Mint ismeretes, a Kneszet idén hivatalosan is zsidó nemzetállammá nyilvánította Izraelt, amikor a nyári törvénykezési szünet előestéjén minősített többséggel (62–55) megszavazta a nemzetállami törvényt.

Nem kétséges, hogy az alaptörvényként elfogadott, és ezért – egységes alkotmány hiányában – alkotmányos erejű törvényről még sok szó esik majd az izraeli mindennapi politikai diskurzusban, és bizonyára az ország jövőjét, demokratikus berendezkedését is nagyban befolyásolni fogja. Már e sorok írásakor is tanúi lehetünk annak, hogy az izraeli állampolgárokat milyen mértékben osztja meg az új alaptörvény beiktatása. A drúz közösség, amely mindeddig feltétlen lojalitással viseltetett Izrael állama iránt, mély és igaz sérelmének adott hangot – , és az így kialakult válság megoldása nem lesz egyszerű, nem beszélve az ország 20 százalékát kitevő, további nem zsidó állampolgárokról.

Emellett az izraeliek jobboldali–baloldali megosztását is tovább mélyíti a frissen elfogadott törvény, mely hatással lesz Izrael további történelmére. A Walla portál friss felmérése szerint a lakosság 58 százaléka egyetért a törvénnyel, a Likud párt támogatói között ez az arány 92%. A baloldali szavazók 85 százaléka viszont ellenzi a törvényt – a magukat centristának/középpártinak valló szavazók között pedig ez az arány éppen fele-fele.

Alapvetően megállapítható, hogy túl sok újdonságot nem tartalmaz a szöveg, amelyet már évek óta fogalmaznak, kisebb-nagyobb kompromisszumokkal javítgatva. Az izraeli oktatási rendszerben nevelkedett generációk már most is azt tanulják, hogy Izrael a zsidók állama, fővárosa Jeruzsálem, és joga van az önmeghatározásra, az ország benépesítésére. Ezt már Ben Gurion is felolvasta a függetlenség kikiáltásakor 1948-ban. Azzal a különbséggel, hogy akkor az is kimondatott (még ha az azt közvetlenül követő függetlenségi háború és az izraeli realitás nyomán nem is mindig tartották, tarthatták be), hogy Izrael demokratikus állam, amely egyenlőséget biztosít minden polgárának. A nemzetállam-törvényben a kiemelt szavak egyáltalán, sehol sem szerepelnek.

A legérdekesebb azonban mégis az, hogy miért van szüksége egy gazdaságilag, katonailag és társadalmilag erős, 70 éve fejlődő és épülő demokratikus országnak olyan alaptörvényre, amely újra “gettóba zárja”, elkülöníti nemcsak a világtól, hanem saját – szorgalmas, lojális, integrálódni és normális, egyenlőségen alapuló, közös életet élni akaró – állampolgárainak egy részétől. Miért kell Izraelt megfosztani izraeliségétől?

A törvény teljes szövege, véleménnyel:

1Alapelvek

(a) Izrael országa a zsidó nép történelmi hazája, ahol megalakult Izrael Állama.

Ez a szakasz nem tartalmaz különösebb újdonságot. A Függetlenségi Nyilatkozatban már megfogalmazottakra rímel, miszerint a hazaalapítás Izrael földjén történt. Abban a dokumentumban azonban ezt a szakaszt közvetlenül követte annak a pontos és részletes kinyilvánítása is, miszerint az állam minden lakosa javára hozatott létre a szabadság, a jog és a béke ideológiájára alapozva, és ami a legfontosabb, Izrael kötelezi magát, hogy egyenlő jogokat biztosítson polgárainak fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül. Ezt az alaptörvényben keresve sem találjuk többé.

(b) Izrael Állama a zsidó nép nemzetállama, ahol az önrendelkezéshez való természetes, kulturális, vallási és történelmi jogát gyakorolja.

Ez már újdonság: az önrendelkezéshez való jognak valláshoz kapcsolása, a vallás – esetünkben zsidó – mint az önrendelkezés alapja ez idáig nem volt meghatározva. 

(c) A nemzeti önrendelkezési jog gyakorlása Izrael Államában egyedül a zsidó népet illeti meg.

