Harari, korunk egyik legismertebb és legbefolyásosabb történésze, többek között Az emberiség rövid története és A holnap története című bestseller könyvek szerzője, az akadémiai szabadság fontosságát emeli ki, és arra hívja fel a figyelmünket az izraeli médiában, milyen sok mindent NEM tehetünk a szabadságjogaink védelme érdekében – hogy ne jussunk a magyar rezsim sorsára. Írásának összefoglalója.
A jelenlegi kormány tisztességes és szabályos választások eredményeként került hatalomra a többség döntése alapján. Ezt nem lehet vitatni. Ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy a polgároknak engedelmeskedniük kell a kormány minden döntésének. A demokrácia egy olyan megállapodás, amely alapján a polgárok engedelmeskedni kötelesek a kormány döntéseinek, feltéve, hogy ugyanakkor a kormány biztosítja az állampolgárok alapvető szabadságjogait. Ha az egyik fél megszegi ezt a megállapodást, a másik fél is mentesül a továbbaikban a kötelezettségei teljesítésétől.
A demokratikus alku szerint a kormánynak joga van törvényeket alkotni és katonákat toborozni, hadat üzenni és békeszerződést kötni, adót emelni és juttatásokat elosztani, településeket építeni és utakat aszfaltozni, és még számtalan más dolgot elvégezni. Az állampolgároknak – köztük nekünk, akik nem választottuk ezt a kormányt – akkor is tiszteletben kell tartaniuk a kormány döntéseit, ha azok nem tetszenek, és meg kell várniuk a következő választásokat a leváltásukkal. Ez a mi állampolgári kötelességünk a demokratikus alkuban.
De ebben a felállásban nekünk is vannak jogaink, és a kormánynak is vannak kötelezettségei. A kormány azt vállalja, hogy nem sérti meg alapvető szabadságjogainkat, továbbá azt is, hogy nem hajt végre olyan változtatásokat, amelyek az adott ország állami berendezkedését alapjaiban átalakítják. Így azok is nyugodtan alhatnak éjszakánként, akik nem ezt a kormányt választották. „Rendben, most a másik oldal van hatalmon, de továbbra is biztos lehetek abban, hogy a szabadságom nem sérül, és lehetőségem lesz arra is, hogy a jövőben megpróbáljak egy másik kormányt hatalomra juttatni.”
Most nem alhatunk nyugodtan. A jelenlegi kormány végletesen megsérti a demokratikus alkut. A kormány által elfogadni készülő törvények összessége egyet jelent: a kormány innentől kezdve bármit megtehet, amit akar, kénye-kedve szerint megsértheti alapvető szabadságjogainkat, beleértve magát a demokratikus államberendezkedést is. Ennek a rendszerváltásnak a támogatói azt mondják nekünk, hogy majd az új rezsim is megfelelő védelemet biztosít a szabadságjogainknak. Ki véd majd meg minket? Rothman, Levin, Netanjahu és haverjaik jóakarata. Minden tiszteletem az övék, de egy jottányit sem bízom ezeknek az embereknek a jóakaratában. Éppen most szedik darabjaira azt a társadalmi szerződést, amely az eddigi 75 évben valamennyire összetartotta az izraeli társadalmat, és közben elvárják, hogy megbízzunk bennük?
Amikor a kormány megszegi a demokratikus megállapodás rá vonatkozó részét, a polgároknak sincs okuk arra, hogy megtartsák az ő részüket. Amikor egy kormány – még ha demokratikus választás útján került is hatalomra – diktatúrát próbál bevezetni, az állampolgároknak joguk van tiltakozni. Ebbe természetesen nem fér bele az erőszak alkalmazása. Mind erkölcsileg, mind stratégiailag szörnyű hiba lenne erőszakhoz folyamodni. Az állampolgároknak számos lehetősége van erőszakmentes úton küzdeni a jelenleg zajló államcsíny ellen. Nagyon fontos a demonstráció, nagyon fontos a tiltakozás, és most ehhez lehetne még valamit hozzátenni: nem tenni. Sokszor ha nem teszünk valamit, nem jövünk el, nem nyitunk ki, az nem kevésbé hatékony lépés, mint a legnagyobb tömegtüntetés. Ha nem hallgatnak százezer ember szavára, akik elmennek egy tüntetésre – talán hallgatnak százra, akik nem mennek el egy bizonyos helyre.
Hogy hová? Ezt a termékeny fantáziátokra bízom. Mi, izraeliek rendkívül kreatív emberek vagyunk, és egyben a simlisség világbajnokai. A legsimlisebb simlisek. Művészeti szintre vittük az „izra-blöfföt”. Eljött az ideje, hogy minden ember és minden csoport felelősségteljesen és alaposan átgondolja: mit nem tehet? Hova ne menjen? Mit késsen le? Hol húzza be a féket?
Csak egy példát mondok, amely engem közvetlenül érint. Tanár vagyok a jeruzsálemi Héber Egyetemen. Az évek során az izraeli egyetemi oktatók nem egyszer sztrájkoltak már béremelésért vagy a munkakörülményeik javítása érdekében. Itt és most nem a fizetés a tét, hanem maga a tudományos élet. Demokrácia nélkül nincs akadémia. A jelenlegi kormány, mint tudjuk, példának tartja a magyar rezsimet, és igyekszik azt utánozni. Nos, a magyar rezsim az elmúlt években egész egyetemi tanszékeket zárt be, sőt egy egyetem bezárását is előidézte – csak mert olyan dolgokat tanítottak, amik a rezsimnek nem tetszenek. Ha nem állítjuk meg a rendszerváltást, akkor a koalíció 61 kneszet képviselője akár már a következő tanévben beleszólhat a tanulmányi programjainkba, tetszés szerint rúghat ki oktatókat, és zárhatja be a neki nem tetsző karokat, intézményeket. Igaz, ma azt még a törvények tiltják. De ha a puccs sikeres lesz, 61 kneszet-tag képes lesz megváltoztatni ezeket a törvényeket is.
Mindaddig, amíg ez a puccs folyik, semmit nem tartok fontosabbnak megtanítani a diákjaimnak, mint hogy meg kell védeni az akadémiai szabadságot. Akadémiai szabadság nélkül nincs történelem, nincs biológia, nincs informatika. Ha a tudomány nem szabad, Rothman (az alkotmányügyi bizottság elnöke, a szerk.) fogja megmondani, mit tanítsunk a fasizmusról, Gafni (az Egyesült Tóra párt, a szerk.) dönti el, hogy tanítsuk-e az evolúciót, Netanjahu (korrupciós büntetőperek vádlottja, a szerk.) pedig meghatározza számunkra a számítástechnika etikai szabályait. Véleményem szerint mindaddig, amíg ez a rendszerváltó puccs folytatódik, az akadémiai személyzetnek, az adminisztratív dolgozóknak, az egyetemek vezetőinek, a hallgatóknak zárva kell tartaniuk minden tudományos intézményt Izraelben.
Nyilvánvaló, hogy nem mindenki képes megfizetni a sztrájk vagy a munkabeszüntetés súlyos árát, amennyiben egyedül cselekszik. De együtt, szervezetek és intézmények támogatásával többet tehetünk – pontosabban többet „nem tehetünk”. Bízom benne, hogy egyre több állampolgár, egyre több szervezet és intézmény csatlakozik a rendszerváltás megállításáért folytatott harchoz, és egyértelműen üzen a kormánynak: állítsátok le a rendszerváltást – különben leállítjuk az országot!
Prof. Yuval Noah Harari
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
