A „Deri-törvény” kísérleti léggömb, de hőlégballonná lesz, mellyel Netanjahu elmenekül majd fenyegető ítéletétől. Ha a bűzlő kísérlet sikerült, akkor annak fő alanya, Benjamin Netanjahu is belekapaszkodhat. Noha hazugsággyára továbbra is azt a hamis narratívát terjeszti, hogy „összeomlóban vannak a Netanjahu-akták”, a vádlott várhatóan bűnösségét beismerő vádalkut fog kötni. Ben Kaszpit írása a Maarivban erre hívja fel a figyelmet.
A „Deri-törvény” valódi neve „Bibi-törvény”. Netanjahu vádalkujában majd bűnösnek vallja magát, cserébe mérsékelik a vádirat pontjait, és tényleges helyett csak felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. Mivel a Deri/Bibi-törvény kimondja, hogy a felfüggesztett börtönbüntetés nem jelent majd büntetett előéletet, Netanjahu majd ott folytathat mindent, ahol a per előtt abbahagyta. Ekkor majd hirtelen rájön, hogy nem függ tovább a barátaitól, Deritől, Gafnitól, Goldknopftól, Ben-Gvirtől és Szmotricstól. Ők ezt túl későn fogják észrevenni.
Derit büntetett előéletének meg kellett volna akadályoznia abban, hogy visszatérjen a kormányba és a kneszetbe. Először hét év börtönbüntetést ült le, miután vesztegetésért elítélték. Ebből elég volt neki egyszer. A probléma az, hogy nemrég ismét elítélték adóbűncselekmény miatt, de ezúttal vitatott vádalkut kötött vele a bíróság, felfüggesztett börtönre ítélték. Ahhoz, hogy megmeneküljön a büntetett előélet következményeitől, csak egy szót, a „ténylegest” kell hozzátenni a „kormányzati” alaptörvényhez.
Amint hozzáadják, csak a tényleges szabadságvesztésre ítéltek viselik a stigmát, a próbaidőre ítélt felfüggesztettek mentesülnek. Végül is ez egy zseniális módszer: leveszi Deri stigmáját, és mindannyiunkra ráteríti. Mindenkire, aki részt vett ebben a romlott törvényhozásban, a kneszet vezető jogalkotóitól az egyszerű állampolgárig. Mindannyiunknak együtt kell élnünk azzal, hogy egy elítélt sorozatos bűnöző fütyül a rendszerre, és időről időre visszatér a tetthelyre.
Nehéz elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Aki elfelejtette: Derit vesztegetésért elítélték, tényleges szabadságvesztésre ítélték, letöltötte büntetését, szabadlábra helyezték, visszatért a tetthelyre, és ismét elítélték adóbűncselekmény miatt. Ám közben sikerült elérnie, hogy a kezébe kerüljön egy másik vádlott, Benjamin Netanjahu sorsa. A gyalázat gyalázatot szül. Az izraeli kneszet most eltörli Deri megbélyegzését, hogy segítsen Netanjahunak megszabadulni az ő bélyegétől.
Ezen alkalomból Deri két tárcát is kap: a belügyminiszterit, melyet a nevére írnak a telekkönyvben, valamint az egészségügyit külön jutalomnak. Minden ítélethez egy tárca. Lehet, hogy „miniszterelnök-helyettes” is lesz. Tulajdonképpen miért ne? Már kétszer elítélték, Netanjahut még egyszer sem (és az ártatlanság vélelmét élvezi). Közállapotaink romlása mellett hamarosan a miniszteri hivatal elnyerésének feltétele lesz az elmarasztaló bírói döntés.
Ha valaki elfelejtette volna Smuel Herbst bíró szavait, aki nem sokkal ezelőtt elítélte Derit, az ítélethirdetéskor ezeket a csodálatos dolgokat mondta: „A vádlott hosszú évek óta közéleti személyiség, s most önként visszavonul a közügyektől. Élettörténete azt mutatja, hogy választott tisztségviselő voltát hivatásnak és életformának tekintette, és most a jelen ügy és a vádak miatt – végül is lemond róla a saját szabad akaratából. Nem könnyű áldozat ez annak, aki az elmúlt évtizedekben a közügyek képviselőjeként határozta meg magát. És úgy tűnik, maga a vádló is erre céloz, hogy ezt a vádlottra önmaga által kiszabott büntetés részének tekinti.”
Herbst bíró így folytatja: „Aki attól tart, hogy a vádlott kárt okoz a közpénzekben, aki azt állítja, hogy tettei alapján veszélyesek tárgyalásai a köz- vagy az egyéni vagyonokra, az nyugalmat és bizonyosságot talál félelmére, mert a vádlott többé nem rendelkezhet közügyekről, beleértve pénzügyeket, és ez annak köszönhető, hogy elhagyta a nyilvánosság színtereit.”
