Magyar anyanyelvű orvosok Izraelben

Az egykori Palesztinában a török uralom alatt az egészségügyi rendszer kezdetleges volt. Vérhas-, malária- és tífuszjárványok pusztítottak. A zsidó lakosság Jeruzsálem régi negyedében tömörült, ahol klinikák működtek az európai lakosság ellátására. Ezek a klinikák lassan kórházakká fejlődtek: 1843-ban létesült az első zsidó kórház Jeruzsálemben, 1854-ben pedig a jeruzsálemi óvárosban a Meir Rothschild Kórház – végül a mai Hadasza Kórház (Har-Hacofim) helyére költözött. A Bikur Holim Kórházat 1867-ben nyitották meg.

A Miszgav Ladah Kórházat 1888-ban, a Seare-Cedek Kórházat pedig 1902-ben alapították, majd a Bne-Brit Sear következett 1911-ben. Ezután újabb kórházakat létesítettek Cfatban (Rebecca Sieff Kórház, 1912) és Tiberiasban (Schweitzer Kórház, 1921-ben alapították, 1930-ban nyitották meg), végül 1922-ben Haifában (Hadasza Kórház, Rothschild vagy más néven Bne-Cion). 1924-ben a betegbiztosító égisze alatt Afulában nyílt meg az Emek egészségügyi központ. 1925-ben magánorvosok alapították és nyitották meg Tel-Avivban az Aszuta Kórházat. 1926-ban a Beter orvosházaspár magánkórházában szülészet és sebészet működött Haifában. 1933-ban arab orvos létesítette Jaffában a Dadzsani Kórházat. A haifai Rambam Kórház 1938-tól működött, a Pardesz-Katz Járványkórházat 1936-ban hozták létre. A Zamenhof 1936-tól az egyik legfontosabb rendelőintézet Tel-Avivban. 1936-ban alapították Petah-Tikvában a Beilinson Kórházat.

A Hadasza Women’s Zionist társulat AZMU néven (American Zionist Medical Unit) szervezetet hozott létre a zsidó települések, a jisuv újjáépítésére. A Hadasza Központi Kórház (1913-tól) jelentős részt vállalt nem csupán a betegek ellátásában, hanem az orvos-, nővér- és gyógyszerészképzésben is.

A második világháború alatt Tel-Aviv bombázása miatt szükségkórházként működött a Bet-Holim Hajarkon (1940). 1942-ben alapították a pszichiátria és az ideggyógyászat területén működő Geha Kórházat.

1922-től 1948-ig, a brit mandátum alatt az egészségügyi kormányzat főleg keresztény misszionáriusok közvetítésével dolgozott. Elrendelték a himlő és a maláriás megbetegedések elleni védőoltásokat. Az egészségügyi minisztérium az angol alkalmazottakat és az arab népességet látta el, a zsidó lakosság ellátását pedig a harmadik és a negyedik alija idején (1919–1931) a jisuv gondjaira bízta. A Hadasza Kórházban az ágyak száma a háromszorosára nőtt, és a szakszervezet alapításával jelentősen növekedett az egészségügyben a zsidók jelenléte. Gideon Mer professzort, járványügyi szakembert bízták meg laboratórium létesítésével és a maláriás megbetegedések megfékezésével.

Brit kórházak vagy rendelők utódjaiként először katonai kórházak létesültek, például a haifai Olasz Kórház, később lakosságot ellátó sebészet működött a gyógyintézményben. 1948-tól brit kórház utódja lett az Assaf Harofe. A Siba–Tel-Hasomer az 5. számú katonai kórház volt 1948-tól, 1953-tól pedig lakosságot ellátó kórház, ide olvadt be a Bet-Holim Hajarkon és a Pardesz-Katz Kórház is. Az ötvenes évektől a tüdőbetegek gondozására több intézményt létesítettek. A Beer-Jaakob tbc-kórházat 1951-ben alapították, 1956-ban tüdőbetegeknek nyitották meg Kfar-Szabában a Meir Kórházat, 1962-től általános kórház lett. 1952-ben Tiberiasban, 1953-ban Rehovotban nyitottak kórházat (Kaplan), Hod-Hasaronban 1956-tól működik a Salvata pszichiátriai intézmény. 1959-ben megnyílt Beer-Sevában a Szoroka, 1961-ben Askelonban a Barzilai, 1968-ban pedig Eilatban alapítottak kórházat.

