barukh először érezte úgy
mintha igazán otthon lett volna izraelben
szdot jámban történt
múlt csütörtökön
estefelé
egy nagyszabású
héber nyelvű eseményen vett részt
a szenes hanna emlékházban
aminek a címe az volt
hogy על הגולאש, החול והים
vagyis a gulyásról, a homokról és a tengerről
az eseményt az izraelinfo szervezte
(barukh saját értelmezése szerint)
azzal a céllal
hogy az izraeli magyarok
kitörjenek a nyelvi gettóból
és a magyarul egyáltalán nem
vagy csak törve beszélő
izraeli közönség számára is
megmutassa
magát
a gyökereit
a tipródásait
az útját
barukh a szenes hanna emlékház kertjében
felállított színpadon
szerepelt együtt
többekkel
akik mind
a két nyelv
(a héber és a magyar)
és a két kultúra
(az izraeli és a magyar)
határmezsgyéjén való létezésről beszéltek
barukh dolga az volt
hogy felolvassa
két versét
héberül
barukh még soha életében
nem olvasta fel
közönség előtt
egyetlen versét sem
nem-magyarul
barukh még soha életében
nem olvasta fel
egyetlen versét sem
semmilyen nyelven
olyan közönség előtt
aminek a kilencven százaléka
még soha nem hallott
sem barukhról
sem a verseiről
barukh be volt szarva
két hétig
csak a verseket válogatta
vagyishogy melyik legyen
az a kettő
amit felolvas
és hogy milyen sorrendben
olvassa fel őket
amikor ez megvolt
fred mindkettőnek
csinált egy nyersfordítást
a nyersfordítást azután
alaposan meghányta-vetette barukhhal
ezután véglegesítették
a fordítás első verzióját
ezt küldték el boginak
aki igazán tud héberül
nem úgy
mint fred és barukh
és bogi az első verzióból
csinált egy nyelvileg igényesebb
második verziót
ezt beszélte aztán át
újra
barukh és fred
és ezt kezdte el gyakorolni
felolvasni
barukh
ahogy olvasta
először csak magában
aztán hangosan
többször kiviláglott
hogy a magyar verzió
hol nem ültethető át automatikusan
izraeli-héber verzióvá
néha a logika
néha a referencia
néha a megközelítés
nem stimmelt
ezeket megjelölve
átírogatva
készült el
a harmadik verzió
amit előbb fred
majd bogi
lektorált
így született meg
az izraeli-héber verzió
az esemény előtt két nappal
ezt nyomtatta ki
és kezdte el nagy erőkkel
hangosan gyakorolni barukh
még az esemény napján is gyakorolt
a vonaton szdot jám felé
és szdot jámban
a szenes hanna emlékház kertjében
gyakorolta
a számára addig ismeretlen szavakat
gyakorolta a torokhangokat
a hangsúlyokat
az intonációt
és persze
a játékot
a történetek elmesélését
amikor gyakorolt
az agya
annyira összpontosított
hogy nem látott nem hallott
maga körül semmit
egyszer még az átszállást is
majdnem elmulasztotta
ha nincs vele judit
és nem szól neki
a vonaton marad
és talán
soha nem érkezik meg
szdot jámba
így jött el a felolvasás időpontja
barukh nem izgult
a nyárvégi
budapesti felolvasásra kifejlesztett
medikációt alkalmazta itt is
ritalin
koffein
xanax
meg azért sem izgult
mert úgy gondolta
hogy a kicsoda barukh
című versében
összefoglalt élettörténete
rohadtul nem fogja meghatni
a hetven plusszos izraeliekből
álló közönséget
akik nyilván
nem hallottak
az adhd-ról és az aspergerről
de ha hallottak is
csak nyafogásnak
fogják tartani az egészet
meg azért sem izgult
mert úgy gondolta
hogy a mintha lenne remény
című verse
azt az új bevándorló élményt
meséli el
amit minden izraeli
már egymilliószor hallott
szóval
egyáltalán
nem izgult
egészen addig
amíg el nem kezdődött a műsor
mert akkor hirtelen
rátört a vágy
hogy elmesélje
két héber nyelvű versbe sűrítve
ezeknek az embereknek
ott lent a nézőtéren
a honfitársainak
hogy ki ő
honnan jött
és mi történt vele
amióta megérkezett ide
rátört a vágy
és a vágy
az önkifejezés vágya
magával hozta a parát is
mi lesz
ha nem fogja őket meghatni
barukh története?
mi lesz
ha már a könyökükön jönnek ki
a hasonló sztorik?
mi lesz
ha nehézségeket
amiket barukh elmesél nekik
nyafogásnak fogják tartani?
amikor peti befejezte az előadását
és kriszta felkonferálta barukhot
barukh keze és hangja már remegett
így mondta végig
a két verset
a közönség pedig végig figyelt
a megfelelő helyeken
együtt sóhajtott
és nevetett
a versekkel
a végén pedig
(mindkét vers végén)
tapsolt
amikor befejezte az olvasást
barukh elmosolyodott
és az elmúlt hat évben először úgy érezte
mintha igazán otthon lett volna izraelben
nem egy városban
vagy egy utcában
hanem ott
az izraeli színpadon
ott ugyanis
nem érezte
hogy olyat vártak volna tőle
amit nem tud teljesíteni
a szociális tér
szabályai
és barukh helye abban
világosak voltak
nem voltak
definiálatlan szerepek és helyzetek
nem érzett késztetést
hogy maszkot
vagy páncélt
vagy hazugságokat
öltsön magára
annak érdekében
hogy elfogadják
a föld
a nép
a színpad
részeként
hazájának nyelvén
beszélt önmagáról
olyan árnyaltan
és pontosan
ahogyan korábban
csak az anyanyelvén
vagy angolul tudott
így beszélt magáról
a színpad és a közönség
merev különválasztásából fakadó biztonságban
így mondta el a történetét
az igazságát
teljesen őszintén
és a közönség
a honfitársai
akik korábban nem ismerték őt
együttérzéssel hallgatták
cinizmus és ítélkezés nélkül
mintha igazán otthon lett volna ott
a héber nyelvben
az izraeli színpadon
és közönségben
annyira igazán otthon
hogy barukh vissza akar menni
oda
abba
bárhol is legyen az
terápiás szabadversek a sivatagból lélekről, otthonról, világbékéről
