Eli Cohen, Izrael külügyminisztere – Netanjahu erre a posztra odatett alkalmazottja – a héten Budapesten járt.
Öröm ez nekünk, izraeli magyaroknak, hiszen célunk a két ország kapcsolatainak javítása. Hiszen mi vagyunk itt a híd a két nép között, ahogy a Magyarországon élő zsidók is azok lennének. Már ha hagynák őket. Békén, autonóm módon, vagyis szabadon és önállóan.
De ez diktatórikus, vagy afelé tartó államokban nem szokás. Így történhetett meg, hogy Eli Cohen elődjeihez képest és az íratlan protokoll szabályaival ellentétben példátlan módon „elfelejtett” ellátogatni a magyar zsidók legnagyobb, legfontosabb képviselő testületéhez, a Mazsihiszhez. A Mazsihisz új elnöke szerint nem is tudtak előre a látogatásról (írja a Szombat).
Elment viszont az Orbán Viktor és a Netanjahu iránt feltételen hűséget kimutató és a haredi/jobboldali/judeó-széljobb koalíció szívéhez oly közel álló ultraortodox Habad/Lubavicsi szektához. Velük nem csak hogy volt ideje találkozni hivatalosan, de zsinagógájukban jelentette be a már egyébként többször is belengetett „hírt”, miszerint Magyarország – valamikor a közeljövőben, értsd, amikor ez Netanjahu politikai érdekét majd éppen szolgálni fogja – Jeruzsálembe költözteti a nagykövetségét.
"הונגריה תהיה המדינה הראשונה באיחוד האירופי שתודיע בתוך מספר שבועות על מעבר השגרירות שלה לירושלים" כך מודיע שר החוץ אלי כהן בביקור בבית חב"ד קרן אור בבודפשט הונגריה בראשות הרב שמואל רסקין pic.twitter.com/Ge3EDPImTy
— Chaim Eisenbach חיים אייזנבך (@chaim_eisenbach) May 31, 2023
Hogy hogyan számolt be a miniszter látogatásáról az EMIH zsinagógájában maga Köves Slomo? „Megtiszteltetés volt, hogy Eli Cohen Izrael állam külügyminisztere budapesti látogatása során az Óbudai Zsinagógába látogatott el először, hogy megismerkedjen a magyar zsidóságért dolgozó rabbikkal és közösségi vezetőkkel.” Ehhez képest az izraeli, magyarul nem olvasóknak, ivritül a következő fordítás járt: „Megtiszteltetés volt első alkalommal vendégül látni Eli Cohen külügyminisztert és bemutatni neki a magyarországi zsidóság első számú vezetőit (fordítás: a szerk).”
Cohen csak később, más hivatalos, közös program keretében – vagyis külön egyáltalán nem – találkozott a magyarországi zsidóság további (a kép alapján kizárólag hímnemű) képviselőivel. Mi más ez, mint a több mint százötven éves hagyományra visszatekintő, minden statisztika és más felmérés alapján a magyar zsidóság túlnyomó többségét képviselő neológia arcul köpése? Miközben nyilvánvaló, hogy a magyarországi zsidóság elsőszámú és legfontosabb képviseleti szervezete a Mazsihisz, zsinagógája a csodás Dohány-templom, míg az EMIH csak egy iciri-piciri, hagyomány és tömegbázis nélküli, noha legfelülről nagyon tolt törpe-szekta.
Eli Cohen külön csak az EMIH/Habad képviselőivel találkozik, és ezzel valójában Izrael állam nevében hivatalosan is megerősíti azt a már évek óta kemény munkával kiépített narratívát, miszerint csakis az ortodoxiát éppen a napokban lenyelő Habad képviselői a partnerei a mindenkori Netanjahu-Likud vezette izraeli kormányoknak. Így nem kell foglalkozni esetleges panaszokkal, a magyarországi zsidóságot ténylegesen aggasztó folyamatokkal, kormányzati lépésekkel.
Szégyen ez Izraelre, legalábbis annak jelenlegi kormányára, s szégyen a magyar hatóságokra is, melyek így szervezték meg a Magyarországról nyilvánvalóan semmit sem tudó – talán még más országokról sem sokkal többet ismerő – külügyminiszter-báb útját. Így lesz savanyú a szánk íze, miközben örülnénk mi azoknak a bizonyos virágzó izraeli-magyar kapcsolatoknak (lsd. Neokohn-himnusz). Mármint az igaziaknak.
De ami ezen a látogatáson történt, az nem más, mint amit az izraeli tüntetéseken a kormány képviselőinek képébe kiabálnak: Szégyen-Szégyen-Szégyen!