Az Erec-Izraelbe érkező alijahullámok segítettek az egészségügyi rendszer kialakításában is. (A továbbiakban a nevek után az évszám az alija évét jelzi.)

Magyar nyelvterületről az első nagyobb alijahullám az első világháború után, 1920–1921-ben érkezett Erec-Izraelbe. Köztük Barsi Dezső (1921) gyermekgyógyász, a budai hitközség korábbi elnöke. Jeruzsálemben megalapította a Tipat Halav hálózatot, ezzel lerakta a gyermekvédelem alapjait, majd Kineret, Cfat, Haifa és Tel-Aviv után a Hadasza Kórházban volt gyermekorvos. Nevéhez fűződik az orvosi könyvtár és a medikusok számára kialakított szállás létesítése, Tel-Avivban egy gyermekotthon alapítása, valamint a terhes anyák részére tartott ingyenes konzultáció bevezetése is.

Jordán Viktor (1921) sebész Galileából maláriás fertőzés miatt Bécsbe ment kezelésre, ott szerezte meg a fül-orr-gégész szakképesítést is. 1938-ban visszatért Jeruzsálembe, rendelőjében a Keren Kajemet és a Keren Hajeszod betegeit kezelte, a Makkabea veteránok egyesületének elnöke lett.

Pappenheim Martin a náci veszély elől menekült Tel-Avivba (1933). Magánpraxisa mellett a jogi és gazdasági főiskolán pszichiátriai esetekről tartott előadásokat. 1938-tól a jeruzsálemi Hadasza patológiai osztályán működött. Grotto Mose (1933) Budapesten végezte az orvosi egyetemet, részt vett a cionista mozgalom szervezeteiben, Erec-Izraelben a Hagana tagja lett. Tel-Avivban az első gyógyszergyár alapítói közé tartozott, és tudományos igazgatójaként működött.

Schwartz Ármin Komáromból alijázott (1935), és ciprusi tartózkodása után a Hadasza röntgenosztályát vezette.

Gellei Béla (1943) a Beter Kórház laboratóriumát vezette, és a Hadasza patológusaként működött. 1948-ban Izrael Állam alapítása idején egyike volt annak a két haifai orvosnak, aki átvette az angoloktól a Rambam Kórházat, amely Izrael egyik legjelentősebb egészségügyi intézete lett. Gellei megszervezte és vezette a patológiai osztályt. A kórházhoz tartozó Bruce Rappaport orvosi iskola elsőként kinevezett professzorai közé tartozott.

Több generáció tanulmányait megzavarta a 20. század történelme. Magyarországon a numerus clausus (1920) korlátozta a továbbtanulásra készülő zsidók számát, legtöbben külföldi egyetemeken folytatták tanulmányaikat. A magyarországi egyetemek közül a pécsi egyetem nem volt olyan szigorú, mint a pesti, Debrecenben, Szegeden is bejutott néhány zsidó hallgató az orvosi karra. Hitler hatalomra jutásáig (1933) a magyarországi zsidó orvostanhallgatók Németországban, Erlangenben, Giessenben, Heidelbergben és Münchenben végeztek, az Anschlussig (1938) Ausztriában, Bécsben, Innsbruckban, Grazban az egyetemek nyitva álltak a zsidó diákok előtt. A francia intézmények közül Párizsban, Tours-ban, az olasz egyetemek közül Bariban, Paviában, Padovában és Rómában is tanultak diákok. A hallgatók között voltak, akik több egyetemet is látogattak.

1945 után az orvostanhallgatók egy része magyarországi egyetemen kezdte meg tanulmányait, de még mielőtt befejezték volna, elhagyták Magyarországot. Osztrák vagy német egyetemeken végeztek, és orvosi diplomával alijáztak.

Vágó Tibor nőgyógyász a háború után alijázott, és Tiberiasban, a szülészeten dolgozott 1953–1961 között, majd az Assaf Harofe nőgyógyász főorvosa, 1961–1980 között pedig Askelonban a szülészet és nőgyógyászat vezetője lett. Klinikai megfigyeléseit a Harefua című héber orvosi hetilapban közölte.

Róth Károly szülész a Beer-Jaakob Kórházban kezdte orvosi pályáját, nőgyógyász szakorvosi képesítését a Meir Kórházban szerezte, 1958-ig a Rambam nőgyógyászati osztályán működött. New York-i tanulmányútján a Beth Israel, valamint a Maimonides Kórházban dolgozott. 1967-ben tért vissza Izraelbe, és kinevezték a názáreti kórház szülészeti osztálya vezetőjének.

