Béka költözött a torkomba. Begyulladtak a hangszálaim, valaki más hangját hallom, amikor beszélek. Fáradt reszelés, ami mellé éjszaka köhögés is társul, és nem hagy aludni. Tanárbetegség vagy lelki baj? Alighanem az utóbbi. Túl sokat beszéltem a múlt héten, elhallgatok.
Ez van, ha az ember belenéz a szemébe a bajnak. Múlt héten felfogtam végre, amit Dror hónapok óta mond, hogy túl sokat dolgozom. Az eredmény: a hét elején három napra lerobbanok. Nem megyek be az irodába, és a kurzusra sem utazom el. Milyen más élet ez – a gyerekeimmel, magammal, a könyveimmel és a Büszkeség és balítélettel lehetek. Te jó ég, hétfőn végignézem az életvidám lány és a láthatóan klinikai depressziós férfi beteljesülő szerelmét, még szerencse, hogy a két órás film véget ér az első csóknál. Jane Austen regénye megkíméli az olvasót Elisabeth további sorsának bemutatásától, azaz a depressziós társsal való együttélés romantikájától.
A Saare Cedekbe nem sikerült végül időpontot foglalnom MRI-vizsgálatra, de a Misgav la-dakh rendelőbe igen. Csütörtök reggel fognak betolni a csőbe, hogy kiderüljön, megérkezett-e a mellrák vagy még várat magára. Dror nem szeret ezzel a kérdéssel foglalkozni, megkér, hogy kíméljem meg a részletektől. „Nem értem, mire gondolsz, hiszen részletek egyelőre nincsenek” – mondom neki. „Csak akkor szólj, ha már rákos vagy” – válaszolja Dror, mert a rákra való felkészülésben nem tud a partnerem lenni. Az anyukája mellrákban halt meg hatvan évesen, innen a feszkó. Nem veszünk össze, csak magamra maradok, és ez nem jó érzés. Izrael élen jár a rák megelőzésében: megelőzés gyógyítás helyett – mert olcsóbb –, és a beteg is nagyobb eséllyel életben marad, win-win.
Dror megkér, hogy a megcsalás részleteibe se avassam be, már ha vannak ilyenek, de ezen a fronton is ki kell őt ábrándítanom. „Igazából nem aggódom – mondja –, hiszen kétszeresen is be vagyunk biztosítva.” Egyrészt itt vagyok én – mondja Dror magabiztosan –, aki téged akar, annak ott lesz a fejében, hogy én vagyok a férjed, akitől tartani kell, a félelem itt kezdődik.” „A második szint – folytatja –, hogy jellemzően tőled is félnek a férfiak.” Na, ebben van valami, hümmögök egyetértően. „És mi van a félelem harmadik szintjével?” – veszem át tőle a szót. Itt Jeruzsálemben az Örökkévalótól való félelem mellé nem jó társítás egy kiadós lelkiismeretfurdalás, ami a megcsalás biztos velejárója.
Az elmúlásról gondolkodom, amikor a szerelemről gondolkodom? Apám halála óta barátságot kötöttem az idővel. Talán éppen most érkezem meg abba az életszakaszba, amelyben a legjobban ki tudok teljesedni: még a testi bajoktól innen, de már valamiféle lelki tapasztaláson túl. A test és a lélek együtt fejlődik tovább, az idő nekem dolgozik. Közben mélyülnek az arcomon a ráncaim és a szarkalábak, „mennyi munka van bennük”, mondta rájuk Bajor Gizi, és igaza volt. Megöregedni privilégium. Jó esetben még van tizenöt évem gurulni a tatamin, a többit meglátjuk.
Izraelben az új kormány három hét alatt tette taccsra a demokráciát, amihez Magyarországon évek kellettek, hiába, itt más a tempó. Eddig legalább a zsidóknak volt demokráciájuk Izraelben, de most már ez sem lesz, a mindenkori smasszer zsebében vagyunk, zsidók és arabok, egyre megy. Jeruzsálemben eddig is a jobbosok fújták a passzátszelet, így az alaphang nem változik. Éldegélünk tovább az alacsony plafon alatt, arra gondolok, hogy bárcsak üvegből volna, akkor legalább fel tudnék melegedni alatta egy kicsit.
Dror átküldi a TAMA 38-cal foglalkozó cég reklámját, egy nő esernyővel a kezében ül a csöpögő mennyezet alatt. Az üzenet: ne javíttasd ki a háztetőt, minek. Inkább ráépítünk, mindenki jól jár, a lakók örülnek, hogy a nagyobb lakásuk többet ér majd, az unokáknak jó lesz a plusz egy szoba, addig is van hova pakolni a csetreszeket. A cég pedig építhet még négy lakást a maga hasznára. Sorra vedlenek át a házak a környékünkön: az eredeti formájukat és arányaikat vesztett kockaházakra rossz ránézni, viszont komfortos lakni bennük, hiszen liftet és parkolót is épít a kivitelező. Az udvart lebetonozzák, hogy legyen hova beállni a két autóval családonként, ami az izraeli komfort része. Szétépítik Jeruzsálemet, és mivel az eget nem védik nagyhatalmi egyezmények, a felhők irányába terjeszkedik a Szent Város. Közben az egereknek, vagyis nekünk, új lakás után kell néznünk. Jó esetben van még két évünk, addig meg örülünk a farkunknak, de azért behúzzuk, nehogy rádőljön valahol útközben egy daru.
