Gömbi

Duna-part
Fotó: Forbát Dia

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

„Egy nyári napon Gömbi, a virágbogár elővette színes építőkockáit” – olvasom Nadavnak a Bogyó és Babócát, ebben a mesekönyvben éljük a napjainkat, mióta Izraelből megérkeztünk a budai agglomerációba, a barátnőm kölcsönházába. Hintázó sün, beteg csiga és tornyot építő virágbogár történeteivel telnek a napok, hosszan és álmosan. A kertben ülünk, madarak és repülők szelik át az eget, kutya ugat az utcán, száll a virágpor és megül az orromban, három napja náthás vagyok és tüsszögök, egy országgal együtt várom az esőt.

Mára beborult az ég, de nem hoztak esőt a felhők. A Hármashatár-hegy bokros erdőjében sétálunk. Rafit a múlt héten elvitte a busz a szarvasi táborba tíz napra, így egyedül maradunk a kicsivel, aki az erdőbe a kismotorját is hozta, a bimbát, amivel nekimegy a sziklás ösvénynek is, úgy kell visszafogni, hogy ne álljon fejre. A babakocsival is járható tanösvény helyett végül egy sziklás ereszkedőn találjuk magunkat, de az ösvény mellett hirtelen kinyílik a mélység, madártávlatból látjuk Óbudát, Budát és a messzi Pestet, a felette lebegő légballonnal. Visszafelé a hegynek fölfelé, kézben visszük a babakocsit, a bimbát és a tíz kilós gyereket, Dror nem érti, már megint hogyan lett a nyaralásból túlélőtúra. Aztán a feljutást már nem bízzuk a véletlenre, és az aszfaltutat választjuk. Az ágakon a szárazságtól kókadoznak a levelek és porzik az erdő, ez ismerős Izraelből is. A levelek zöldjét azonban nem tudta kiszívni az aszály a levelekből, én pedig elraktározom ezt a színt magamban a rosszabb időkre.

A hegycsúcson a fa-játszótéren megelevenedik a Bogyó és Babóca világa, repülők és fából faragott bogarak várják a gyerekeket, akik valamiért nem jöttek ma kirándulni, pedig szombat van, nincsen se meleg, se eső. Két fiú repülőzik, amikor megérkezünk, Nadav sajnos nem száll be harmadiknak. Amióta eljöttünk Izraelből, oda a biztonságérzete, de legalább már nem mondogatja, hogy megyünk haza. Aztán az óbudai Daubner-cukrászdában megtaláljuk a magyar gyerekeket: csöndesen állnak sorban a szülőkkel a tortákért és pogácsáért, a cukrászda közönsége kiöltözött, mondom is Drornak, hogy én azt hittem, cukiba jövök, nem Operába. Itt és most nem menő a kinyúlt póló és a sportcipő. 650 és 1000 forint között mozognak az árak, nem hiszem el, hogy a város és talán Magyarország legjobb cukrászdájában 5 és fél sékelért olyan tortaszeletet veszünk, amit Jeruzsálem francia pâtisserie-jében az Emek Refaimon 25 sékelért árulnak. De hát hogyan is hasonlíthatom össze a két dolgot ? A Daubnernél húszféle torta kapható, Jeruzsálemben mindössze hat-hétféle, túlcukrozott pöff. Nem vigasztal, hogy Tel-Avivban biztosan megkérnek az ilyesmiért 35 sékelt is. Keresd a hibát.

A magyar élet sem annyira kiszámítható most, mint akár négy hónapja, amikor áprilisban utoljára itt jártunk. Szájhagyomány útján terjed, hogy melyik benzinkútnál lehet még tankolni, na erre kéne egy applikáció most gyorsan, de nincs, nem Izraelben élünk, itt nem reagálják túl a dolgokat, egyszer majd kitisztul a piac, a magyaroknak van mindenre idejük, kivárják. Addig viszont keringeni kell a benzinért. A harmadik kútnál van 95-ös, viszont megtévesztésül 740 forintos ár van kiírva literjéért, csak a szemfülesebbek tudják, hogy magyar forgalmival ez is 480. Minket a kasszánál ér a meglepetés, hogy nem 15 ezerért, hanem tízezerért tankoltunk, köszönjük a kormánynak az ötezer forint pluszt, el fogjuk krémesezni.

- Hirdetés -

Lesz-e még magyar nyár, jut-e benzin a Balatonra, hogyan fognak élni a magyarok október 1-je után? Fordítom Drornak a kulcsszavakat héberre, rezsicsökkentés, ársapka, hiánygazdaság, infláció. Dror a Széchenyi-fürdő belépőjegye árának változásán demonstrálja a világgazdasági fejleményeket, amely 8 éve – mióta Budapestre jár –, forintban drágult, dollárban ugyanannyiba kerül, sékelben pedig olcsóbb lett.

Nadav az apjával ellentétben nem jár fürdőbe, vele a Dunánál építkezünk, készül a homokvár a strandon. A parton még kagylókat is találunk Dunabogdánynál, a víz hűsít, a motorcsónak hullámot ver, tengerpart-élmény medúzák nélkül. Nézem a leapadt folyót és kiváltságosnak érzem magam, hogy pár hétre kiszakadhatok az izraeli darálóból, és kacsázhatok a Duna-parton a jó Magyarországon.