Jair Lapid miniszterelnök beszéde az ENSZ közgyűlésében

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

Az alábbiakban Jair Lapid miniszterelnök ENSZ-közgyűlés előtti beszédének teljes szövege olvasható magyarra fordítva, amelyet 2022. szeptember 22-én mondott el:

Elnök úr, Főtitkár úr, küldöttek, hölgyeim és uraim!

1947 novemberében ez a közgyűlés összegyűlt, és a zsidó állam létrehozásáról döntött. Csak néhány százezer zsidó élt akkoriban Izraelben, ellenséges környezetben, megdöbbenve és megsemmisülten a holokauszt után, amelyben népünk hatmillió fiát gyilkolták meg.

75 évvel később Izrael erős, liberális demokrácia. Büszke és virágzó. Start-up nemzet, amely feltalálta a Waze-t és a Vaskupolát, gyógyszereket az Alzheimer- és Parkinson-kór ellen, valamint egy robotot, amely gerincműtétet képes elvégezni. Világvezető a víz- és élelmiszertechnológia, a kibervédelem és a megújuló energia területén. Tizenhárom Nobel-díjassal az irodalom, a kémia, a közgazdaságtan és a békedíj területén.

- Hirdetés -

Miként történhetett ez meg? Azért, mert úgy döntöttünk, hogy nem leszünk áldozatok. Úgy döntöttünk, hogy nem rágódunk a múlt fájdalmán. Hanem inkább a jövő reményére összpontosítunk. Úgy döntöttünk, hogy energiáinkat egy nemzet felépítésébe fektetjük. Egy boldog, optimista és kreatív társadalom felépítésébe.

Nem csak elérkeztünk oda, hanem építjük is az Ígéret Földjét.

A történelmet az emberek határozzák meg. Meg kell értenünk a történelmet, tisztelnünk kell és tanulnunk kell belőle. De hajlandónak és képesnek kell lennünk a megváltoztatására is. A jövőt választani a múlt helyett. A békét a háború felett. Partnerséget az elszigeteltség és a kiközösítettség felett.

Néhány hónapja összehívtuk a történelmi jelentőségű Negev-csúcsot. Leültünk vacsorázni nem messze David Ben Gurion, Izrael államalapító atyja sírjától. Hatan voltunk. Az Egyesült Államok külügyminisztere, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Izrael külügyminiszterei. Egy olyan vacsorára, amelyről csak két évvel ezelőtt senki sem hitte volna, hogy lehetséges lesz.

Akkor kinyílt az ajtó, valaki belépett és azt mondta: „Elnézést a zavarásért, de terrortámadás történt Tel-Avivtól nem messze. Két izraelit meggyilkoltak.”

Egy pillanat alatt mindannyian megértettük, hogy a támadás célja a csúcs tönkretétele volt. Hogy harag ébredjen közöttünk, hogy veszekedésre késztessen, és megossza a közöttünk létrejött új partnerséget.

Azt mondtam a külügyminisztereknek: „Együtt kell elítélnünk ezt a terrortámadást, most azonnal. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy a terror nem fog győzedelmeskedni.” A szoba elcsendesedett. Aztán az egyik arab külügyminiszter azt mondta: “Mindig a terror ellen vagyunk, ezért vagyunk itt.” Öt perccel később pedig közös nyilatkozatot adtunk ki hatan, amelyben elítéljük a támadást, és megszenteljük az életet, az együttműködést és a hitünket, hogy van más út is.

A csúcstalálkozó folytatódott. Aláírások kerültek a megállapodásokra. Munkacsoportok alakultak a technológia, az élelmiszerbiztonság, az energia, a víz, az oktatás és az infrastruktúra kérdéseiről. Ezek a munkacsoportok megváltoztatják a Közel-Kelet arculatát, miközben itt beszélünk róluk.

A Közel-Kelet népének, az egész világ népeinek körbe kell nézni, és fel kell tenni maguknak a kérdést: “Ki jár jobban? Aki a béke útját választja, vagy akik a háború útját választották? Azok, akik úgy döntöttek, hogy a népükbe és az országukba fektetnek, vagy azok, akik úgy döntöttek, hogy mások elpusztításába fektetnek? Azok, akik hisznek az oktatásban, a toleranciában és a technológiában, vagy azok, akik hisznek a fanatizmusban és az erőszakban?”.