1945-ben a bori munkaszolgálatból menekült Erec-Izraelbe Alexander Guiora. A Zsidó Brigádban szolgált, majd Budapesten és Párizsban végezte a tanulmányait. Klinikai pszichológusként 1951-től az izraeli hadsereg első pszichológusa, Amerikában töltött évek után a haifai egyetem professzora, majd a Yezreel Valley College elnöke volt.

Fürth Béla röntgenorvos a második világháborúban orosz fogságba esett, 1947-ben alijázott. Az afulai kórház, később a haifai betegsegélyező járóbeteg-rendelés röntgenfőorvosa lett.

Lőwinger György (1947) az Exodus hajón négyezer-ötszáz társát segítette, később az orvostudomány és a fizika kapcsolatával foglalkozott. Székely György is az Exodus utasa volt. Nesz-Cionában a kórház igazgatójaként az országos pszichiátriai felügyelet tisztségét is ellátta.

Pfeiffer Fülöp (1947) egy illegális ifjúsági csoporttal alijázott, egy háromszáz fő részére összeállított gyógyszercsomagot hozott magával. A Pardesz-Katz Kórházban, majd osztályvezetőként Tiberiasban és a Tel-Hasomerban dolgozott. Illegális bevándorló volt Hertz György pszichiáter is, a jeruzsálemi Hadasza Kórházban vezette a pszichiátriai járóbeteg-rendelést, majd Libériában a Mental Health Center igazgatójaként dolgozott. Visszatérve Izraelbe megszervezte a pszichiátria oktatását, és 1971-ben az egyetem pszichiátriai osztályának vezetője lett. Az International College of Psychosomatic Medicine egyik alapítója volt. A modern izraeli pszichiátriai ellátás megindításában és az olék problémáinak kezelésében kimagasló a tevékenysége.

Hermann Rudolf fül-orr-gégész az úgynevezett Kasztner-vonattal menekült meg. Részt vett a függetlenségi háborúban, majd franciaországi tanulmányútra ment, visszatérése után 1950-ben kapott orvosi állást a betegbiztosítónál.

Az államalapítás (1948) után rövid ideig legálisan, 1949-től illegálisan, majd az Izrael és Magyarország között született megegyezés értelmében legálisan is érkeztek orvosok Magyarországról (1950–1953).

Kirsch Imre (1948) az afulai kórház belgyógyászatán dolgozott, majd 1950-től Haifában magánrendelőt nyitott. Steiner Jenő (1948) a Rambam ortopédsebészeti osztályát, később az Olasz Kórház sebészeti osztályát vezette.

Izsák Gábor (1949) budapesti diplomával érkezett. A Hadasza patológiai osztályáról került a hírneves Eliezer Rachmilewitz doktor vezetése alatt működő belgyógyászatra, és a hematológia vezetője lett. Professzori kinevezéssel a vérszegénység okait kutatta az ázsiai országokban, előadott Manilában, Hongkongban, Bangkokban, Mumbaiban is. Testvére, Izsák Ferenc vele együtt érkezett Izraelbe. A jaffai Donolo Kórház sebész főorvosaként rákkutató intézetet alapított.

Garai András (1949) Pécsett kezdte, Jeruzsálemben fejezte be az egyetemet, nőgyógyász, majd pszichiáter lett. Kulcsár István pszichiáter mellett dolgozott. A netanjai pszichiátriai intézetet vezette. Az ördög vigyorgott a lángokból című könyvében örökítette meg holokausztemlékeit, de az emlékektől mégsem szabadult, öngyilkos lett (2014). Kulcsár 1950-ben klinikai professzori kinevezést kapott a Tel-avivi Egyetem orvosi karán. Fő területe az Adler-féle individuális pszichológia volt. Szakértőnek kérték fel Adolf Eichmann tárgyalásán.

