Az akció nagy vonzerő, tudom. Sok éve Magyarországon piacoztam egy nyári szünetben a Balaton parton. A barátnőmmel szándékoztunk meggazdagodni (nem jött össze). A szomszéd sátor egy vajdáé volt, ő lett a mesterem. Sokat tanultam Ernő bácsitól. Például rengeteg siltes sapkát vettem ötvenért a kínain, nem mentek el százért. A mester tanácsára kiírtam, hogy „Akció”, és százötvenért elkapkodták, nehogy lemaradjanak. Engem is elkapott most az aggodalom, hogy miről maradok le és mekkora veszteséget csinálok, ha nem rohanok lehetőleg már nyitásra. Tönkreteszem, romba döntöm a költségvetést, mert nemtörődöm, figyelmetlen és pazarló vagyok. Most mindent megvehetek fillérekért, azt is amire semmi szükségem, mert honnan is tudhatnám, hogy mit rejt a jövő. Hirtelen majd szükségem lesz arra a termékre ami fillérekért az enyém lehetne, de ez most nem érdekel. Néhány éve még tömött szatyrokkal futkároztam és mindenem lett, ami majd esetleg szükséges lehet. Ott sorakoztak végül a kuka mellett azok a szatyrok. Lázasan leltározok, hogy mi kéne, de semmi. Tényleg semmi. Fejszámolok, hogy mi az olcsóbb. Most venni fillérekért azt, ami talán majd kell, vagy akkor drágán, ha valóban kell. De ha nem is kell? Most kipróbálom ezt, hagyom a járt utamat a többieknek. Nem megyek sehová, engedem elúszni a nyereségemet.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
