Jair Lapid miniszterelnök személyes – mégis mindannyiunkra is tartozó – történetet osztott meg:
„Hosszas és kimerítő keresgélés után, egy sűrű erdőben – miközben egy helyi idegenvezető a kígyókat elriasztó bottal ment előttünk – megtaláltam két dédnagyapám sírját.
Ugyanott születtek és nőttek fel, Cehu Silvaniei-ben, magyarul Szilágycsehben, egy kis faluban Erdélyben, de nagyon különböző emberek voltak.
Mose Joszef dédapa tojáskereskedő volt. Egyszerű ember, minden reggel korán kelt, és a szekerével kiment tojást venni a környező falvakba.
Slomo Zalman Klein rabbi rabbidinasztia sarja volt egészen a szent Siloah szentélyig visszamenőleg. 18 éves kora óta ő volt az egész környék rabbija. Kiváló eszű, mosolygós férfi volt, aki mindig a jót kereste az emberekben.
Mose dédapának 11 gyermeke volt. Egyik lánya, Helén, gyönyörű, fekete szemű fiatal lány, »Cigánylánynak« nevezték.
Slomo rabbi dédapának 12 gyermeke volt. Egyikük, Dávid, okos, csendes fiú két felsőbb jesivában képezték, de aztán úgy döntött, hogy Bécsbe megy művészetet tanulni. Slomo rabbi csalódott volt, de nem volt szokása elítélni a gyermekeit.
David és Helén egymásba szerettek, de a rebbecin tiltakozott. Nem akarta, hogy a fia egy egyszerű kereskedő lányát vegye feleségül. Slomo rabbi magához hívta Helént, beszélgetett vele, és határozott: »A Cigánylány boldoggá fogja tenni.«
És így is lett. Összeházasodtak, 1932-ben kivándoroltak Izraelbe, ahol született egy kislányuk, az anyám.
A két nagyapa a falujukban maradt. Mose, a tojáskereskedő 11 gyermeke közül hét pusztult el a holokausztban.
Slomo Zalman Klein rabbi 12 gyermeke közül is hét pusztult el a holokausztban.
A szilágycsehi zsidó temetőt elhagyták, elfeledték, az erdő elfoglalta. A fák között időnként bevillan egy-egy sírkő, a kúszó bokrok és moha közül kifakult héber betűk kandikálnak ki.
Már majdnem feladtuk, de ekkor felfedeztük Mose nagypapa sírkövét. Az évek megdöntötték, besüppedt.
Ezután felfedeztük Slomo rabbi egyenesen álló sírkövét, fekete kőből készült, amely a pókhálókat és a zöld növényeket leszámítva szinte sértetlen volt.
Mindkettőnél elmondtam a Kaddist.
Ez az utolsó Kaddis, amit a sírjuknál mondanak. A gyerekeim többé nem jönnek ide, és ha jönnek, sem lesz senki, aki emlékezzen rá, hol találhatóak a sírkövek. A magas fák gyökerei mindaddig körbefonják őket, amíg össze nem omlanak, mert »porból jöttél, és porrá leszel«.
Este vendégül látott a nagyváradi közösség felújított zsinagógájuk felavatásán. A környékbeli zsidók összegyűltek, énekeltek, áldást osztottak, táncoltak.
Mose nagyapa és Slomo rabbi örülnének, ha így látnának minket.
A zsidó élet folytatódik. Mindig.”
Héberből fordította Sherer Anett