Kálmán Györgyöt a munkaszolgálat alatt elkövetett vétségért bebörtönözték, az életét ez mentette meg. Budapesten kezdte meg felsőfokú tanulmányait, 1949-ben egyetemi hallgatók csoportjával hagyta el Magyarországot. Münchenben fejezte be tanulmányait, ahol izraeli küldöttek orvosokat toboroztak az orvoshiány enyhítésére. Bevonult a légierőhöz, az ejtőernyősök első orvosa lett. Pszichiátriai intézetekben dolgozott, a Gehában, majd a Szalvatában. Nomi Gur (1949) pszichológus a jeruzsálemi és a Tel-avivi Egyetemen végezte tanulmányait. Az elsők között volt, akik a nevelési tanácsadói hálózat kiépítését megkezdték, és Izrael első vezető nevelési tanácsadójaként irányította a munkát a középiskolákban. Kezdeményezésére és a hadsereggel együttműködve a pszichológiai tanácsadás újabb területre, a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok felkészítésére is kiterjedt, és a középiskolai oktatás szerves részeként máig működik. Nomi Gur professzor a Tel-avivi Egyetem előadója volt, és az Izraeli Akadémiai Főiskolán a mesterfokozat programjában a nevelési tanácsadó képzést irányította.

Agyermekgyógyász Berkovits Miksa (1949) a Rambam Kórház gyermekosztályán dolgozott. Denveri tanulmányútja után az allergiás gyermekbetegségek szakembere lett.

Emed Alexander (1951) gyermekgyógyászati praxisa mellett orvostörténettel is foglalkozott. Százötven magyarországi zsidó orvos életrajzát írta meg, ezzel és számos cikkével a kutatási területet jelentős mértékben gazdagította.

Tanne Váró Franciska Pesten kezdett egyetemi tanulmányait Münchenben fejezte be, Olaszországon keresztül alijázott, és Pardesz-Katzban kezdett dolgozni. A Tel-Hasomer Kórházban szerezte meg gyermekorvosi képesítését. Kis István (1949) Beer-Sevában a betegbiztosítónál a beduin településeket látta el. A Ben-Gurion Egyetem orvosi karának megszervezésében is közreműködött, és a gyermekgyógyászat egyik előadója lett. A város díszpolgári címmel tüntette ki.

Révész László 1949-ben hagyta el Magyarországot, 1950-ben Münchenben végzett, és 1951-ben érkezett Izraelbe. Az Aszuta Kórházban dolgozott, katonai szolgálat közben, autóbaleset következtében vesztette életét.

A háború után Magyarországon a zsidó egyetemisták saját szervezetükbe tömörültek, a Zsidó Egyetemi Hallgatók Szövetségét (ZSESZ) a Joint támogatta. Az egymást segítő bajtársi egyesület tagjai Izraelben is összetartottak. A ZSESZ egyik kezdeményezője, Frischmann Bence (1951) bevonult a légierőhöz. Szülész-nőgyógyász, a Dadzsani Kórház főorvosa, majd az Aszuta igazgatója lett.

A ZSESZ aktív tagja, Barkai József (1952) is szülész, andrológus, a tengerészethez vonult be, és a Beilinson Kórházban szerzett szülészeti gyakorlata után a jeruzsálemi Hadaszában dolgozott, majd az Assaf Harofe szülésze lett. Spermavizsgálati módszereket tanult az USA-ban, és visszatérése után Tiberiasban, majd 1978–1987-ig az afulai kórházban vezette a spermavizsgáló laboratóriumot.

Ádám György (1949) sebész diplomáját 1957-ben szerezte meg. A jeruzsálemi Hadasza, majd a Rambam sebészetén dolgozott. Tíz éven keresztül Amerikában vett részt továbbképzésen (New York, Albert Einstein College of Medicine, Memorial Sloan-Kettering Cancer Center), az onkológiai sebészet szakértője lett. 1970-ben tanársegédnek nevezték ki, majd az Albert Einstein College of Medicine sebészetén dolgozott. 1972-ben visszatért Izraelbe, az Assaf Harofe sebészeti osztályát vezette, megkapta egyetemi adjunktusi kinevezését. 1982-től a San Diegó-i egyetem onkológiai sebészetének igazgatóhelyettese, majd a Fairfax Inova Hospital sebésze. Hetvenéves korában tért haza Izraelbe. 1990-ben a Kaiser Award for Academic Excellence kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

A kardiológus Rosenberg Zoltán (1949) a jeruzsálemi egyetemen szerezte meg az orvosi diplomát (1952). A Hadasza belgyógyászati osztályára került. Az elektrofiziológia területén kísérletezett, a pacemakerkezelés és a szívkatéterezés bevezetésével Izraelben úttörő munkát végzett. 1959–1961 között továbbképzésre az Egyesült Államokba ment (Mayo Clinic, Rochester), visszatérése után az Izraeli Kardiológiai Társaság titkára és a Jeruzsálemi Héber Egyetem rendkívüli, majd nyilvános rendes tanára lett. Megszervezte Izraelben az első intenzív kardiológiai osztályt, valamint a mobil intenzív eszközökkel felszerelt mentőautóparkot. 1980-ban kardiológiai ambulanciát nyitott.

