Jaffón nem volt jom kipur. Nem volt illúzióm, hogy lesz. De azért hiányzott.
Az első izraeli jom kipurunk idején Kirjat Jamban laktunk, Haifa alvóvárosában. Ahogy bejött az ünnep, eltűntek az autók.
Egy órával később már mindenki az utcán volt, bringával, rollerrel és gyalog. Az ismerősök köszöngettek egymásnak, beszélgettek, gyerekricsaj volt éjfélig vagy tovább.
A következő jom kipur is egy melósnegyedben ért minket, Tel-Aviv szomszédjában, Bat Jamban. Az utcakép ugyanaz volt. És ugyanaz volt Tel-Aviv belvárosában is pár évvel később.
Most Jaffóra költöztünk, nem a turisták által ismert Óvárosba, hanem a Jefet (Jaffó főutcája) túlsó végére.
Milyen a jom kipur az arab negyedben?
Az autók nem tűntek el, bár jóval kevesebb volt. Sokan tiszteletben tartották az ünnepet, és voltak akik nem.
A motorok se tűntek el, ahogy máskor, sabatkor sem. Nem volt nyitva annyi üzlet, mint más ünnepkor, szombatkor, de azért a kisboltok, kávézók, egy-két swarmázó nyitva maradt.
És a bicikliboltok. Szerintem rekordforgalmat csináltak jom kipur éjszakáján. Mert azért a bringások, rolleresek, quadosok kint voltak a Jefeten. Nem annyira a családok a kicsikkel, inkább a kamaszok. Őket nem zavarták a pizzafutárok motorjai, és az a néhány autó.
Sétálók se nagyon voltak, ezt csak akkor tűnt fel, mikor a képeken nem találtam egyet sem.
Nem éreztem, hogy ünnep lenne. Bár nem a megszokott balagán volt, kicsit másmilyen.
És a legjobban a csönd hiányzott.
Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
