A szomszéd sarkon nagyon veszélyes dolog történt. Nyitott egy pékség. Hogy pékség nyit, az nem lenne baj, meg főleg nem veszélyes, de mit ad Isten, ez egy nagyon jó pékség. Ősgabonás kovászos kenyerekkel, amiket dióval, fügével, zaatarral, vagy csak kis zabbal bolondítanak meg, biscottival, ami egy olasz ropogós mogyorós keksz (valójában egy mogyorós süti, amit hajszálvékonyra szeletelve újra megsütnek, mint egy kétszersültet), és valami álomszerűen puha csokis és narancsos sütivel, amit csak briósnak hívnak.
Iszonyúan birizgálta a fantáziámat, hogy ugyan miféle tészta lehet ez? Kérdezgettem is az eladókat, és annyit mondtak, hogy sima briós tészta kovásszal, a pékek meg titokzatosan mosolyogtak. Nos, ilyen receptet sehol nem találtam a neten, de többszöri kóstolás után rájöttem, hogy nem csak a kovász fontos. A vaj az igazi titok – mi más is lehetett volna?! Meg is találtam így egy német receptet, amit egyáltalán nem briósnak, hanem butterkuchennek szólítanak, és persze a sütemény történetében megjelennek a zsidók is, Németországban gyakori ünnepi tejes desszert. Merthogy egy sima kedd délutánt is ünneppé képes varázsolni, ahogy a szánkba vesszük a csodálatosan könnyű, nem túl édes, de olvadóan finom butterkuchen-darabot. Akarom mondani, brióst. Így már – remélem – mindenki számára teljesen világos, hogy miért is veszélyes pékség mellett lakni…
Hozzávalók (2 kis tepsi, kb. 12 szelethez):
- 3 pohár / 300 g liszt
- 1/2 pohár / 110 ml tej
- 1/2 pohár tejszín / 110 ml
- 6 evőkanál olvasztott vaj
- 50 g hideg vaj
- 1 tojás
- nagy csipet só
- 1/4 friss élesztő 2 evőkanál liszttel és meleg vízzel felfuttatva
- 1/2 pohár / 50 g cukor
- 1/2 pohár / 50 g keserűcsoki-pasztilla
Elkészítés:
A felfuttatott élesztőt a csoki kivételével minden más hozzávalóval egy nagy tálban alaposan elkeverem, és hagyom a tésztát duplájára kelni. Amikor megkelt, újra alaposan megkeverem, és hagyom újra duplájára kelni, majd amikor újra a duplájára nőtt a tészta, hozzáadom a csokoládépasztillákat, és újra – minden légbuborékot alaposan kipofozva – összekeverem. Egy mélyebb tepsibe öntöm jó ujjnyi vastagon, amiben bőven marad helye újra kelni és nőni. A sütőt előmelegítem 180 °C-fokra, közben hagyom a tésztát újra megkelni. Amikor duplájára nőtt a tepsiben, megszórom a tetejét cukorral, és kb. 35 perc alatt készre sütöm. Igyekszem nem azon melegében megenni.
Természetesen, ha valaki a gyümölcsös verziót szeretné, az tegyen a tésztába 1 teáskanál narancs- és 1 teáskanál citromhéjat, és a csokipasztillát cserélje le 1/2 pohár, vagyis 50 g kandírozott narancshéjra. A kész süteményt, ha épp van otthon, narancsvirág-kivonattal locsoljuk meg.
Beteavon!
képipari szakmunkás, gasztrogeek, a diétázás fedett-pályás bajnoka, örök ulpanista, az Izraelinfo fotó- és gasztro rovatának vezetője, a Shomrim és a Haaretz fotóriportere
