Na most tényleg nosztalgiázni fogunk!
Egy turné az izreali hőskorba…
Aki a hatvanas-hetvenes években már hallgatta az izraeli rádiót, az biztosan ismeri Yardena Arazi nevét. A nyolcvanas években már az egyik legnagyobb sztárja volt az izraeli popnak, mondanám hogy etnopopnak, de akkor még nem létezett ez a kategória, viszont minden népszerű énekesnek voltak keleti hangzású dalai is. Az asdódi Izraeli Andalúz Zenekar most egy öt koncertből álló turné erejéig összebútorozott Yardena Arazival. Nem hiszem, hogy probléma volt összeállítani a műsort az énekesnő 50 színpadon töltött évének repertoárjából.
A műsor fülszövege szerint a kelet és a nyugat párbeszéde lesz a főmotívum.
A hét elején, vasárnap indul a turné a Jeruzsálem Színház Henry Crown termében, 20.30-kor.
Szerdán pedig Modiinban a Kultúrcsarnokban lép fel az Izraeli Andalúz Zenekar és sztárvendége: Yardena Arazi.
(A folytatást megírom majd a jövőheti Klipzűrben: Raanana, Tel-Aviv, Beer-Seva)
Egy Yardena Arazi dal 1979-ből.
Január 8. VASÁRNAP
A nagyvadaké a szerda, csütörtök, a felbukkanó új bandáké a vasárnap, mozdulhatnak a lepattanóra.
Az Abraham Hostel például szívesen látja őket. A Sanbira pont egy éve itt mutatkozott be az Abrahamban.
Klipjük azóta se készült, de a neten keringő videócskákból arra következtetek, hogy a jazz és a rock fúziója, amit játszanak. A fülszöveg pedig Wayne Shortert említi mint inspirátort. A zenekar névadója Dolev Nahum Sanbira szaxofonos, akárcsak a mester, és a zenekarban van még egy szaxofon…
Vasárnap, ha elmegyünk az Abraham Hostelbe, többet megtudunk a Sanbiraról.
Ajánlóklipnek egy Dolev Nahum Sanbira számot választottam a muzsikus jazz múltjából.
Január 9. HÉTFŐ
Az Amdor’s Group igazi reveláció pedig az izraeli jazz hihetetlen gazdagsággal áradó fiatal tehetségei közül nem könnyű kiragyogni.
Hétfőn a Shablulban, pénteken a Beit HaAmudimban játszanak majd.
Most jöjjön a klip, pénteknél meg majd bővebben írok róluk.
Hétfő, Shablul: Amdor’s Group
Ha klasszikus zenét hallgatunk, eszünkbe sem jut, hogy ezek a hangszerek, modern instrumentumok, és Mozart, Haydn, Händel vagy Beethoven korában még nem léteztek. Egészen másképp, más hangszereken szólaltak 300 évvel ezelőtt a klasszikus szerzők művei.
Ma már a világban komoly kultusza van történelmi hangszereken játszani például Mozartot.
Az Ensemble Phonix éppen ezt teszi majd.
Noam Shos – hegedű
Lilia Slavani – hegedű
Amos Boezson – brácsa
Miriam Pingart – brácsa és a művészeti vezető
Myrna Herzog – cselló
Mozart két vonósötösét játszák majd, azt a kettőt (K515 és 516), amelyikről úgy tartják, a romantika előhírnökei Mozart életművében.
A Phoenix koncertje hétfőn a Studio Anette-ben lesz Tel-Avivban (Shvil HaMeretz 2) 20.00-kor…
Január 10. KEDD
…másnap, kedden pedig Raananan a Peace Zenei Központ, (Etzion 48) Kamarazene termében 20:00 órakor.
Egy másik Mozart mű a Phoenix től kedvcsinálónak:
A hangszerek varázslatos világa a következő ajánlatom is.
Láttatok már 16 fuvolistát egy színpadon? Tudjátok, hogy szól a piccolo, a legkisebb, és a kontrabasszus fuvola, a legnagyobb?
A Ros Haainban működő Izraeli Fuvolakórus repertoárja a reneszánsz művektől a kortárs darabokig terjed. Az átiratok mellett sok olyan mű szerepel a koncertjeiken, amit a szerzője éppen az együttes felkérésére komponált.
A Fuvolakórus egy hazai pályás bemelegítő koncerttel készül a portugáliai fuvolaegyüttesek világtalálkozójára(!).