Amikor olyan emberrel találkozom, aki bírálja Izraelt, mindig ugyanazt válaszolom: “Jöjjön el hozzánk. Jöjjön el és ismerkedjen meg az igazi Izraellel. Bele fog szeretni. Ez egy olyan ország, amely egyesíti a lélegzetelállító innovációt a történelem mély érzésével. Nagyszerű emberek, nagyszerű ételek, nagyszerű szellem. Élénk demokrácia. Egy olyan ország, amelyben zsidók, muszlimok és keresztények élnek együtt teljes polgári egyenlőségben.”

Az általam vezetett kormányban dolgoznak arab miniszterek. A koalíciónkban van egy arab párt. A Legfelsőbb Bíróságunkon arab bírák vannak. Arab orvosok életeket mentenek a kórházainkban. Az izraeli arabok nem ellenségeink, hanem partnereink az életben.

Jöjjön el hozzánk. Felfedezi majd, hogy Izrael egy hihetetlen kulturális mozaik. A Golán fehér havas hegyeitől a Negev fehér sivatagi homokjáig. Tel-Avivtól, a csúcstechnológiák fővárosától, mely egy non-stop buli a Földközi-tenger mentén, Jeruzsálemig, örök fővárosunkig, a három vallás szent városáig, melynek gyönyörű utcáin a múlt nap mint nap találkozik a jövővel.

Csodálatos országunk fölött azonban két nagy fenyegetés lebeg. Az Önök feje fölött is, még akkor is, ha megpróbálják letagadni őket. Az első a nukleáris fenyegetés. A félelem attól, hogy terrorista államok és terrorista szervezetek ráteszik a kezüket az atomfegyverekre. A második fenyegetés az igazság megszűnése.

Demokráciáinkat lassan megmérgezi a hazugság és az álhír. A gátlástalan politikusok, a totalitárius államok és a radikális szervezetek aláássák a valóságról alkotott képünket.

Tudnunk kell, hogy nincs olyan ország a világon, amely jobban szembesülne ezzel a jelenséggel Izraelnél. Nincs még egy ország, amelyet nagyobb hazugságtámadás ért volna, és ahol ekkora mennyiségű pénzt és erőfeszítést fektettek volna be a dezinformációk terjesztésébe.

Tavaly májusban a világ minden táján megjelent Malak al-Tanani, egy hároméves palesztin kislány képe, azzal a szörnyű hírrel, hogy szüleivel együtt meghalt az izraeli légierő támadásában. Szívszorító kép volt, de Malak al-Tanani nem létezik. A fotó az Instagramról származik. Egy orosz kislányé.

Több ezer példát tudok mondani hasonló, Izraellel kapcsolatos álhírekre. Az Izrael-ellenes mozgalom évek óta terjeszti ezeket a hazugságokat. A médiában, az egyetemeken és a közösségi médiában. A kérdés nem az, hogy miért teszik, hanem az, hogy miért figyelnek rájuk?

Miért hallgatnak azokra, akik dollármilliárdokat fektettek be az igazság elferdítésébe? Miért állnak az iszlám szélsőségesek oldalán, akik melegeket akasztanak fel darukra, elnyomják a nőket, és rakétákkal lőnek civilekre óvodákból és kórházakból?

Nem vendég vagyok ebben az épületben. Izrael büszke szuverén nemzet, és egyenrangú tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Nem hallgatunk el, amikor azok, akik ártani akarnak nekünk, éppen ezt a pódiumot használják fel hazugságok terjesztésére rólunk.

Az antiszemitizmus azt jelenti, hogy készek megkérdőjelezés nélkül elhinni a legrosszabbat a zsidókról. Az antiszemitizmus más mércével ítéli meg Izraelt, mint bármely más országot.

Ezt a gyűlöletzenekart vezényli Irán. Immár több mint negyven éve fényképeznek tüntetőket a városok terein és az iráni utcákon, amint izraeli és amerikai zászlókat égetnek. Kérdezzék meg maguktól: honnan származnak a zászlók? Honnan szereztek ennyit a zászlónkból?

A válasz: kifejezetten erre a célra gyártják őket. Csak hogy felgyújthassák. Így néz ki a gyűlölet-ipar. Ez egy olyan rezsim, amely szisztematikusan gyűlöletet kelt.

A saját népüket is gyűlölik. A fiatal irániak szenvednek és küszködnek az iráni rezsim béklyóitól, a világ pedig hallgat. Segítségért kiáltanak a közösségi médiában. Szabadságvágyukért életükkel fizetnek.