Kardiológusként működött Strauss Zoltán is (1949). Bori munkaszolgálat és a halálmenet után Belgrádban fejezte be tanulmányait. Katonai szolgálat után 1953-tól a Kaplan Kórházban helyezkedett el, majd Ramat-Ganban rendelőintézeti igazgató lett. 1970-től Petah-Tikvában a geriátriai osztályt vezette a Saron Kórházban.

A pulmonológus Rác Imre 1938-ban az utolsó három zsidó medikus között volt, aki a bécsi egyetemen diplomát kapott. A munkaszolgálat és bujkálás után Budapesten szerezte meg a tüdőgyógyász szakképesítést. 1949-ben a Honvédkórház felállításakor katonai rangban akarták a tüdőosztály vezetését rábízni, nem vállalta el, illegálisan hagyta el Magyarországot. Izraelben az 5. számú katonai kórház tüdőosztályának főorvosává nevezték ki. Nyugdíjba vonulásáig a tüdőbetegeket látta el, majd ugyanott önkéntesként dolgozott.

Breners Tibor (1950) a háború után Budapesten kezdte meg orvosi tanulmányait, 1949-ben Bécsből a grazi egyetemre került, majd felvették a jeruzsálemi egyetemre. Az első Izraelben orvosként végzett évfolyamhoz tartozott. A tel-avivi Hadaszában és a Dadzsani Kórházban szerzett szakképesítés után belgyógyászként működött.

Mayer Móricot (1950) az egészségügyi minisztérium élére nevezték ki, a közegészségügy vezetője lett.

Herskó Ferenc (1950) mikrobiológus a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, majd a kaliforniai egyetemen végezte tanulmányait, Haifán a Technion professzora. 2004-ben két társával közös kutatási eredményeiért Nobel-díjjal tüntették ki. Testvére, Herskó László (1950) hematológus a vas metabolizmusával foglalkozott. A Seare-Cedek Orvosi Központ hematológiai osztályát vezette, majd az egészségügyi minisztériumban töltött be vezető posztot. Három jelentős hematológiai folyóirat szerkesztőségének is tagja és a Jeruzsálemi Héber Egyetemen professor emeritus.

Török Gábor ortopédsebész Szlovákiából alijázott feleségével, Violával. A Hajarkon Kórházban dolgozott, felesége pedig a Beer-Jaakob és a Joint Malben Kórházában. 1959-ben Beer-Sevába költöztek. Török a Szoroka ortopédosztályának alapítója és első vezetője, később Beer-Seva tiszti főorvosa lett. Felesége részt vett a Negev orvosi ellátásának fejlesztésében, mindketten a beer-sevai egyetem orvosi fakultásának alapítói között voltak.

Deutsch Viktor (1951) a Seba belgyógyásza, katonai szolgálata után lett radiológus. 1969-től a Tel-avivi Egyetemen dolgozott, 1975-ben főorvos, majd egyetemi tanár lett, később tanácsadóként működött. Tudományos tevékenysége jelentős: százhúsz közleménye mellett számos kongresszuson adott elő.

Barkai Zsuzsa (Sosanna) szemész férjével, Barkai Józseffel alijázott (1952), a Poria, majd az afulai kórház szemészeti osztályát vezette, a Technion orvosi karán tanított.

1956–1957-ben egy újabb magyarországi alijahullámmal is érkeztek orvosok Izraelbe.

Kardos Dénes illegálisan hagyta el Magyarországot 1956-ban, és szakorvosi képesítését Izraelben szerezte meg. A Geha Kórházban kezdett, majd Ramat-Gan egyik rendelőintézetében dolgozott. A hatnapos háború alatt a cfati kórházban, 1970-ben a Szuezi-csatorna menti bunkerben általános orvosként teljesített tartalékos szolgálatot.

Gál Miklós 1956 után alijázott, a rehovoti kórházban dolgozott egy magyar főorvossal, majd a Zamenhof igazgatója lett. Hermann György a Hadaszában a radiológián dolgozott, ugyanott működött a fül-orr-gégész Szépkuti Andor (1957). Izsák Edét a budapesti izraeli követségen bízták meg az alijázók orvosi vizsgálatával, majd 1957-ben alijázott. Wellish Géza (1957) Jeruzsálemben a Hadasza, Haifában a Rothschild–Bne-Cion Kórházban és a Technionon dolgozott, bekerült a Bne-Cion száz legsikeresebb egészségügyi dolgozója közé.