Ez a szakasz igen problematikus: eszerint csak a zsidó népnek van joga az önrendelkezéshez, muzulmánoknak, keresztényeknek, araboknak stb. nincsenek kollektív jogaik – mint például a kultúrához, a nyelvhez, a vallásgyakorláshoz való jogok. Mindenki előtt világossá teszi, miszerint Izrael Állama mindenekelőtt a zsidóké, más csoportoknak nincs önrendelkezéshez való joguk. Lezárja a vitát: Izrael a zsidóké, nem az izraelieké.

2A nemzeti jelképek

(a) Az állam neve: Izrael.

Eddig is az volt.

(b) Az állam zászlaja fehér alapú, két szélén hosszában világoskék csíkkal, közepén világoskék Dávid-csillag.

A “Lobogóról szóló törvény” már meghatározta, milyen az izraeli zászló  ez most alaptörvényi szinten is megtörténik, vagyis a jövőben megváltoztatni, azt alkotmánybírósági döntéssel felülvizsgálni sokkal nehezebb lesz.

(c) Az állam jelképe a hétágú gyertyatartó (menóra), két oldalán olajággal, talapzatán “Izrael” felirattal.

Nincs változás a törvény előtti állapothoz képest.

(d) Az állami himnusz a “Hatikva”.

Már törvény mondja ki.

(d) Az államisággal kapcsolatos szimbólumokról törvény rendelkezik.

Összefoglalva: Szentély, Dávid-csillag, “zsidó lélek nefes jehudi” kizárólag és alkotmányos jelleggel zsidó szimbólumok, a zsidó valláshoz köthető jelképek. Ez egyúttal világossá teszi, hogy még a jelképekben sem lehet nyoma “izraeliségnek”, csakis olyan formában, ha az vallási, zsidó jellegű szimbólumokhoz köthető  ezzel a legszűkebbre húzva ezt a fogalmat, semmiféle teret nem engedve azoknak, akik nem zsidók, illetve “csak” izraelinek tartanák magukat.

3Az állam fővárosa

Az egy és oszthatatlan Jeruzsálem az ország fővárosa.

Már van Jeruzsálemről alaptörvény, amely ugyanezt kimondja. A baj talán az, hogy az “egyesített” Jeruzsálem része magába foglalja Kelet-Jeruzsálemet is, amit Izrael 1967-ben foglalt el, és amelyet a nemzetközi jog nem ismer el Izrael részeként.

4Hivatalos nyelv

(a) Az ország hivatalos nyelve az ivrit.

Eddig is az volt.

(b) Az arab nyelv különleges státuszt kap. Törvényben szabályozandó az arab nyelv használata állami intézményekben, hivatali eljárásokban.

A nemzetállami alaptörvény meghozataláig, még a brit mandátumból fennmaradt jogi szabályozás alapján az arab és a héber egyenrangú, hivatalos nyelvként volt elkönyvelve Izraelben. Ez a törvény azonban feketén-fehéren kimondja, hogy csakis az ivrit nyelv a hivatalos állami nyelv, az arab nyelv csak “különleges” státuszú. Hogy mit jelent az, hogy “különleges”? Ezt az alaptörvény nem határozza meg. Úgy tűnik, ezzel is az állam zsidó dimenzióinak, egyúttal az arab kisebbséggel szembeni fölény hangsúlyozása volt a cél.

(c) E szakasz rendelkezései nem sértik az arab nyelvnek az alaptörvény hatályba lépése előtt már megadott státuszát.

Érdekes. Nyilvánvaló, hogy az alaptörvény nem törölheti el a már meglévő szabályokat, na de mi lesz a jövőben? Ha minden marad az eddigi elvek szerint, akkor miért kellett mostantól más státuszt kapnia az arab nyelvnek? Újabb szimbolikus sértés, és az sem világos, milyen károkat okozhat a jövőben ez a változás.

5Kibuc galujot népek olvasztótégelye

Az állam nyitva áll a zsidók bevándorlására és a szétszóratottak befogadására.

Ebben sincs változás, lásd a “Visszatérési törvényt”, amely minden zsidó származásúnak állampolgárságot biztosít Izraelben.

6Kapcsolat a zsidó néppel

(a) Az állam mindent megtesz, hogy megóvja a zsidó nép és az ország állampolgárainak biztonságát és segítse azokat, akik zsidóságuk vagy izraeli állampolgárságuk miatt fogságba vagy veszélybe kerülnek. 

