Bigbandek, kis bandák, dívák, rock és barokk

Két vendég és egy hazai gól, ahogy a fociban mondanák. 

Két vendég és egy hazai sztár turnéja jön, mielőtt belekezdenék a hét egyestés kalandjaiba. 

Udvariasan, először a vendégek:

Ezt már szeretem, mikor olyan muzsikusokat konferálhatok fel, akik egy hétre jönnek.

Az első egy jazzman, Charles Turner, énekes, a második egy csellista csillag a barokk zene égboltjáról: Catherine Jones. 

Mindkét sztár gurít egy turnét Izraelben. 

Lássuk!

Na akkor most lássunk neki a heti menünek!

január 15. VASÁRNAP

Amikor találok egy ajánlásra érdemes koncertet az üresen tátongó vasárnapra, akkor úgy érzem, hogy az a hét már oké.

De hogy aznapra pont az egyik kedvencemet dobja a gép, az ritka. Ráadásul a kedvenc helyemen ingyé’…!

Kuli Alma és benne a Bzaat. 

Rovatom másféléves történetében vannak kedvenc dumáim. Ilyen, amikor a Bzaat zenekart ajánlom. Copy paste tehát:

„Milyen felállás ez, hogy csak gitár és dob?” 

Hadar Levy – gitár

Spring „Skippy” Brett – dobok.

Első látásra két zord punk figura. 

A cucc mégsem kétakkordos (bocs punkok!) haragszom-zene, hanem rafinált instrumentális hardcore. 

Még a jazz szó is ideférne, ha nem lenne szentségtörés ebben a pusztító zúzásban.

„Nincs rá garancia, hogy a söröd a kezedben marad.” 

(Mikor legközelebb jönnek, új duma lesz, megígérem.)

Kuli Alma, vasárnap

január 16. HÉTFŐ

Jéé!!! Még egy dob-gitár duó!!!

A the Dodies elég szűkszavú a fülszövegeiben: „Garage-rock duó Délről. Most fejeztük be a 2. lemezünk felvételét Írországban. A producerünk, a Guns’N Roses egykori gitárosa Bumblefoot volt.”

Még azt hozzátenném, hogy jó kis pörgős rockzene. 

A koncerten a Levontin7-ben hétfőn a kétfős theDodies-zal kiugrálhatod magadat egy hétre.

január 17. KEDD

„A Zenekar”, így, nagy kezdőbetűvel. 

Minden jazzista tudja, hogy ez a The Israeli Jazz Orchestra-t jelenti.

Nem mintha nem volna még 4-5 több kevesebb rendszerességgel felbukkanó remek bigband az ország jazztérképén, (Görgess le csütörtökig, ott a másik legjobb!), de a 20 év stabil jelenlét komoly rangot ad.

Az elmúlt években szinte minden projektjükben „erősítettek” egy vendéggel. Neves énekesek, hangszeres szólisták csatlakoztak hozzájuk.

Most „csak” a 12 alaptag hirdet koncertet. „A Zenekar” akár egy csigaházban (Shablul) is elfér.

The Israeli Jazz Orchestra

Shablul Klub, kedd

Egyszer egy fesztiválon lefutottam a két klub, a Shablul és az Ozen közti távolságot: 10 perc. 

A műfajok távolsága se több, a rangos és elegáns jazzklub is beereszti néha a bluest, a funkot, és a kicsit pukkantabb, alterebb Ozen Bár is. De ott nem vacsorához szolgálják fel a jazzt, hanem állsz a poharaddal a kézben, és rázkódsz a zenekarral.

Most kedden például a nagyon szép Yofi zenekarral. (A Yofi magyarul: szép.)

A nyugis neosoul, easy listening jazz, és trip-hop elemekből gyúrt, nagyon mai és nagyon tel-avivi hangzású zene a Yofi, nagyon yofi helyük lesz az együtt vibráló fiatal közönség között az Ozenben.

A koncert a Breaking Sounds Radio eseménye – egy sorozat része –, amely feltörekvő bandákat, előadókat sorakoztat fel majd az Ozen színpadjain (mert kettő is van).

A keddi party másik kiemelt előadója a guydxnce olyan új, hogy csak ezt a nyúlfarknyi videócskát találtam, és annyi az összes információm, hogy Guy Tel-Avivban született, Kaliforniában él, és 23 éves.