Az iráni rezsim gyűlöli a zsidókat, gyűlöli a nőket, utálja a melegeket, utálja a nyugatot. Gyűlölik és megölik a másként gondolkodó muszlimokat, mint Salman Rushdiet és Mahasa Aminit. Gyűlöletük életforma. Ezen a módon őrzik elnyomó hatalmukat.

Az ENSZ-ben csak egyetlen egy olyan tagállam van, amely nyíltan kijelenti, hogy el akar pusztítani egy másik tagállamot. Irán újra és újra kinyilvánította, hogy Izrael Állam „teljes megsemmisítése” a célja. És ez az épület néma marad.

Mitől félnek? Volt már olyan időszak az emberiség történelmében, amikor a hallgatás megállította az erőszakot?

A minket elpusztítani akaró ország alapította meg a világ legnagyobb terrorszervezetét, a Hezbollah-ot. Irán finanszírozza a Hamaszt és az Iszlám Dzsihádot, és ő áll a Bulgáriától Buenos Airesig végrehajtott tömegek elleni terrortámadások mögött. Ez egy gyilkos diktatúra, amely mindent megtesz, hogy atomfegyvert szerezzen.

Ha az iráni rezsim atomfegyverhez jut, használni is fogják azt.

Irán nukleáris fegyverhez jutása megakadályozásának egyetlen módja, hogy hiteles katonai fenyegetést tesznek az asztalra. És akkor – és csak akkor – egy hosszabb és erősebb alkuról lehet tárgyalni velük. Világossá kell tenni Irán számára, hogy ha előrébb viszi atomprogramját, a világ nem szavakkal, hanem katonai erővel válaszol. Valahányszor a múltban egy ehhez hasonló fenyegetést tettek az asztalra, Irán megállt, és visszavonult.

Ma a világ az egyszerű megoldást választja. Úgy dönt, hogy minden ellenkező bizonyíték dacára nem hiszi el a legrosszabbat. Izrael nem rendelkezik ezzel a kiváltsággal. Ezúttal nem üres kézzel állunk azokkal szemben, akik el akarnak pusztítani minket.

A zsidóknak ma van államuk. Van hadseregünk. Nagyszerű barátságok, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. Vannak képességeink, és nem félünk használni őket. Bármit megteszünk: Iránnak nem lesz atomfegyvere. Nem nézzük némán, hogy megpróbáljanak kiirtani minket. Többé nem. Soha többé.

Izrael gazdasági és katonai ereje lehetővé teszi, hogy megvédjük magunkat, de mást is: hogy békére törekedjünk az egész arab világgal. És legközelebbi szomszédainkkal – a palesztinokkal.

Izrael gazdasága, biztonsága és gyermekeink jövője szempontjából a helyes lépés a megállapodás a palesztinokkal, amely a két nép számára két államon alapul.

A béke nem egy kompromisszum. Ez a legbátrabb döntés, amit meghozhatunk. A béke nem gyengeség. Megtestesül benne az emberi szellem teljes ereje. A háború behódolás minden bennünk lévő rossznak. A béke minden jó győzelmét jelenti.

Minden akadály ellenére az izraeliek nagy többsége még ma is támogatja ezt a kétállami megoldást. Én is közéjük tartozom.

Egyetlen feltételünk van: hogy a jövőbeli palesztin állam békés legyen. Hogy ne legyen a terror újabb bázisa, ahonnan Izrael jólétét és magát a létét fenyegethetik. Hogy mindenkor képesek legyünk megvédeni Izrael összes polgárának biztonságát.

Ha valaki úgy véli, hogy ez túl nagy kérés, akkor nézze meg a térséget, ahol élünk: nézze meg Libanont, a Hezbollah által irányított összeomló államot. Szíriát, ahol egy gyilkos rezsim félmillió polgárát mészárolta le. Nézze meg Afganisztánt. Líbiát. Iránt.

Kérheti tőlünk, hogy az ENSZ Alapokmányában foglalt értékek szerint éljünk, de nem kérheti tőlünk, hogy meghaljunk értük.

Apám gyerek volt a gettóban, nagyapámat meggyilkolták egy koncentrációs táborban. Békében akarunk élni, de csak akkor, ha ez biztonságot ad, nem pedig akkor, ha még jobban fenyeget minket.

