A tel-avivi magyar anyanyelvű közösség színes, eseményekben gazdag történetéből csak mutatóba emelek ki néhány példát a húszas évek elejétől Izrael fennállásának tizedik évfordulójáig.
1921-ben az úgynevezett mérnökalijával érkeztek néhányan, akik Tel-Avivban telepedtek le, és otthonaik közösségi térré váltak mindazok számára, akik a kezdeti lépésekhez támogatást, tanácsot reméltek, vagy csak anyanyelvükön szerették volna örömeiket és gondjaikat megosztani a társaikkal.
Gut Árpád Trumpeldor utcai házáról írja David Giladi:
Ennek a háznak nagy udvara volt, s valamiféle „magyar szigetté” vált, ide jöttek azok a magyarországi olék, akiknek segítségre, munkára vagy szakmai átképzésre volt szükségük. A Gut család tagjainak segítségével válhatott jesivanövendékből, hivatalnokból vagy tanárból épületács, kőműves, vakolómunkás vagy betonöntő. Szombat reggelenként asztalt állítottak fel ebben az udvarban, régi és új barátok gyűltek össze, hogy kávé és házi sütemény mellett beszélgessenek erről-arról, nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőről.
Salpéter Gyula a Duna Menti Előfutárok Szövetsége néven magyar ole szervezetet alapított, a későbbi magyarországi olék szervezetének (HOH) elnöke, a tel-avivi városatyák egyike, a Hagana körzeti parancsnoka lett és építkezési vállalkozó Gut Árpád mellett. A magyar anyanyelvű közösség meghatározó alakjának a városért végzett munkáját a Tel-Aviv díszpolgára kitüntetéssel jutalmazták. Dov Hoz utcai házában nála is összegyűltek barátai, tanácsra, segítségre váró ismerősei, a szövetség keretében héber nyelvtanfolyamot és bibliakört szervezett. Hameiri szatirikus színházának gondolata is Salpéter körében talált visszhangra, a mérnökcsoportból a jó humorú Donát Lajos lett a Hakumkum színház konferansziéja, és Salpéter a kabaré táncos színésze.
Barsi Dezső és felesége, Freund Mina (a pozsonyi rabbi lánya) kisebb-nagyobb körutat tett meg Erec városaiban, mielőtt a család 1927-ben letelepedett Tel-Avivban. Barsi hamarosan a város legismertebb, jótékonykodásáról is híres gyermekorvosa lett, csecsemőgondozót és a Lea Gyermekotthont alapította, vívóklubot létesített, a Hevra Kadisa vezetőségi tagjaként működött. 1932-ben épült a mai Zamenhof és Hen fasor sarkán a családi házuk, és a közéleti s kulturális-művészeti élet társadalmi-társasági központja lett. Náluk vendégeskedett az angol főkormányzó, a tel-avivi polgármester, a főrabbi és a KKL elnöke, és természetesen a magyar anyanyelvű közösség, többek között Avigdor Hameiri, Seelenfreund Salamon, Patai József. Freund Mina irodalmi működését is ismerték, külföldi lapok közölték cikkeit, Patai Herzlről szóló könyvét fordította németre.
Többek között ezek az otthonok lehettek a magyar anyanyelvű közösség tel-avivi csoportjának első, baráti társaságokat összekovácsoló helyszínei. A harmincas-negyvenes évek fordulóján megnyíltak a HOH városi irodái. A Tel-Avivban működő szervezet tevékenységének részleges dokumentuma a budapesti sajtóban és hitközségben ismert, dombóvári gyermekkorát kötetben megörökítő Hajdu Miklós szerkesztésében a tagok számára kibocsátott Értesítő (fellelhető példányok, 1941. június – 1942. augusztus).
„Vele együtt lenni – írja a Hajduról szóló nekrológban Pásztor Béla – több volt mint élvezet – élmény volt. Sose szállt le trónusáról. Mindig magához emelte azt, aki vele, nála lehetett. Finom, előkelő, püspökös kézmozdulattal, mint egy szellemi dirigens beintései modulálták a vele való együttlét tónusát, dinamikáját. A vitatkozás vele mindig izgalmas, tanulmányi harc volt, amely minden esetben a kellemes legyőzöttség érzésével gazdagított.” (Új Kelet, 1956. január 20.)