Nem csak az ország zsidó, hanem minden más állampolgára iránt kifejezett erkölcsi és aktív felelősség, ami magába foglalja a világ bármely országában élő zsidóért való felelősséget is, amennyibe zsidóságuk miatt üldöztetés érné őket.

(b) Az állam elősegíti a diaszpórában élő zsidó közösségek és Izrael kapcsolatának megőrzését.

Érdekes cikkely: egy korábbi megfogalmazás ugyanezt az ígéretet tartalmazta Izrael területén is, azonban mivel az ultra-ortodox pártok szerint emiatt az állam ne adj Isten a reform és a nem ortodox zsidó közösségek részére is kénytelen lett volna pénzeszközöket elkülöníteni, maradt a külföldi közösségek segítése.

(c) Az állam segíti a diaszpórabeli zsidók kulturális, történelmi és vallási örökségének megóvását.

Az állam az Egyesült Államokban, Franciaországban vagy Argentínában programokat futtathat a zsidók között a zsidó nép örökségének megerősítésére vagy megszilárdítására. Ezzel szemben a törvény nem tartalmazza az izraeli arab állampolgárok történelmi örökségét.

7Zsidó letelepedés

Az állam a zsidó letelepülés fejlesztését nemzeti értéknek tekinti, és azon lesz, hogy ösztönözze és előmozdítsa annak létrehozását és megszilárdítását.

Ez a legvitatottabb szakasz, mert a zsidók izraeli letelepedését minden más fölé emeli. Egyértelmű, hogy ezért jött létre Izrael, de azóta már sok víz lefolyt a Jordánon. Ennek alkotmányos kimondása egyértelmű hierarchiát teremt a zsidó (megint vallás szerint értendő és egyben magába foglalja a diaszpóra zsidóságát is) és nem zsidó, ám itt élő, adót fizető és további állampolgári kötelességüket gyakorló állapolgárok között. Ennek a résznek nemcsak szimbolikus, hanem operatív jelentősége is van: az állam csak zsidó településeket támogat, gazdasági ösztönzőket ad annak érdekében, hogy bizonyos helyeken csak zsidók telepedhessenek le? Leginkább az ebben a cikkben megnyilvánuló, kinyilatkoztatott egyenlőtlenség miatt mennek szombat este a Rabin térre a törvény ellenzői.

8Hivatalos naptár

A héber naptár az állam hivatalos naptára, emellett a Gergely-naptár is hivatalos naptárként szolgál. A héber és a Gergely-naptár használatát törvény határozza meg.

Nincs változás, bár szintén a judaizmus elemeit erősíti.

9A Függetlenség Napja, az Emlékezés Napja

(a) A függetlenség napja az állam hivatalos nemzeti ünnepe.

Nincs változás a törvény előtti állapothoz képest.

(b) Az Izrael elesett katonáinak és a holokauszt mártírjainak és hőseinek emléknapja hivatalos állami emléknap.

Nincs drámai változás az eddigiekhez képest.

10Hivatalos pihenőnap

A szombat és a zsidó ünnepek az ország hivatalos pihenőnapjai. A nem zsidóknak joga van a vallásuk szerinti heti pihenőnapra és ünnepekre. A részletes szabályokat törvény írja elő.

Ezt a “Pihenőidőről” szóló 1951-es törvény már meghatározta, ezúttal azonban a szombat alkotmányos státuszt kapott, ezzel nehezebbé téve az esetleges alkotmánybírósági beleszólást a szombati nyitva tartásokba stb.

11Sarkalatos törvény

Ezt az alaptörvényt a kneszet kizárólag minősített többséggel módosíthatja.

Nem elég tehát egy egyszerű többség, a 120 képviselőből legalább 61 szavazatra van szükség a törvény módosításához. Természetesen ez nem lehetetlen, bármely koalíció képes lehet erre, de mégis kivételes, mert van példa olyan fontos alaptörvényre is, amely egyszerű többséggel is módosítható, mint például az “Emberi méltóságról és a szabadságról” szóló.

Ügyvéd, az Izraelinfo főszerkesztőhelyettese, állandó szerzője