A koncert Rosh Haainban lesz a Konzervatoriumban, a Zekharya Moshe utcában.
13 év csipkerózsika álom után most itt az ébredés. Az “Aweking” című show-val tér vissza a DisorteD az izraeli metál színpadára (konkrétan a Gagarin klub színpadára).
Miri Millman énekesnő olyan, mint újkorában, és nem egy tipikus csipkerózsika. Bár gyönyörű énekdallamok lebegnek a fémhúrok fölött, DistorteD világa inkább sötét mese.
Ilyesmi a Cyclops is – bemelegítésnek – dallamos, régi vágású metálzene.
De aztán megérkezik majd a Gagarin színpadára a nagy visszatérő, a DistorteD.
Hadd sztorizzak egy kicsit!
A Showcase Fesztivál matinéján a Dávid toronyban hallottam Sangit-ot és a kollektíváját először. Hallottam volna, de elszállt az áram.
A Sangit Collective minden tagja megragadott valami ütőhangszert, és folytatta. Akusztik. A közönség meg lejött a lelátóról a színpadra, és ott bulizott Sangit perkáival, amíg meg nem gyógyult az áram.
Egy ütőhangszerek mellől startoló izraeli jazz muzsikusnak nem nagy ugrás az afrikai ritmikák világa. Retro afrofunk, afrobeat, etióp skálák, egy csipetnyi karibi íz, pszichedelikus sound, táncolható groovokba gyúrva: Sangit Collective, a helyszín: the Zone, kedd.
“Miért pont brazil muzsikánk ne volna, “hazai”?
Feu Marinho brazil bázisú bandája igazi műfaj turmix.
Hallani rajta a riói bossát, az afro ritmikákat, a fúziós jazz fúvóskart és az indie attitűdöt, ahogy elvegyül ebben a tarka izraeli kavalkádban.
A Feu Marinho lemezbemutató…”
Idáig copi paste egy decemberi ajánlatból. Ha akkor tudtam volna, hogy az egy turné része volt …
Most itt a következő két helyszín:
Január 10. kedd
Jeruzsálem, Mazkeka
Január 12. csütörtök
Tivon, Tahanat Ruan
Feu Marinho
Január 11. SZERDA
Fenékrázó funky disco, recsegő rezekkel!
De a Funk’n’stein nem valami vendéglátózós tribute banda! Supergroup az izraeli fúziós jazz, funk sztárzenekaraiból. Repertoárja saját dalokból áll, olyanokból, mint anno a funkykorban, de frissek, maiak.
Beer Seván a HaHalutzban, szerdán.
Funk’n’stein
Egyszer már beismerem a tévedésem: Angolosan kamanche néven tiszteltem Közép-Ázsia kedvelt húros hangszerét, pedig a török hódoltság kora óta van magyar neve is: kamándzsa.
Most megint lesz egy buli, ahol megszólal, az Arkadas zenekar koncertjén a Zónában (the Zone).
Az Arkadas zenekar az Oszmán Birodalom muzsikáján skálázik majd végig a Balkán cigányaitól a szultán udvaráig.
Elmúlt egy hónap azóta, hogy a Fortepiano koncertsorozat második darabját ajánlottam, tehát itt a harmadik:
Shay Maestro,
A Tel-Avivi Kultúrpalotában, a Sela Clubban augusztusig nyolc jazz-zongoristát, a hangszer és a műfaj legnagyobb izraeli sztárjait mutatja be a sorozat.
A névsor az egész izraeli jazz szcénát, szinte minden műfaját átfogja.
Dani Gottfried, Anat Fort, Shai Maestro, Omri Mor, Maya Dunietz, Yoni Rechter, Stav Achai, Juanita Cohen Smith
Shai Maestro nagyon ügyel arra, hogy ne lehessen őt stílsokba gyömöszölni. Nincs két azonos irányú koncertje. De a rutinos fül hallja játékán a “10 év New Yorkot”. Én a “legamerikaibb” izraeli zongoristának hallom, és ez nem dicséret és nem kritika. A jazz fővárosa komoly influens.
Shai Maestronak, ahogy minden vibráló és dinamikus zongoristának a trió felállás a legjobb forma bemutatkozni.
Most is ez lesz a Tel-Avivi Kultúrpalotában, a Sela Clubban, szerdán.
Ofri Nehemia dobok
Gun Shani bőgő
és Shai Maestro zongora
(A klipen egy korábbi triója hallható)
Sok féle állat volt már itt a rovatban, de döglött nyúl még nem.