A tel-avivi szervezet elnökeként Hajdu Miklós nem szűkölködött munkatársakban. Együttműködött többek között Gut Árpáddal, Salpéter Gyulával, Barsi Dezsővel, Avigdor Hameirivel, Patai Józseffel, Beregi Árminnal, Kluger Zoltánnal, David Giladival, Feuerstein Emillel, az Új Kelet egykori és majdani munkatársaival (Barzilay István, Jámbor Ferenc) a majdani, Budapesten működő izraeli konzullal, Péterfi Endrével (Shmuel Bentsur). Szervezőként, előadóként valamennyien hozzájárultak a szervezet tagjainak érdeklődését és támogatását szolgáló programokhoz.
Az olék beilleszkedését segítették a héber nyelvtanfolyammal, a szaknévsorokkal, a szombat esténként tartott előadásokkal, a kávéházi programokkal, a magyar nyelvű könyvtárakkal, a vallásos körrel, a hölgybizottsággal. Jámbor Ferenc szerkesztette az Élő újságot. A HOH tel-avivi irodája ezekben az években a Lilienblum 33., a DAAT Magyar Könyvtár és Könyvesbolt a Rothschild fasor 86., az Orient Magyar Könyvtár az Allenby 84. alatt működött (utóbbi később a Ben-Jehuda 21.-be költözött). A Café Hungáriát/Hungária kávéházat (később Palatin kávéház, Nahlat Binjamin 46.) az Értesítő a magyar társaság találkozóhelyeként hirdette, ahol zenével, tánccal, műsorral, irodalmi délutánokkal várták a közönséget.
A hanukabálokat a Mugrabi filmszínház termeiben rendezték, az Iparos- és Kereskedő szakosztály szemináriumokat, közérdekű tájékoztatókat, táncos teadélutánokat tartott. A politikai és ismeretterjesztő előadások mellől a szórakoztató revü, a humor sem hiányzott. A kultúrbizottságot Feuerstein Emil vezette, az Értesítő dramaturgi, fordítói munkásságáról is beszámolt. A gyerekekre is gondoltak, az első világháború előtt Sala bácsi (Seelenfreund Salamon) a budapesti zsidó gyerekeknek mesélt, Tel-Avivban héber meséket mondott a mesedélutánokon.
A Tel-Aviv Múzeumban rendezett koncerten Szarvas Klári, a Palestine Symphony Orchestra (az Izraeli Filharmonikus Zenekar elődje) hárfaművésznője muzsikált, Zoltán Irén opera-énekesnő, Szűcs István operaénekes lépett föl. Arról is beszámoltak, hogy Fenyves Alice, a Palestine Orchestre művésznője első önálló hegedűkoncertjére is a múzeum termében került sor.
1941-ben egy magyar darabot, a Matúrát (Avigdor Hameiri fordításában) óriási sikerrel állították színpadra. A szerző Fodor László, számos kortársához hasonlóan, nem hangoztatta Magyarországon zsidó származását. Hajdu Miklós így írt erről az Értesítőben: „Teremtő Gondviselés! Derék Fodor László vajon beillesztette-e akár legtávolibb becsvágyaiba is valaha, hogy Zsidóországban, zsidó újságban, zsidó betűkkel írják meg róla, hogy zsidó? […] Képzelhette-e akár legvadabb lázálmában is magyar izraelita író, hogy jön idő, amikor otthon rásütik a zsidó bélyegzőt, és Zsidóországban zsidó színpad, zsidó sajtó aztán zsidóként restituálja?”
Hajdu Miklós, áttekintve a HOH tevékenységét, büszkén állapíthatja meg Értesítőjében, hogy a magyar alija seregszemlét tarthat Erecben. „Senki nem akarja a nyelvterületek szerint fölparcellázni a jisuvot, de tartozunk az igazságnak és tartozunk magunknak azzal, hogy hitelesen megállapítsuk: ezren és sok ezren végeznek értékes teremtő munkát Erecben magyarul beszélő zsidók.”
A háborús években aligha gondolhattak utazásra, sokat nem tehettek távolban maradt rokonaikért, barátaikért, a certifikátokhoz nehezen jutottak hozzá, mert csak semleges országban adták át. De közzétettek néhány reményteli hírt: az Erecben legálisan tartózkodók külföldön élő közvetlen hozzátartozói (házastárs, tizennyolc éven aluli gyerek) bevándorlási engedélyt kaphatnak. Az ehhez szükséges adatfelvételt abban a reményben szervezték meg, hogy az engedélyeket a háború alatt vagy után tulajdonosuk felhasználhatja. A pesti Palesztina Hivatal ötven certifikátot bocsáthat ki tizenegy–tizenhat éves magyarországi fiataloknak (ifjúsági alija), az utazásra a vöröskereszt égisze alatt kerül sor. Bárki, aki akár Magyarországon, akár Erecben letétbe helyez a fiatalok hároméves oktatásához szükséges összeget, segíti az ifjúsági alija megvalósítását.
