de ugye nem mész ki a tüntetésre

de
ugye
nem mész ki
a tüntetésre

követeli
kéri
könyörgi
sosáná
mielőtt letenné a telefont
miután barukh-hal
egymilliomodszorra is
átbeszélik a politikai helyzetet
magyarországon
és izraelben
a hasonlóságokat
és a különbségeket
és nagyjából
megegyeznek abban
hogy
a helyzet
magyarországon
változatlan
többé-kevésbé ugyanolyan
amilyen az elmúlt ezer évben volt

egyre fogyatkozó lakói
egyre töpörödő földecskéjüket
szuverén birodalomnak álmodják
a világ szívcsakrájának
bokrétának isten kalapján
önmagukat pedig
hátrafelé nyilazó
szabadságharcosok
és nobel-díjas tudósok
meg nem értett leszármazottainak

az élelmiszerárak
eközben elszállnak
budapesten többe kerül
egy hétvégi nagybevásárlás
mint jeruzsálemben
de a főváros
már különben is kidőlt
fekszik a porban
a szíve még ver
de a teste már mozdulatlan
lassan kivérzik
miután a nemzet böllére
szakszerűen és mélyen
budapest ütőerébe
mélyesztette a kését

azt
hogy magyarországhoz képest
mi lesz izraelből
fél év múlva
egy év múlva
öt év múlva
megéri-e az ország
egyáltalán
a századik születésnapját
sem barukh
sem sosáná
nem tudja

bármi lehet

jobbik esetben
izraelből
egy magyarországhoz hasonló
félperiférikus
poros
provincia
lesz

rosszabb esetben
egy irán-szerű
vallási
fundemantalista
monarchia
aminek fejedelme
egy lesz csak
a közel-kelet
véreskezű sahjainak
és sejkjeinek sorában

bár
igaz ami igaz
még azt sem lehet kizárni
hogy egy a jelenleginél
prosperálóbb és stabilabb demokrácia
születik a helyén

izraelben
bármi lehet
tényleg bármi

egy héttel ezelőtt
miután az országot
napokon át
lőtték rakétákkal
északról és délről
és még a szokásosnál is több
halálos áldozata volt
izrael és palesztina
házasságon belüli erőszakának
szombat este
összesen négyszázezer izraeli
ment ki az utcákra
demonstrálni
egy prosperálóbb és stabilabb
demokrácia érdekében

ezzel
zsíros célpontot nyújtva
mind a rakétáknak
mind a magányos terroristáknak
mind pedig
a lovakkal
könnygázzal
és vízágyúkkal rájuk támadó
izraeli rendőrségnek

tel avivban
annyian voltak
(száznyolcvanezren)
olyan kis helyen
hogy esélyük sem lett volna
elmenekülni
ha az égből
vagy a földön
valaki rájuk támad

ők mégis kimentek az utcákra tüntetni
mert még a halál kockázatánál is
rémisztőbb volt a számukra
egy alattvalóként
vagy száműzöttként leélt
élet víziója

a múlt héten
volt egy jó kis vita
az Izraelinfon arról
hogy az asszimiláció
vajon
hozzásegítette-e
a zsidókat
a holokauszt idején
a túléléshez
vagy sem

bea
a vitát inspiráló cikk
izraelben élő szerzője
ugyanarra a meggyőződésre jutott
mint százharminc évvel korábban
herzl tivadar
vagyishogy
hiába futsz
hiába menekülsz
el nem bújhatsz
a gyűlölet
ha meg akar
úgyis megtalál

lehetsz akár
francia katonatiszt
vagy pesti iskolás

az izraeli beával szemben
a magyarországon élő
kommentálók
zsidók/nem-zsidók
egy jelentős része
amellett érvelt
hogy az asszimiláció
a holokauszt idején
igenis segített túlélni
sok zsidónak
például budapesten
ahol a nevüket
és hagyományos életmódjukat
magyarra cserélő
asszimilálódott pesti zsidók
könnyebben találtak
búvóhelyet
és nem-zsidó bújtatót
mint a gettósodott
istenükhöz
nyelvükhöz
és törvényeikhez
a bajban is ragaszkodó
vidéki zsidók