Most itt a Dead Rabbit (UK) Southamptonból, ahonnan a Titanic is elstartolt.
A pszichedelikus rock shoegaze stílusába sorolják őket.
Jön a Kisenczy Klopédia: a shoegaze onnan kapta a nevét, hogy a műfaj gitárosai a cipőjükre meredve nyomják az agyontorzított, széteffektezett gitárszólóikat. Kénytelenek, mert az effekt pedálokat a cipőorrukkal kell ki-be kapcsolniuk.
Na, ha a műfaj megvan, akkor jöjjön a Dead Rabbit az Ozen Bárba szerda este egy kis beborult pszichedelikus rock’n’rollra.
(A klipen is megfigyelhető a cipőre meredés, de azért élőben ez még jobb lesz: szerda Ozen)
Január 12. CSÜTÖRTÖK
A Young Israelites, ahogy a nevük is mutatja, egy fiatal izraeli raggae zenekar. (Nevük a Desmond Dekker féle raggae-slágerre, az “Israelites”-re utal.)
Küldetésük – úgy tűnik – ,hogy a műfaj első nemzedékéből a nagy öregeket egy-egy koncertre elhozzák Izraelbe, egy kis jam-re.
Little Roy már volt, most itt jön Errol Dunkley.
Hogy el tudjuk őt helyezni a raggae műfaj idővonalán, egy adat: 1965-ben 14 évesen énekelte lemezre az első dalát Kingstonban.
Most a Young Israelites (dísz)kíséretével bevonul majd a the Zone-ba csütörtökön.
Errol Dunkley jó egészségnek örvend, ez egy alig két hónapos koncertvideo:
Ha a fado a portugál blues, a gnawa a marokkói, akkor az a maqam, amit Falfula Groove a játszik az iraki blues, de ez sután hangzik a kirobbanó életerőt, a keleti ritmikákat hallgatva.
A zenekar azt kéri a koncert előszavában, hogy ne magyarázzuk el, mi az iraki maqam, inkább menjünk és hallgassuk meg élőben.
Falfula Groove csütörtökön a különleges hangulatú jaffói Kelet Nyugat Házban (בית מיזרה מערב).
Egy iraki utazás nem biztos, hogy retúr, helyette inkább a Falfula Groove zenei repülőszőnyegét javaslom, a Kelet Nyugat Házból startol csütörtökön.
Majdnem két éve ketyeg már a rovatom, de valahogy Yehuda Poliker (született: Leonidas Polikaris) mindig kimaradt.
Dünnyögök itt a fiatalokról, akik az etnozenét keverik a rockkal, pedig itt egy fickó, aki negyven éve evidencia: Yehuda Poliker, ő a crossover, úgy ahogy van. Az ő bázisa a görög zene, az jött a génekkel, de a végeredmény, az életműve igazi izraeli zene.
(Mentségemre szolgáljon, hogy igazi nagykoncertje – olyan amilyen most lesz – régen volt. )
A Tel-Avivi Kulturpalotában csütörtök este, Yehuda Poliker.
A Jericho zenekar nem azonos a hetvenes évek izraeli progrock sztárokkal, a Churchills bandával, akik játszottak ezen a néven is.
Ez a Jericho az első lemezénél jár. Alternativ countrynak hívják a zenéjüket, ami hátatfordítva a kovboj tingli-tanglinak ugyan olyan erővel és szépséggel szólal meg, mint a tesó, a városi rockblues.
De ez egy demokratikus rovat, itt az előzenekar is kap klipet – Orr Marciano –, különösen, ha lemezbemutatója turnéján hallhatjuk most csütörtökön a Levontin7-ben.
Nagyon finom, lendületes, bluesos bázisról startoló rock, fúvós támogatással, okos szöveggel. És nagyon nagyon jól szól!
Orr Marciano számos hangszeren játszik, és hangtechnikát tanult…
Na most jöhet a főbanda, a Jericho, és ha már szöveget nem írtam frisset a ‘22 végi koncertjük óta, legalább a klip legyen friss!
Levontin7
Január 13. PÉNTEK
Két ütem kell meghallani, hogy egy zene agyból vagy belső energiákból táplálkozik, aztán lehet, hogy továbbhallgatva borul az elmélet, mert mind a kettő egyszerre.
Akkor beütjük a zenekar nevéhez, hogy követés. A naptárunkba pedig a következő koncert időpontját.
Amdor’s Group Beit Hamudim, péntek 13.