Van-e olyan, aki szerint a Derivel kötött vádalkut jóváhagyó bíró azt feltételezte, hogy ez a beszéd néhány hónapon belül érvényességét veszti, és kevesebb, mint egy év múlva az elítélt, mintha mi sem történt volna, helyet foglal az izraeli kormány központjában, két nagy tárcát és közvetlen ellenőrzést kap az egészségügyi minisztérium költségvetése felett, megkerülve a kincstárat?
A Deri-perben a következőket is kijelentette az ügyész: „Ezeken kívül olyan megfontolásokat szeretnék a hallgatóságom elé tárni, amelyek a börtönkomponenst nem tartalmazó büntetést indokolják: mindenekelőtt a vádlott beismerő vallomását és felelősségvállalását. Ebben az összefüggésben az alperes nyilvános nyilatkozata és a visszavonulása a politikai élettől azt tükrözi, hogy ami a szívén, az a száján.”
Ha valaki nem értette volna: az állam, azaz mi, főként annak tudatában vállalta, hogy elengedi Deri tényleges börtönbüntetését, hogy az visszavonul a politikai élettől, és „ami a szívén, az a száján”. Azok számára, akik elfelejtették, néhány nappal azután, hogy „visszavonult a közélettől”, ugyanez a Deri ismét megjelent a kneszetben, átvett egy szobát a Sasz-frakció mellett, és kinevezték a frakció különleges tanácsadójává. Ő maradt a Sasz párt elnöke, annak élén elindult a kneszet-választásokon, és most a kormány legerősebb emberévé készül válni. Ez egy mocskos trükk volt, melyhez képest Simon Peresz mocskos próbálkozása (1990-ben a Samir-kormány leváltásának sikertelen kísérlete egy baloldali-ultraortodox koalícióval, a szerk.) egy jógaóra valamelyik spirituális központban Galileában.
Deri története az izraeli jogrendszer, az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés nagy próbája. Elriasztja, megbénítja-e a rémület, fél és bukásra kész, vagy még mindig megállja a helyét, és meg akarja védeni a demokrácia legalapvetőbb értékeit? A Deri törvény ellen petíciókat nyújtanak be a Legfelsőbb Bírósághoz. Becslésem szerint magával a jogalkotási aktussal szemben is benyújtják majd ezeket, és az ellen is, hogy elképzelhető lehet-e, hogy olyan személyt nevezzenek ki miniszternek a kormányba, akit kétszer is elítéltek.
A Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítheti Deri kinevezését ésszerűtlenségre hivatkozva. Magába a jogalkotási aktusba nem kell beleavatkozni, mivel az alaptörvény, de a tényleges kinevezésbe bele lehet és kell avatkozni. Ha van szélsőségesen valószínűtlen dolog ezen a világon, akkor az Deri kinevezése. Mivel a bíróságot megkerülő záradékot még nem iktatták be, és nem világos, hogy hatályba léptetik-e, a Legfelsőbb Bíróság beavatkozhat, kimondhatja ítéletét, és világos határvonalat jelölhet meg az izraeli közélet útján, hogy zavartalanul haladhasson tovább.
Ez egy egyértelmű kijelentés lenne, mely azt jelenti, hogy „eddig és ne tovább”. Hiszen alig egy éve egy hamis nyilatkozatot tártak a nyilvánosság, a bíróság és az ügyészség elé, amely szerint Deri kizárta magát a közéletből. A bíró majdnem elsírta magát a meghatottságtól. Az ügyész elégedettségét fejezte ki a vádlott felelősségvállalásával. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróságnak a világon minden eszköze és indoka megvan a beavatkozásra.
És a változatosság végett mindezek mellett van itt még egy elem: a közbizalom. A választások óta végzett összes közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy a közvélemény ellenzi a Deri-törvényt. A Legfelsőbb Bíróság eljárása igazságos, helyes és népszerű lesz, és a köz elsöprő támogatását élvezi majd, beleértve a Likud szavazóit is.
A Legfelsőbb Bíróságnak nem lesz megfelelőbb lehetősége arra, hogy bemutassa létének jelentőségét. És akkor mi lesz, ha az új koalíció villámgyorsan elfogadtat egy megkerülő záradékot, hogy felülkerekedjen a Legfelsőbb Bíróságon? Nem tudom, mi lesz akkor. Tudom, hogy egyszer s mindenkorra letépi a maszkot az ezt meglépők arcáról. Nem a jogállamiság jár a fejükben, nem a hatóságok közötti egyensúly lebeg a szemük előtt. Minden személyes. Minden Derire és Bibire összpontosul. Mostantól nevezzük derbinek.
