához való kötődés, és minden esemény vagy cselekvés az érintettek kiléte, nem pedig tetteik szerinti vizsgálata (Dajan fiatal keleti nő, Biden idős fehér férfi). A “multikulturalizmus”-függőség még a primitív és elnyomó kultúra iránti empátia és valódi tisztelet árán is. Az egyén, vágyainak és szeszélyeinek fanatikus megszentelése a közjó és a széles érdekek ellenében.

Misgav végül kifejti, hogy ami ezeket a jelenségeket egyesíti, mindig ugyanaz az alapvető zűrzavar: pluralizmus a monizmussal szemben, tolerancia az intoleranciával szemben, kéznyújtás afelé, akinek esze ágában sincs kezet fogni. Azoknak akik nem álltak ellen a kísértésnek, hogy a humánus és liberális értékek nevében igazolják és védjék az énekesnő viselkedését, meg kell érteniük, hogy a fundamentalizmus előtti bármiféle meghajlás csak felgyorsítja annak érkezését és növekedését.

- Hirdetés -