(Szerencsétlen nap, de ha szerencsém lesz, bejutok a pici klubba.)
Minden darabjuk tudatos, érett kompozíció, de szinte minden ütem nyitva a kreativitásnak a pillanat születő energiáinak.
És nagyon precízen és érzékenyen működnek együtt. Nem az etnogyökerű “israel sound” amit játszanak, mégis idevalósi a lüktetése az egész anyagnak.
Csak a zenekarvezetőt, a zeneszerzőt Shahar Amadort (szaxofonok) nem hallottam még, a többiekről írtam már más formációikban:
Nitzan Bar – gitár
Nadav Lavi – basszusgitár
Nitzan Birnbaum – dob
Most tértek vissza Bostonból tele inspirációval. Nagyon remélem, hogy nem erre a pár koncertre.
Beit HaAmudim péntek este.
Ez a péntek 13. szerencsés merítést hoz majd.
Vered Dekel énekesnő a Jeruzsálemi Akadémia jazz tanszakán tanít, és olyan erős karakter, hogy egyéni stílusa felülír minden műfaji korlátot. Ha Abba-feldolgozásokat énekel, ha jazz standardeket, ha saját dalait, azok mind Vered Dekellé változnak.
Haifa HaStudio a helyszín, a kisérőzenekar pedig Dan Cohen triója.
Ez meg a kedvenc Vered Dekel klipem.
Péntek Haifa HaStudio (HaNassi 142.)
Január 14. SZOMBAT
Eheti rejtvényünk következik: Ki az a Baby Blue?
Ez a koncert címe, a helyszíne az Ozen Bár, az időpont szombat este, és kész, nincs több információ…
Csak egy klip linkje. Egy nagyon erős rythm&bluesos soulos dal, egy érett férfihang, gitár, fúvósok.
És az álló képen egy csukott színpadi függöny, ami az Ozen Bárban nyílik majd meg szombaton.
Akkor megtudjuk ki az a Baby Blue…
Utoljára Nina Hagenbe szerettem bele 1980-ban 18 évesen. Pedig még élőben sem láttam.
Valami ilyesmi történt velem a Lola Marsh koncerten, de rutinosan szakmai érdeklődéssé transzponáltam: Yael Shoshana Cohen igazi színpadi jelenség, de az igazin van a hangsúly. Semmi popsztáros pakolás, semmi kötelező allűr. A Lola Marsh zenekar úgy szörfözik a rocktörténet utolsó évtizedei között, hogy szinte sehol nem maradnak egy dalnál tovább.
Ez a klip itt a rizsám végén például a 80-as évek táncosabb new wave-jét idézi, de tökéletesen illeszthető a korábbi Lola Marsh dalok rockosabb világába.
Valójában a Gil Landau és Yael Shoshana Cohen duó a zenekar bázisa, és amikor dob, gitár, basszus, billentyű kísérte őket, fel sem tűnt, hogy új anyag a “Shot Shot Cherry.”
Nekem meg maradt néhány közös fotó. Autogramot elfelejtettem kérni.
Haifai barátaim, akik szoktatok koncertekre járni!
Elő a naptárt!
Szombat, Lola Marsh, Haifa Wunderbar.
A 2023-as év második hetét gyúrjuk csak, de máris itt az első világsztár, a Deam Theather.
A 90-es években már régen nem voltam metál-fan, mikor egy hosszú autóúton valaki benyomta a Deam Theather “Aweke” című kazettáját a magnóba. Sose hallottam korábban. Háromszor ment körbe. Ezt a gazdag, változatos, energikus és kőkemény cuccot nem lehetett kitenni a tányér szélére. Meglett az összes lemez, akkor úgy emlékszem háromnál jártak. Meghallgattam őket élőben is, ez csak rátett egy lapáttal.
A jazzrajongó haverjaim meg gyászoltak. A Silló visszaesett: megint rocker.
A Deam Theather nem az eladási listákon tündököl, inkább szakmai oldalak szavazásain hasítanak a muzsikusaik évről évre.
Progresszív metál, ami néha durvább, mint a trash, de nem ritkák a balladisztikus betétek sem, sőt néha olyan bonyolult ritmus- és tempóváltásokkal operálnak, mint anno a Yes, és toronymagasan a legképzettebbek a muzsikusaik a metál fronton.
És most itt lesznek újra Izraelben, a tel-avivi kikötőben, a Hangar 11-ben, szombat este.
Egy harmincéves dal, amit minden koncerten eljátszanak azóta is:
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