A fül-orr-gégész Klopfer Ferenc Bécsben kezdte és Pécsett fejezte be tanulmányait. A deportálás alatt egy német politikai fogollyal cserélt ruha mentette meg az életét, a táborban orvosként működhetett. Bár családtagjai már Izraelben éltek, feleségével és gyerekeivel csak 1957-ben kapott hivatalos kivándorlási engedélyt. Nyugdíjazásáig Petah-Tikvában, egy rendelőintézetben dolgozott.

A hatvanas években alijázó orvosok közül Gellmann Miklós, az eilati kórházban, majd a Bikur Holimban volt főorvos. Pécsi Zoltán biztosítótársaságot alapított. Grünberger Pál Tiberiasban a kórház főorvosa lett, majd Jeruzsálemben több rendelőt vezetett. Rákos György a Rothschild Kórházban dolgozott.

Egyes családokon belül generációk sora választotta pályának a medicinát. Földes János nőgyógyász apja neves gyermekorvos volt, Nagy László és Herskovits Lajos fia is orvos lett, Izsák Sámuel orvostörténész György nevű fia sztomatológus, András pedig általános orvos. Hermann György radiológus lánya, Dorit fogorvos. Kocsárd Emery felesége, Varó Gizella is orvos volt, és fia, Steven Kossard jó nevű bőrgyógyász lett Ausztráliában. A Szabó testvérek gyermekgyógyászok.

Néhányan a társválasztásnál döntöttek hasonló területen működő partner mellett. Barkai József nőgyógyász felesége szemész, Gál Miklós belgyógyász felesége röntgenes volt. Török Gábor ortopédsebész, a felesége, Török Viola Ibolya általános orvos. Az Eilender családban Imre gyermekorvos, felesége, Márta ideggyógyász. Frankl Ottó belgyógyász felesége műtősnő. Grünberger Pál röntgenorvos felesége belgyógyász, Kieselstein Martin belgyógyász felesége Grosz Éva gyermekgyógyász. A szülész Frischmann Bence felesége, Korényi Ibolya gyermekorvos.

Az orvosi pálya mellett művészeti területen is működő orvosok közül megemlítem Kálmán Györgyöt, aki elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát, és hegedűsként egy zsidó zenészekből álló zenekarban játszott Pesten. Szíves-Hertz Sándor fogorvosi munkája mellett novellákat írt, Szold Sándor és Wellish Géza is, ők az Új Kelet című lapban közölték írásaikat. Vágó Tibor filozófiai és művészeti írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. Gergely András és Emed Alexander a magyarországi zsidó orvosok történetét kutatta. Kieselstein Martin geriáter festőként és szobrászként is ismert volt, Imre Andor bőrgyógyászati praxisa mellett csodálatos képeket rajzolt. Perl Gizella könyvet írt arról, hogy Auschwitzban és Bergen-Belsenben orvosként dolgozott.

Néhányan nem maradtak végleg Izraelben. A kardiológus Aszódi Ari Clevelandba ment, Hermann György radiológus New Yorkba. Flesh István gyermektüdőgyógyász 1957 és 1965 között tartózkodott Izraelben, majd visszatért Magyarországra. Kocsárd Emery bőrgyógyász Sanghajból érkezett Izraelbe, majd Ausztráliába ment. Friedmann Imre mikrobiológiával és ökológiával is foglalkozott, 1952 és 1966 között a Jeruzsálemi Héber Egyetemen a Negev sivatag talajviszonyait kutatta, majd Kanadában és az Egyesült Államokban folytatódott a pályája.

---

A magyar orvosok története bővelkedik színes eseményekben, a gyűjtés folyik, és a történet egyre teljesebb lesz. Ez a cikk egy bővebb, a holokausztban érintett magyarországi zsidó orvosok történetével foglalkozó tanulmány része. Az anyaggyűjtés során magyarországi és izraeli levéltári kutatásokon és személyes interjúkon kívül felhasználtam a Jad Vasem Nevek adatbázisát, az elérhető lexikonokat, Gergely András, Emed Alexander, Kiss Péter és Kapronczay Károly munkáit, ezek a források szerencsésen gyarapodtak Szalai Anna, Hermann György gyűjtésével, valamint Bock György észrevételeivel. Köszönettel tartozom nekik.

---

A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject

A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com