Kedden többet megtudhatunk róla és azt is, hogy kimindenki lép fel még guydxnceen, és a Yofin kívül a Breaking Sounds Radio showcase-en az Ozenben.

január 18. SZERDA

Megfordítom a sorrendet:

Néhány aktuális sor a 24. zsoltárból, aztán a klip, aztán mesélek.

„Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.”

Az énekesnő neve Queen Makedah, Kansasban született, ahol Charlie Parker, a jazz, a blues, a gospel volt az anyanyelve. Édesanyja a Black Panter mozgalom harcosa volt, az afro-amerikaiak jogaiért küzdött. Queen Makedah ebben nőtt fel, a békemozgalmak, a jazz, a gospel, Bob Marley. Dalai hiába keverednek a modern pop, az R&B hangzásával, a raggae és a soul áthallatszik rajtuk, és a zsoltárszövegek jól megférnek bennük a béke vágy soraival.

A kilencvenes évek óta Izraelben él. Zenéje itt etióp és keleti hatásokkal gazdagodott.

A fenti klipet a Judeai-sivatagban forgatta. 

A pandémia óta az új lemezén, a „Peace Process” című albumon dolgozik, és külföldön turnézik. Most hazaért.

Koncertje a The Zone-ban lesz szerdán az izraeli muzsikusokból álló Sheba Warriors zenekarral, és sok vendéggel:

Jah-Zee,

Eeyam איאם,

Sister Dana,

Tek9 Movements Israel,

(aka Vybz Carmel) lesznek a királynő vendégei.

R&B, neo-soul, afrobeat, gospel és blues feloldva raggaeben, és üzenik, hogy hozz magaddal tánccipőt!

A HQRN Haifán a Sirkin5-ben található, és azokat a pesti alter helyeket juttatja eszembe, ahol a későkamaszkorom estéit töltöttem, zúzós, sötét, agresszív és depresszív zenekarok bűvöletében. A Manic De(e)pression zenekar dark-noise muzsikája is beillik a képbe.

Ők vannak kisebb betűvel írva a szerdai koncert plakátján, de a nagyobb betűvel írt Shurlak zenekarról egy betűt, egy hangot sem találok a neten.

Hát akkor az marad, hogy a két zenekar koncertjét a HQRN-ben a Manic De(e)pression zenéjével ajánlom, (pedig a Shurlakot világpremierként hirdeti a haifai HQRN).

Szilveszteri fogadalmam, hogy 2023-ban leszokok a copy-paste-ről az ajánlatok írásánál, de most Karolina-val kivételt teszek. 

A novemberi Showcase fesztiválon hallottam őt először, és azóta nem volt koncertje. Akkor megírtam, és most idemásolom:

„Dalai a videókon sápadtabbak, mint a színpadon, de élőben kiderült, hogy nagy tehetségű előadója volna a fehér soulnak, a hippigroove-nak, a postfolknak… Ha volnának ilyen műfajok. Az ő kedvéért alkottam ezeket a szavakat, mert minden létező skatulyából kilóg.

Az biztos, hogy ő is a 70-es évekig tekerte az időgép kurbliját, és most ezzel a cuccal szeretne landolni a nemzetközi piacon. 

Ezt a trendeket megkerülő manővert sok izraeli zenekar megpróbálta az elmúlt években, de Karolina az egyetlen, aki nem kavar orientális elemeket az időutazó muzsikájába.

Na jó, egy picit igen. 

Sőt, az új „All rivers” című lemezén nagyon sok afrikai elemet vélek felfedezni.

Élőben fantasztikus volt.

Kísérő zenekarának üditő profizmusa, az invenciózus hangszerelés csak bázis, Karolina előadói teljesítményéhez, humorához, erejéhez, lírájához.

A tarka életműből most választanom kell egy klipet! Egy neosoulos koncertvideo legyen, mert az emlékeztet legjobban az élő Karolinara.”

A helyszín a Barby, majdnem elfelejtettem ideírni.

január 19. CSÜTÖRTÖK

A „Small band, Big band” sorozatot a Jazz-stúdiumok Központja rendezi a Tel-Avivi Konzervatóriumban. 

A Jonathan Voltzok Bigbandhez egy-egy neves szólista csatlakozik minden alkalommal. 

A csütörtöki vendég Steve Davis harsonás az Egyesült Államokból érkezik. A hard bopból – ha be kell valahová sorolnom –, de az biztos, hogy az élvonalból. 

