Shlomo Karhi, az új Netanjahu-kormány médiaügyi minisztere néhány hete a 12-es csatornának elmagyarázta, hogy miért kell bezárni (az utóbbi években objektivitása és pártatlansága miatt tisztelt) KAN közszolgálati csatornát, sőt „a katonai rádiót is, ha Isten is így akarja” – mint mondta.
Hogy miért is? „A szabad piac társadalmi-gazdasági programjával ellentétes, így van ez a jobboldali és liberális gazdaságban” – bizonygatta a tolltartó nem legjobban kihegyezett Likud ceruzája, Karhi, amit a tájékozatlan néző talán még el is hisz.
A médiában máris „Netanjahu hóhérja” nevet kiérdemlő új miniszter hirtelen megfeledkezett az ultraortodoxokkal megkötött koalíciós egyezményekről, melyek alapján tízmilliárd sékelt ad a kormány – a szabad piactól teljesen függetlenül – csak a vallásos ideológia terjesztésére, vagy hogy újabb, az eddigieken felüli, az adófizetőktől beszedett milliárdokkal finanszírozzák az adót nem fizető és a hadseregben nem szolgáló jesivákat, a Sasz pártot vezető Arie Deri pedig egymilliár dollárnyi ételjegyet osztogathat választóinak – még nem tudni, ezt hogyan illesztik a szabadpiaci elvekbe.
Joaz Hendel, Karhi elődje közölte, hogy a közmédia felszámolásához törvényt kell alkotniuk, mivel annak működéséről jogszabályok rendelkeznek. Vagyis ezen terv végigvitele nem megy egyik napról a másikra – abba még előbb a Legfelsőbb Bíróság is beleszólna, tehát először még azt kell meggyengíteni, parlamenti felülírását megengedni –, de már a bezárás veszélye is nyilvánvalóan aláássa az újságírói függetlenséget és szabadságot. A közmédiánál dolgozók megfélemlítése is hatékony eszköz bármiféle bírálat eleve megakadályozásához, a bejelentéssel felrakták a szájkosarat az utolsó valóban szabad, valóban pluralizmusra törekvő tömegmédiumra is.
A „szabadság” fogalmának előcibálásával Karhi már a Fidesztől is ellesett új, mindennek az ellentétét jelentő „illiberális nyelvezetet” beszéli. Ezen újhéber Likud-nyelven Avi Maoz homofób, rasszista pártját Noamnak (kellemes, biztonságos) becézik, és a menedékkérőket üldöző Szimcha Rotman a Lapid-Bennett kormány minisztereit lenácizhatta.
Az utóbbi években kiválóan működő KAN közmédia tönkretétele csak az utolsó lépése az egykor híresen merész és remek izraeli média szétverésének. Az első komoly lépés az ingyen osztogatott, újságnak álcázott Netanjahu propagandakiadvány, az Israel Hayom napilap megjelenése volt. A nyomtatott sajtó az egész világon válságba került, de Izraelben különösen, hála az Israel Hayomnak is, mert ugyan ki vesz újságot, ha ingyen a kezébe nyomnak egy újságnak kinéző dolgot?
Persze nincs ingyen ebéd, a lap kiadását fedező évi sok millió dolláros deficitet Netanjahu jó barátja, a jobboldali, amerikai kaszinómágnás, Sheldon Adelson fedezte, halála óta pedig özvegye fizeti. Ennek a lapnak a megjelenése gazdasági válságba sodorta a hagyományos, gyakran kritikus izraeli lapkiadást, és elárasztotta Netanjahu feltétlen támogatásával a helyi lakosságot. Már rég nem a Likud, hanem Netanjahu-párt van, s hála a rendszeres agymosásnak és tudatmódosításnak, megjelent és virágzik a „bibizmus”, a populista vezér kritikátlan, mindent megbocsátó imádata .
A közvetkező lépés a gyakran kritikus 10-es TV csatorna bezáratása volt. Ez Netanjahu egyik legnagyobb média-sikere, már ha annak lehet nevezni az országos manipulációs gépezet kiterjesztését és leuralását. A volt 10-es csatornát 13-as néven Netanjahu-közeli mágnások nyitották újra, megszelídült, s legfőbb gazdasszonya, Ayala Hasson szabadon hazudhatta világgá hónapokig a Bennett villa nem létező sokmilliós „felújítását” állampénzből (azóta Bennett beperelte az ezt terjesztő influencert, aki visszaszívta az álhírt), az araboknak adott ötvenmilliárdos júdáspénzt (ezt maga Netanjahu hazudtolta meg a napokban), és még hosszan sorolhatnám a november 1-i választások kimenetelét meghatározó hazugságokat és manipulációkat.
Netanjahu leginkább a tömegmédiába, a már régen nem szabad, hanem Netanjahu-közeli oligarchák kezére adott kereskedelmi tévékbe és rádiókba „beültetett sófárokkal”, megmondó emberekkel telepedett a médiára. Ezen újságíró bizalmasok egyformán, összehangolva szajkózzák a számukra leosztott aktuális, aznapi üzeneteket és „híreket”, s ezzel tematizálják a közbeszédet.
A közösségi médiában, a Facebookon is ugyanezen központból irányított bothadsereg és fake-személyek hada folytatja a hazugságok és manipulációk terjesztését, melyek sorában a legfeltűnőbb a korrupciós per tanúit és vádjait folyamatosan lejárató kampány, illetve annak a mantrának az ismétlése, miszerint „elbukott a vádirat”. Ez természetesen nem igaz, a vádak állják a tanúvallomások és a bizonyítékok próbáját, ahogy ennek egy adverzális, csatározással járó büntetőtárgyaláson lenni kell.
Valójában a Netanjahu elleni büntetőper megszüntetése a legfőbb valódi célja a jogrendszer „reformjának”, a bíróságok megfélemlítésének. A hónapok, sőt évek óta folyó állandó médiamanipuláció szerint úgymond a „közvélemény” követeli a legfelsőbb bíróság jogköreinek a csökkentését, a bírói függetlenség felszámolását, s leginkább azt, hogy hagyják már futni az „ártatlan” Netanjahut.
Noha Izraelben a civil szervezetek, az ellenzék erősebb és aktívabb, mint Magyarországon, de itt is szűkösek az erőforrásai ahhoz, hogy megpróbálja eljuttatni a nyilvánossághoz a valódi híreket. A közösségi finanszírozású, vagyis kevés pénzből tengődő DemokraTV próbálja az interneten, partizán üzemmódban napirenden tartani a baloldali ellenzék véleményét. Mellettük három oknyomozó portál a közelmúltban egyesítette erejét, vagyis közös erővel próbálják meg a túlélést: a „Pokol legmelegebb bugyra”, az „Átlátszó” (Igen, Izraelben is van) és a „Hetedik szem” (itt írtunk róluk). De olvasottságuk alapján mindez afféle értelmiségi huncutság, miközben a tömegmédia egyre világosabban és tökéletesebben elveszíti függetlenségét és lassan leuralja a Netanjahu-gépezet.
Sorozatunk előző része:
Újságíró
