Elhatároztam, hogy nem írok ennek a lapnak, mert folyton csak szidják Izraelt, keresik a hibákat, aztán meg szegény Bibi nyakába varrják. Pedig egy csomó dologban tényleg ártatlan. De máris elkalandoztam a mai okoskodásom tárgyától.
A Novák Katalin elnökasszony. Hogy ki ez és minek gyött ide.
Mindenki engem kérdezget, mert tudják, hogy csak én tudom a tutit. És most meg is mondom konkréten, minek písziskedjek. Magához szólította az úr, na nem a Mindenható, bár odahaza ő is az, szóval a Viktor.
“Ide figyelj lelkem Katicája, ne üljé folyton itthon, lássá kicsit világot! A kormánygép éppen ráér, a külügyPeti járt már az összes -sztán végű országban, meg a klotgatyában látogatható összes szigeten, én sem használom mert ippeg nincsenek meccsek. Szóval, repülj sólymom! Itt csak savanyodsz, peshedsz nekem a szeretethiányban! Ne romoljon rajtunk a forint, költsé’ ami jól esik.”
Ilyen szépen mondta, mert tud ő úgy is viselkedni, mintha ember vóna.
“Ne aggódjá, nincs mos semmi aláírni való. Ami van, azt mink a Pintérelvtársal, oppardón Sanyival lerendezzük. Bár én azt szeretem, ahogy te aláírsz, nem morogsz, mint a bajszos elődöd, nem húzod órákig az időt, végig se gondolod hogy kit sanyarít az a törvény, krix-krax és kész. Így is kell, azé csináltalak meg elnöknek, meg a két szép szemedé’. Amerikába is milyen ügyes voltál: boldog boldogtalannal lefotóckodtál, azt se tudták, ki vagy, de nagyon jól festetté’ az ország imádzsán, mert az rendesen meg van tépázva, mit tagadjuk. Te meg egy takaros asszonka vagy, jól mutatol a sok zakó között. Ezé tartunk. Tényleg, ha mész valahová, öltözködjé fel rendesen, hallgassá a sztájlistádra, mer’ ezek kikezdenek tégedet is, ha két számmal kisebb ruha van rajtad, ha nagyobb. Ezeknek semmi se jó! Nekem a nadrágomba kötnek bele folyton, hogy trottyos. Hát hova húzzam már feljebb, dagadok, mint az infláció. Izrael az jó lesz, ott most megint szeretnek minket, remélem. Nehogy valamit aláírjá! Az a mi dolgunk. Megy a Petiminiszter is izibe utánad, lefogadom. Ha kérdeznek valamit, válaszoljá’, mondd meg kereken, hogy a mi hazánkba’ nincsen antiszemitizmus, nem is vót. Horthy szobor sincs a Parlamentbe, náci virtsaftokat se támogatunk, ne tudjá róla! Ha nem értessz valamit, inzultájjá a Schmidtmariska nénémmel, vagy a Slomóval, azok nagyon tudják hogy köll letagadni. Csak nézzé’ okosan, ahogy szoktad! Inkább szelfizkedjé’ bátran, nem baj, ha nem tudod, ki kicsoda, majd mi kiválogatjuk, legyen pajeszos is, keresztény is, magyar is lehet, de azokkal vigyázzá, mert a másik csapatban fociznak, nem a Bibiébe. Köll nekünk a sok mosolygós zsidó, hadd lássák az itteni majdnem-magyarok a Lipótvárosba’, hogy Izrael szeret minket. Má’ mész is? ”
Hát honnan tudhatta vóna ez a szegény szerencsétlen asszony, hogy a magas politikában van a proto izé, illemtan vagy mi, hogy nem lehet csak úgy becsöngetni, mint a szomszédhoz, hogy elfogyott a lisztem, kéne egy kanál a rántásba. Biztosan van neki is olyan protkófőnöke, aki mondta neki, hogy mi az illem, de hát ez a makacs asszonyka csak elindult. Ha a magyar nagykövet nem ért volna rá véletlenül, még most is ott állna a Ben Gurion betonján a böszme nagy szürke kormánygépe mellett, oszt’ a sztyuvik fogtak volna neki taxit.
Az izraeli újságok annyit se írtak szegényről, hogy meggyött, mint a 3000 éves tetüfésűről amit a régészek kiástak.
Nem baj, majd a Viktorka megvígasztalja, ha hazamegy: “Sebaj Katicám, majd beletanulsz! Én is már hány éve csinálom, azt’ sehol se vagyok.”
Mindent jobban tud