A háború alatt újonnan érkezők beépüléséhez nyújtott támogatást hivatásának tekintette a korábban érkezett nemzedék. A nevükben fogalmazta meg Barzilay István a feladatukat:
A mi új bevándorlóink – újak alatt a két év óta Erecbe érkezetteket értjük – az ereci építőmunka demokratikus levegőjében szeretnék maguknak kivívni azokat a polgárjogokat, amelyekből Európa terrorszelleme kiközösítette őket. Ezeknek a legszentebb jogoknak a kiverekedésében kell segítenünk az újonnan jötteknek, mert ezek nyelv, cionista nevelés és munkafelkészültség hiányában emigráns szelleműek és idegenek maradnak a mi támogatásunk nélkül Erecben. Ez az ország mindent nyújtana a bevándorlónak, amit vár tőle, de a magyar ajkú bevándorlók nagy tömegei ennek a készségnek és odaadásnak [az] elfogadására szinte képtelenek, mert asszimilált mivoltuk miatt itt újra asszimilálódniuk kell. Ennek az asszimilálódásnak, a jisuvba való beolvadásnak segítőszerve mi vagyunk.
1948-tól a tel-avivi magyar anyanyelvű közösségben újabb társasági, baráti csoportok alakultak. Marton Ernő Rothschild fasori lakásában gyűlt össze az Új Kelet szerkesztősége péntekenként, a társasági együttlét munkamegbeszélést is jelentett. Másoknál rendszeresen vívtak kártyacsatát, és a kártyaasztal mellett vitatkoztak az összeszokott társaság tagjai. A Savoy Hotelban vasárnaponként a mérnökök találkoztak terített asztal mellett (Bisseliches Mózes, Spielberger, Sisa Eliezer).
Ha hihetünk a legendának, Bentsur Vili eredeti ötlettel görögdinnyebárt nyitott a tengerparton – elsősorban magyar barátai örömére. A kávéházaknak is voltak asztaltársaságai, nem csak a magyar anyanyelvűek keresték ott egymást, mások is tudták, hogy a magyarokat ott találják. A vendéglők, bárok magyar műsorral és konyhával várták vendégeiket.
A szervezetek legfontosabb feladatai közé tartozott a nyelvtanfolyamok szervezése és a munkaalkalmakról, átképzésről szóló tájékoztatás. Az ötvenes évek elején a klálcionista szervezet a Montefiore 25.-ben ingyenes nyelvoktatást, a Kadima pedig a Ben-Jehuda 74.-ben héber nyelvtanfolyamot hirdetett. 1954-ben Grosz Eliezer héber nyelvtanfolyamán több mint háromezer különböző korú hallgató vett részt a Hasahar 2.-ben található iskolában, később a Hajarkon 48.-ban és a ramat-gani Ohel-Sem Gimnáziumban várták a tanfolyam hallgatóit.
A nagyközönség a különféle szervezetek programjait látogathatta. A HOH, a Makkabea alapítói és tagjai, a Bne-Brit Nordau páholya, a Cur-Salom társaság, a vallásos körök, a Bne-Herzl, a valamikori zsidó gimnáziumok diákjai, az egykori zsidó egyetemisták szervezetének (ZSEHSZ) izraeli egyesülete, a Hug Kadima, a munkáspárt magyar tagozata, a Progresszív Párt magyar köre, a munkaszolgálatosok izraeli szövetsége. Programjaiknak többek közt a Bet-Arlozorov, a Bet-Halucot (King George 37.), a Jarkon Hotel, a Savoy Hotel (Geula 5.), a Mugrabi mozi, a Merkaz Hahinuh (Reines 6.), a Park Hotel, Ramat-Ganban a Bet-Ezrah adott otthont. 1952 végétől a Tiferet Kávéházban (az Allenby és a Rothschild fasor sarkán) vasárnaponként a HOH tartott teaestéllyel egybekötött kultúrelőadásokat, az esteket Sauber Sándor vezette be a hét folyamán a lapokból kimaradt hírekkel.