miközben barukh
felidézi magában
ezeket a kommenteket
jesája bukszbaumra gondol
a galántai rebére
aki vidéken élt
istenéhez
nyelvéhez
és törvényeihez ragaszkodott
mégis ismert
olyan nem-zsidókat
akik tiszteletből
és humánumból
elbújtatták
és megszöktették
volna
ha ő akarja
de ő nem akarta
inkább családjával
közösségével
és tanítványaival maradt
mégha ennek a döntésnek
biztos halál is volt az ára

miközben barukh
felidézi magában
a magyarországiak kommentjeit
anne frankra gondol
és a frank-családra
akik nyelvüket
és életmódjukat
már égen
németre cserélték
és igazán jól
el voltak látva
nem-zsidó bújtatókkal
és jól felszerelt búvóhellyel
mégis gázkamrákban kötöttek ki

miközben barukh
felidézi magában
a szóban forgó kommenteket
dédapjára gondol
aki ugyan vidéken élt
de volt búvóhelye
ráadásul csodálatos
egy borospince
és akit
az őt felszabadító
szovjet katona
lőtte agyon
tévedésből

miközben barukh
felidézi magában
ezeket a kommenteket
a tel avivi tüntetés képeit nézi
mosogatás közben
a telefonján
élő adásban
mert megint
szombat este van
és ahogy az elmúlt
tizenhat héten mindig
izrael utcáin
most is százezrek tüntetnek
nők és férfiak
szekulárisok és vallásosok
egy olyan önazonos életért
amit érdemes élni

egy olyan életért
amiért érdemes
még a halál kockázatát is vállalni

ugye nem mész ki a tüntetésre!
idézi fel barukh magában
sosáná szavait

és a múlt heti kommentelőkre gondol
akikben mintha fel sem merülne
hogy lehet bármi fontosabb
a mindenáron való túlélésnél

aztán barukh
fredre gondol
akiért
hát persze
hogy aggódik
amikor a The Times of Israelen
megjelenő posztjaiban
a maga tizenhét éves pimaszságával
hétről hétre
leosztja
az egész
izraeli politikai elitet
a szélsőjobbtól a moderált bal oldalig
a legkörültekintőbben
megválogatva a szavait
hogy lehetőség szerint
mindenkit
felhergeljen velük
mindenkit
aki az ő mércéje szerint
nem elég
humánus
és szolidáris
és persze
hogy barukh
aggódik olyankor
ahogy sosáná is aggódik
amikor barukh tüntetni megy

de
barukh
mégsem
hozza szóba
az aggodalmát
mert a saját kárán tanulta meg
hogy milyen csekély mértékben
járulnak hozzá
egy prosperáló
és stabil
demokrácia
létrehozásához
és megőrzéséhez
a családi és baráti körben
biztonságos helyeken
a nyilvánosság kizárásával lefolytatott
eszmecserék
amiket magyarországon
politizálásnak hívnak

mert a saját kárán tanulta meg
hogy az az élet
amit mindenáron
asszimilációval
és bújkálással
őriznek meg
mennyire fullasztó tud lenni
azok számára
akik inkább
egy önazonos életre vágynak

egy olyan életre
amiért érdemes
még a halál kockázatát is vállalni

szombat este van
barukh mosogat
és közben azon mereng
hogy örökkévalócska
igazán bölcsen
rendezte el a világot
amikor földrajzilag is
különválasztotta azokat
akik hinni tudnak
az asszimiláció
és a bújkálás
életmentő erejében
és azokat
akik egy önazonos életért
és egy prosperáló
és stabil demokráciáért
az életveszélyt is hajlandóak vállalni

és arra gondol
hogy micsoda mázlista ő
hogy az utóbbi helyen
az utóbbi emberek társaságában
kezdhetett új életet

barukh.org