David Grossman: „Most kiabálni kell – sötét időket élünk. Ha Izrael eltér attól a jövőképtől, mely alapján megalakult, megszűnik létezni!”

A világhírű izraeli író a Tel-Avivban szombat este (január 21.) tartott tömeggyűlésen beszélt, amelyen több mint 100 ezer ember vett részt.

„Egyre többször találkozom olyan emberekkel, főleg fiatalokkal, akik nem akarnak már itt élni”

– mondta Grossman beszéde elején. „Ami itt történik, az idegen számukra, és akaratlanul is idegenné teszi őket saját hazájukban. Izrael, ahogy ma kinéz, többé már nem otthon számukra. És hogy ne szenvedjenek az idegenség érzésétől, egyfajta belső száműzetésbe kényszerítik magukat. Megértem ezt az érzést, de ugyanakkor fáj is ez nekem. Mert Izrael állama azért jött létre, hogy legyen egy hely a világon, ahol a zsidó ember, a zsidó nép otthon érezheti magát. Ha ilyen sok izraeli érzi úgy, hogy száműzetésben van a saját hazájában, akkor egyértelmű, hogy valami nincs rendben” – idézi a Ynet.

Grossman hozzátette: „Úgy tűnik számomra, hogy nagyon sokan érznek így. Centristák és baloldaliak, valamint jobboldali emberek, zsidók, arabok, világiak és vallásosok. Akik vereséget szenvedtek a választásokon, sőt azok is, akik győztek.

A győzelem mámorában ujjongók sem tudják elrejteni a lassan beléjük szivárgó pánikot, ahogy kezdik megérteni, mi a győzelmük valódi ára,

különösen akkor, amikor rájönnek, hogy kikkel is fogtak össze a győzelem érdekében.

Fennállásának 75. évében Izrael sorsdöntő küzdelmet folytat karakterének meghatározásáért. Demokratikus és jogállami jellegéért, az emberi jogokért, az alkotás és a művészet szabadságáért. A szabad közszolgálati médiáért.

A rasszizmust és diszkriminációt intézményesítő, a kisebbségek megalázására hivatott törvények ellen küzdünk.

Harcolunk a cinikus, sok esetben korrupt politikusok ellen, akik elszánták magukat arra, hogy egyoldalú, antidemokratikus módon újradefiniálják az igazságosságot. Barátaim, tudom, hogy nem könnyű elmenni otthonról, hétről-hétre demonstrálni, utána órákig a forgalmi dugóban ácsorogni, de amit most teszünk, az egyfajta felocsúdás, visszatérés az otthonunkba egy leginkább belső, bénító száműzetésből.”

Grossman hozzátette: „Ebben a hatalmas és sokszínű tömegben vannak olyanok, akiknek az LMBT emberek jogai, az oktatás vagy a megszállás ügye nyomja a szívét, mely miatt álmatlan éjszakái vannak. Nekem is. Számtalan olyan testület és szervezet képviselői vannak itt kinn az utcákon, akik egyáltalán nem szoktak így, napi szinten demonstrálással foglalkozni. De eljöttek. És itt vannak, mint ahogy az eddigi tüntetésekre is eljöttek, a megrögzött jobboldaliak is.

És ők, és mindenki, az állampolgári részvétel ezen hatalmas skálája, ma egyesülnek és hajlandóak egy időre felfüggeszteni a napirendjüket a legfontosabb és legsürgetőbb feladat miatt, mely mindennél vészjóslóbb. És azért tesszük ezt, mert az egyoldalú és

az állam berendezkedésének megváltoztatását célzó tervek mögött egy lángoló házat látunk.

Így van. Egy égő otthont.

Azt is értjük, hogy ha a jogállamiság státusza menthetetlenül megsérül, az összes számunkra fontos további küzdelem is fokozatosan szétporlad. Én pontosan emiatt nem vagyok hajlandó száműzetésben lenni saját hazámban. És azt hiszem, Önök sem, mert különben nem lennénk ma itt.

Nem vagyunk hajlandóak közömbösek, közönyösek lenni, nem vagyunk hajlandóak száműzöttek lenni saját hazánkban.

Itt az idő, barátaim, ez a fekete idő, itt a pillanat, hogy felálljunk és kiáltsuk: ez a haza a lelkünkben él. Ami ma benne történik, attól függ majd, mi lesz belőle és kikké leszünk mi és gyermekeink. Mert ha Izrael állama olyannyira eltávolodik attól a reménytől és jövőképtől, amely alapján létrejött, Isten őrizz, de egyfajta, sajnos hátborzongató értelemben, már nem is fog létezni. Mert

ha azt akarjuk, hogy Izrael továbbra is létezzen, nem engedhetjük, hogy eltávolodjon attól a reménytől és attól a jövőképtől, amely alapján létrehozták.

Barátaim, Ti vagytok a remény, ti vagytok a jövőkép, ti vagytok az esély.