A rendezvényekre a magyar anyanyelvűek tulajdonában működő üzletekben és a magyar könyvtárakban vásárolhatott jegyet az érdeklődő közönség. Ilyen üzletet lépten-nyomon találhattak: Manci női fodrász azelőtt Budapesten, most a Montefiore 30.-ban várta a szépítkezésre vágyó hölgyeket; Bözsi szintén Budapestről a Pinsker 8.-ban nyitott hölgyfodrászszalont. Fuchs Marcel bútorüzlete a King George 3.-ban működött; a zálogházak becsüse, Rajna Dávid a Rothschild fasor 31.-ben árult ékszereket. Korábban Pozsonyban, most az Allenby 36.-ban kínálta Katzburg csokoládéit és bonbondobozait, a pöstyéni Sacher Károly parfümériájában piperecikkek várták a vásárlókat (Hageser 23.). Zimroni Tova a Senkin 29.-ben decens sportblúzokat és méretre készített férfifehérneműt kínált; elegáns esernyőt a Dizengoff 99.-ben Gemürtznél, fűzőt, fürdőruhát Klein Líviánál, a Ben-Jehuda 35.-ben vagy Gárdos Magdánál a Laselle 14.-ben vásárolhatott a tel-avivi közönség. A Hajarkon 4.-ben Miriam nyitott kozmetikai szalont; Weinreb az Allenby 91.-ben olcsón és magyarul szolgálta ki a rövidárut, kötöttárut, divatárut vásárló vevőit. Eisner úri szabó az Allenby és a Rothschild sarkán, a Weisz női és férfiszabóság a Juda Halevi 61.-ben, az udvarban található. A gyerekekről most sem feledkeztek meg, Dückstein Zoltán és felesége a HOH égisze alatt tornatanfolyamot vezetett a Mapu 7.-ben. És mindez csak véletlenszerű felsorolás.
„A DAAT-nál megtalálja a tudás és a haladó szellem irodalmát” – hirdette a Rothschild fasor 86.-ban működő, a szépirodalmi művek mellé tudományos könyvtárat is összegyűjtő kölcsönkönyvtár. A Dizengoff 201.-ben a Tamar, az Allenby 84.-ben a Jámbor Eliseva, a Hajarkon 59.-ben (majd újabb címeken) a Hadas várta olvasóit.
A sajtóhírek szerint néhány éven keresztül rendszeresek voltak a Tiferet kávéház kultúrprogramjai – visszaemlékezésekben olvashatjuk, hogy a kávéház különben is a magyar anyanyelvűek kedvelt találkozóhelye volt. Az estek egy-egy író, költő bemutatásával kezdődtek, majd a szerzők vagy szavalóművészek, színészek olvastak fel. A magyar és a világirodalom ismert és kedvelt költőinek versei gyakran kerültek műsorra. Az irodalmi esteken fellépők között találjuk Lampel Tamást is, konferált, sőt szavalattal járult hozzá az est sikeréhez. Máskor a Biblia és a matematika kapcsolatáról, Tel-Aviv jelenéről és jövőjéről, a diktatúrák költészetéről beszéltek a rendezvények előadói. Kiemelkedő eseménynek számított, és többször, különféle szervezeti keretek között ismétlődtek a Beregi-estek. Az Amerikában élő művész hangszalagon küldte magyarul, németül, angolul szavalatait, a Bibliából felolvasott vagy a színpadi szereplései emlékeit idéző részleteket. A hangfelvételeket áhítattal hallgatta a Beregi Oszkárt a pesti színpadról ismerő közönség, bevezető előadások, összekötő szövegek kísérték a műsort.
Fehér Ilona 1951 márciusában a Tel-Aviv Múzeumban adta első önálló hangversenyét, Fenyves Loránd a filharmonikusok amerikai turnéján vett részt.
A változó helyszíneken megrendezett programok mellett sor került oktató-ismeretterjesztő előadásokra is, Jámbor Ferenc szemináriumot hirdetett a zsidó nép történetéről. Salpéter védnöksége alatt Raab Mose Smuel, az első magyar nyelvterületről érkezett haluc tiszteletére rendeztek estet.
Közkedvelt eseménynek számított az aktuális kérdések nyilvános megbeszélése, az Élő újság és a Társadalmi törvényszék. Az Élő újság rendezvényein hírmagyarázók, újságszerkesztők, történészek, publicisták és a közösség ismert személyiségei, színészek, művészek beszéltek és vitattak meg társadalmi és külpolitikai kérdéseket, a beilleszkedés gondjait a jelen levő közönséggel. A Társadalmi törvényszék kijelölt személyek, az ügyész, a védő, a bíróság tagjai és a tanúk részvételével tartott nyilvános tárgyalást politikai, történelmi, társadalmi kérdésekről. Többek között a német kártérítésről, Joel Palginak az ejtőernyősök küldetéséről szóló memoárkönyvéről, a jisuv és az ole kapcsolatáról.
