Fehér zászlót tart magasra a „csak Bibit ne” tábor?

Gidi Weitz írása

Ben-Gvir és Bentzi (Benci) Gopstein – Fotó: Wikipedia

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

A Bibi-ellenes tábor egyes támogatói azt akarják, hogy miután Netanjahu létrehozta az államalapítás óta Izrael legnagyobb politikai káoszát, mentse meg őket annak következményeitől. Hogy a felkavaró legyen a megváltó. – Gidi Weitz véleménycikke a Haaretzben

Ha valaki meggyőző bizonyítékot akart a Bibi-ellenes tábor egyes támogatóinak szerencsétlenségére és defetizmusára, megkapta ezen a héten: egységkormányt szorgalmaznak, amelyhez társulnának, feladva azt az elvet, hogy nem lépnek be egy bűnügyi vádlott vezette kormányba.

Még olyanok is vannak, akik azt suttogják (úgy, hogy senki sem hallja), hogy készen állnak arra, hogy Netanjahu hatalmas engedményeket kapjon az ezres aktáiban, kedvező vádalkut, hogy ezt követően továbbra is miniszterelnök lehessen, vagy akár kegyelmet kapjon az elnöktől.

Ezeknek az aggódó embereknek a szemében a művelt Netanjahu – aki szinte mindig rendkívüli óvatosságot tanúsított a katonai erő alkalmazásában – mérséklő tényezőnek számít, a hamarosan megalakuló rémületkormányt irányító felelős felnőttjének.

- Hirdetés -

Itt az ideje a normalizálásnak. Egy professzor MIT-t végzett diplomás fia, aki a hadsereg különleges erőinek elit kommandójában szolgált, sokkal közelebb áll hozzájuk, mint az új, fenyegetőző Ben-Gvir. Nincs menekvés, ahhoz, hogy visszaküldhessék a szélsőségeket a szélekre és fenntarthassák a normalitás látszatát, a törvény előtti egyenlőség elvét egy távoli szeméttelepre kell dobni.

Az új megbékélés rendjének emberei szerint az oligarchák szívességei, a hangfelvételen rögzített tárgyalások egy lapkiadóval egy vesztegetési ügyletről, és egy hírportál átvétele – több százmilliós állami regulációs előnyökért cserébe – könnyed nyári műsor egy végzetes kimenetelhez képest, melyet Itamar Ben-Gvir Templom-hegyre vonulása jelent, Becalel Szmotrics nyomása az 1967-es területek annektálása érdekében, vagy a likud-párti Levinnel megvalósításra kész, a liberális demokrácia maradványait elpusztító terveihez képest.

Ezek az emberek valójában azt akarják, hogy miután Netanjahu létrehozta az államalapítás óta legnagyobb politikai káoszt, mentse meg őket ennek következményeitől.

A felkavaró lesz a megváltó.

Ezek az emberek valószínűleg elfelejtik, hogy 2015-ben, még évekkel azelőtt, hogy bárki is látta volna Ben-Gvir felemelkedését, Netanjahu mocskolódó és delegitimáló kampányt indított az általa „baloldaliként” definiáltak ellen, és úgy határozta meg ezt a többségében produktív, katonai szolgálatot végző és törvénytisztelő lakossági csoportot, mint akik kést szúrnak a nemzet hátába.

Elfelejtik azt is, hogy amint megindították a nyomozást és vádemelést indítottak ellene, úgy viselkedett, mint egy anarchista, amikor a miniszterelnök rezidenciából agresszív és brutális hadigépezetet állított fel, melynek célja az volt, hogy állandó pszichológiai terrort gyakoroljon bárki ellen, akit felelősnek vélt azért, mert bűncselekményekkel vádolják – elsősorban az állam képviselői, az ügyészség ellen.

Elfelejtik, hogy jóval azelőtt, hogy Becalel Szmotrics az arab társadalom legitimitásának ügyeletes fenyegetésévé vált volna Izraelben, Netanjahu egy vesztes választási kampány után a kneszetben egy tábla előtt egy filctollal a kezében elmagyarázta, hogy a „jobboldali cionista tábor” 58 mandátumot foglal magában, a „baloldali cionista tábor” pedig 47 mandátumot tartalmaz. És az arab közös lista 15 képviselőjét kihagyta a számításból.

Elfelejtik, hogy már alakult itt egységkormány, hogy „nemzeti egységet” teremtsen, és valaki megszúrta, mint a skorpiót a társa, túszul ejtve az országot és annak költségvetését, az autó csomagtartójába kényszerítve. (A szerző a rövid életű, Ganzzal kötött koalícióra utal, melyben Netanjahu megakadályozta az állami költségvetés elfogadását, hogy Ganz ne vehesse át a kormányfői hivatalt – a szerk.)

Nem kétséges, Netanjahu minden partnerénél lenyűgözőbb ember, és bizonyos szempontból összes riválisánál impozánsabb. És – ellentétben új partnereivel – valamikor régen valóban tisztelte a játékszabályokat, és leállította az antidemokratikus, vagy biztonsági szempontból őrült kezdeményezéseket, de ennek vége.

És ezért a szánalmas vágy a „józanság helyreállítására”, a „felelős emberek egységére” a „jogállamiság”, a „Közel-Kelet”, „nemzetközi helyzetünk” és a „demokrácia” fenntartására nem más, mint téves illúzió.

Netanjahu és társai nyertek a választásokon.

Forradalmat akarnak véghezvinni az élet minden területén.

Az ellenzék szerepe az, hogy megkeserítse a kormány életét, ezreket küldjön az utcára, tiltakozó virrasztást hozzon létre a miniszterek házai előtt, és a kormány összeomlásáig tartó folyamatos küzdelemre mozgósítsa szavazóit.

Tanuljanak Netanjahutól.

close

Regisztrálj hírlevelünkre!

Melyik hírlevelet szeretnéd kapni?
FORRÁSHaaretz