Nézzék meg Gázát. Izrael mindent megtett, amit a világ tőlünk kért, még erről a pódiumról is. Kivonultunk. 17 éve lebontottuk a telepeket, szétszedtük katonai bázisainkat. Egyetlen izraeli katona sincs Gázában. Még 3000 melegházat is ott hagytunk, hogy elkezdhessék építeni saját gazdaságukat.

Mit tettek válaszul? Kevesebb mint egy év alatt hatalomra került a Hamasz, egy gyilkos terrorszervezet. Lerombolták a melegházakat, helyükre terrorista kiképzőtáborokat és rakétakilövő silókat építettek. Amióta elhagytuk Gázát, több mint 20 000 rakétát lőttek ki Izraelre. Mind civilekre. Mindegyiket a gyerekeinkre.

Van egy különleges nevelést igénylő gyermekem. A neve Yaeli. Autista. Nem beszél. Tavaly májusban hajnali 3-kor fel kellett ébresztenem, és le kellett rohannom vele az óvóhelyre, mert rakéták robbantak az otthonunk felett. Elvárjuk mindazoktól, akik a béke fontosságáról prédikálnak, hogy hajnali 3-kor egy beszédképtelen lánnyal óvóhelyre próbáljanak lejutni. Szavak nélkül elmagyarázni neki, miért akarják megölni.

Ebben az épületben nem egyszer megkérdezték tőlünk, hogy miért nem szüntetjük meg a korlátozásokat Gázában. Készen állunk rá, már holnap reggel. Készek vagyunk ennél többre is. Innen mondom a gázai lakosságnak, készen állunk, hogy segítsünk egy jobb élet felépítésében, a gazdaság felépítésében. Átfogó tervet mutattunk be Gáza újjáépítésének elősegítésére.

Csak egy feltételünk van: ne lőjenek rakétákat és lövedékeket gyermekeinkre többet. Tegyék le a fegyvereiket, és nem lesz korlátozás. Tegyék le fegyvereiket, engedjék haza a fogságban tartott fiainkat, az áldott emlékű, elhunyt Hadart és Oront, és a még élő Averat és Hishamot – és együtt építjük fel a gazdaságukat.

Együtt építhetjük a jövőjüket Gázában és Ciszjordániában egyaránt. Tegyék le a fegyvert, és bizonyítsák be, hogy a Hamasz és az Iszlám Dzsihád nem fogja átvenni a létrehozni kívánt palesztin államot. Tegyék le a fegyvereiket, és béke lesz.

Ez a minimum, amivel tartozom a nagyapámnak, az apámnak és a lányomnak. A zsidó nép megtanulta a múlt leckéjét. Biztonságunkat katonai erőnk, gazdasági találékonyságunk, demokratikus ellenálló képességünk garantálja.

Izrael békét keres szomszédaival. Minden szomszédunkkal. Nem megyünk innen sehova. A Közel-Kelet az otthonunk. Azért vagyunk itt, hogy itt is maradjunk. Örökké. És felszólítunk minden muszlim országot – Szaúd-Arábiától Indonéziáig –, hogy ismerje ezt el, és jöjjön el tárgyalni velünk. Békejobbot nyújtunk.

A konfliktusok nem szűnnek meg maguktól. Az ellenségeskedés nem tűnik el magától. Az emberek konfliktusokat teremtenek, de ezek helyett lehet barátság, kedvesség és közjó is.

A bizonyítás terhe nem ránk nehezedik. Már bebizonyítottuk békevágyunkat. Az Egyiptommal kötött békeszerződésünket immár 43 éve teljes mértékben végrehajtjuk. Békeszerződésünk Jordániával 28 éve jött létre. Olyan ország vagyunk, amely betartja szavát és teljesíti a megállapodásokat.

Béke iránti vágyunkat bizonyítottuk az Ábrahám-egyezménnel, a Negev-csúccsal és az arab világgal kötött megállapodásokkal.

Mózes negyedik könyvében van egy vers, amelyet minden zsidó ismer: “ישא השם פניו אליך וישם לך שלום” Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet (Mózes negyedik könyve, 6. fejezet, 26).

Izrael Állam az egyetlen ország a világon, amely egy könyvön alapul. A Könyvek Könyve, a Tanach, a héber írások könyve. Ez a könyv és a liberális demokrácia elvei megkívánják, hogy békejobbot nyújtsunk. Történelmünk pedig megköveteli tőlünk, hogy tisztán lássunk és nagyon óvatosak legyünk.

Így kötöttünk békét a múltban. Így fogunk békét kötni a jövőben is.

Köszönöm.