A koncert első felében Steve Davis – egy nagyon nagyon kisbend – egy trió élén mutatkozik majd be, Omri Mor (zongora), Oren Hardy (bőgő) és Ofri Nehemya (dob) oldalán. De a kicsi után jön a nagy, a Jonathan Voltzok Big Band és a vendég Steve Davis.

Csütörtök este a Tel-Avivi Konzervatóriumban.

Van-e a R&B-nek és a mizrachi popnak metszéspontja?

És a kihívó szexualitásra apelláló műfaj hogyan fér bele egy ortodox zsidó nő világába?

Narkis.
Róla beszélek, és legszívesebben idetenném az összes klipjét és magyarázatként az összes róla megjelent írást, hadd söpörjön félre minden közhelyet, amit az ortodoxiáról és a nőkről gondolunk.

De maradjunk a zenénél!

Mizrachi pop a legigényesebb fajtából, tele a nyugati top-pop zene paneljeivel, és tetején egy varázslatos hangú nő énekel: Narkis.

Tel-Aviv, a Reading3 csarnok a helyszín a kikötő végében. Csütörtök.

Azt nagyon bírom az izraeli jazz zenekarokban, hogy miközben egy stabil mag jegyzi a nevet – mondjuk azt, hogy Liquid Saloon –, időnként váratlanul vendégsereg lepi a színpadot (vagy a lemezborítón a közreműködők listáját), és ettől a zenekar arculata is átalakul.

Ez történik majd most csütörtökön is, a Liquid Saloon kedvenc helyén a Zónában (The Zone) is. A táncolható groovok mostanában Afrika felé kanyarodnak. A fúvóskar és az ütősök csatlakozásával a Liquid Saloonnak igazi afrobeat hangzása lesz. (Lásd a mellékelt klipet.) De most még egy új szín érkezik Shai Ben Tzur személyében, a sufi zene és India is belekeveredik majd a folyékony nappaliba.

Amir Bresler – dobok

Sefi Zisling – trombita

Nomok – billentyűk

Elyasaf Bashari – basszusgitár

Roi Avivi – gitár

Shai Ben Tzur – gitár, ének.

Sajnos/hál’isten ebből az afro-kibővített Liquid Saloonból csak egy 70 perces videót találtam…

Írd meg, hány percnél álltál fel táncolni!

január 20. PÉNTEK

Mit szólnátok egy kis péntek-esti punk pörgéshez a Levontin7-ben?

A rovat mottója is lehetne a zenekar neve: Minden visszatér.

Hakol Hozer: az első lemezük bemutató koncertje. A stílust nem kell boncolgatnom, teljesen klasszik punk. 

Péntek este, Levontin 7, Hakol Hozer.

Mikor két intézet összefog…

A Weitzmann Institute a Rimon’s Jazz Institute közös koncertsorozatot indított „Jazzlab” címen. Most jön a harmadik – remélem nem utolsó! – koncert.

Az idő az életünk egyik legfontosabb fizikai kordinátája. De hogyan érzékeljük? Ha egy monoton ritmust a zenére kimondott szavak másként tagolnak, ha a jazz tempót vált, kizökken az idő?

Egy raper, Sagol59 és Ronan Shmueli zongorista kvartettje.

Ők lesznek a professzorok és a szemléltető eszközök is a rehovoti Weitzmann Intézet Michael Sela Auditoriumában pénteken 21 órakor. 

Ez az összeállítás a természetben nem jöhet létre, csak laboratóriumi körülmények között a Jazzlabban. Ezért közös videójuk sincs. Házi feladatnak jó lesz Sagol59 egy klipje is. 

január 21. SZOMBAT

Gabriel Palachi három éve alijázott Buenos Airesből.

A tangó, a samba, a salsa mellé azóta az orientális hatások is bekerültek a zongoravirtuóz, komponista elegyébe, amit hol a funk, hol a bop, hol a swing fog össze. 

Ez nagyon furcsa kevercsnek tünhet, de a billentyűkön száguldó kezek alatt saját hanggá forrnak össze.

Táncoltatok már jazz koncerten? Velem egyszer már előfordult Gabriel Palachi koncertjén.

Sajnos a Shablulban vacsoraasztaloknál kell majd Gabriel Palachi zenekarát hallgatni, így benne marad majd a boogie a lábatokban.