1950. március 20-án az izraeli rádió megkezdte a magyar nyelvű kísérleti adást. A rádió magyar műsora körüli viharok természetesen nem csak a magyar anyanyelvű tel-aviviakat érintették. Sőt az izraeli rádióhallgatókon kívül a világon szétszórt magyar anyanyelvű zsidók is szívesen fogadták a magyarul elhangzó izraeli és Izraellel kapcsolatos híreket. A magyar és román adást Kasztner Rezső és Márton Lajos vezette, Löbl Bözsi olvasta be a híreket, és látta el az adminisztratív és technikai teendőket. Hírek, politikai kommentárok, riportok, zeneművek és a magyar jisuv ismert alakjai szólaltak meg először heti két, majd négy alkalommal. A rövid adásidő nehezítette a szerkesztők munkáját, de az izraeli magyar nyelvű rádió története nem az adásidő bővítéséről, hanem az adások beszüntetése elleni tiltakozásokról és az újraindításért folytatott harcról szól.
Olvasói levelekkel ostromolták az illetékeseket, az Agudat Izrael képviselőitől a munkaszolgálatosok szervezetének tagjaiig számokra hivatkozva tiltakoztak: száznyolcvanezer magyar anyanyelvű él Izraelben, az új olék negyvenhárom százaléka csak magyarul beszél, legalább hatvanezren hallgatják a magyar adást.
Az ötvenes évek közepén irodalmi estek keretében adták át a HOH Nordau-díját (irodalom, képzőművészet, újságírás, társadalomtudományok) és a dél-amerikai lap, a Hatikva irodalmi díjait.
A tel-avivi magyar nyelvű könyvkiadásnak két műhelye volt, a Sinai Kiadó és az Alexander Kiadó. A Sinai Kiadónál jelent meg Hameiri fordításában Petőfi héberül. A díszkiadást a Petőfi Héberül Bizottság tagjai, Patai József, Hajdu Miklós, Fürst Oszkár, Salpéter Gyula kísérte (1949–1952).
Az Alexander könyvkiadó és lapterjesztő vállalat (Haneviim 11., Sderot Ben-Cion 29.) tulajdonosa, Friedman Alexander rendszeresen hirdette magyar nyelvű kiadványait, köztük a világirodalomból fordított műveket is. Kishont Ferenc Ige – mige című kötete a szerző illusztrációival először magyarul jelent meg, majd Hameiri fordításában a kötet héber változatát is az Alexander Kiadó gondozta. A hirdetések szerint az első kiadást magyarul még kettő, héberül pedig egy második kiadás követte. Joel Palgi És jött a fergeteg… című, az ejtőernyősök küldetéséről szóló memoárregényét magyarul, Diamant Elemér fordításában is az Alexander Kiadó adta ki (1951–1952).
Züszman Alfréd szerkesztésében Tel-Avivban jelent meg a magyar anyanyelvű közösség Izrael fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő kötete, a Tízéves Izrael, 1948–1958. Az Idősebb Dolgozók Szövetsége a kötet kiadója, és a bevételt a munkanélküli idősebb dolgozók szociális alapjának juttatták. A kötetben felsorakozik a magyar jisuv szellemi, gazdasági, társadalmi és politikai, az oktatásban, egészségügyben, vallási életben ismert és kevésbé ismert gárdája – cikkíróként, a cikkek szövegében és a kötet végi, foglalkozás vagy feladatkör szerint rendezett névsorban. Egyik céljuk, hogy az ole számára színvonalas írásokkal mutassák be Izrael első tíz évének történetét és a magyar nyelvterületről érkezett olék alkotómunkáját az országépítésben. A kötet másik céljáról a megjelenését követő kritikában Löwenkopf Kálmán írt:
Itt az országban szétforgácsolódtunk, elvesztünk, elaprózódtunk, nincs senki, aki rámutatna, hogy ezt mi alkottuk, nem akad, aki feljegyezné, számontartaná, amit produkáltunk […], mert mindeddig szerényen meghúzódva a háttérben maradtunk, nem domborítottuk ki, nem igyekeztünk kihangsúlyozni, hogy ez vagy amaz a mi munkánk, hogy ezt a mi tudásunk, a mi tehetségünk hozta létre. […] mi sem merülhetünk el nyomtalanul, nekünk is meg kell örökítenünk azt, amit mi produkáltunk […]. Ha nem is a mások kedvéért, a magunk önérzetének emelésére. (Új Kelet, 1959. február 16.)
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
