Az izraeli magyarok tegnap szolidaritást tanúsítottak a tengerentúli közösséggel, és világos üzenetet továbbítottak: a helyzet riasztó, és mielőbb lépni kell. Johanna Shalom aktivista: „Magyarországon egyfajta ellenségnek számítunk.” Danel Lushi írása a Haaretzben.
Pólókkal és tiltakozó táblákkal felszerelkezve izraeli magyar nyelvű aktivisták csoportja érkezett csütörtökön a tel-avivi pride-felvonulásra eltökélten és egyértelműen kijelentve: veszélyben van a magyarországi melegközösség – és a lehető leghamarabb lépni kell. “Szeretnénk felhívni a figyelmet Izraelben, nem lehet figyelmen kívül hagyni a párhuzamokat – itt is ugyanaz a retorika van kialakulóban” – mondja a 40 éves Johanna Shalom, a tüntetés egyik szervezője. Shalom körülbelül 15 éve költözött Izraelbe. Házastársa Gal, két kisgyermekük van. “Magyarországon ma már egyfajta ellenségnek számítunk. A kormány üzenete, hogy ‘ha nem érzed jól magad, menj más országba, ahol elfogadnak, itt ez nem elfogadható’. Ezt lehet érezni” – magyarázza.
A nacionalista kormány Magyarországon folyamatosan küzd az ország meleg közösségének tagjaival, és az elmúlt években az életüket megnehezítő, félelem légkörét keltő politikát folytat. A kormányzó Fidesz többek között korlátozta az azonos nemű párok örökbefogadási lehetőségét, eltörölte a transzneműek jogi elismerését, és olyan jogszabályt fogadott el, amely megtiltja a homoszexuális “propagandát” és a nemi megerősítő beavatkozásokat kiskorúak körében. A törvény elfogadása után, 2021 júniusában az LMBTQ jogvédő szervezetek rámutattak a közösség elleni gyűlölet-bűncselekmények számának növekedésére – mind a viszonylag liberális Budapesten, mind más városokban.
„Fontos számomra, hogy messziről támogassam a közösséget, és igen, aggódom az itteni jövőnk miatt is” – mondja Shalom. “A legtöbb barátom a politikai helyzet miatt hagyta el Magyarországot, és azért, mert aki más nyelvet is beszél, annak sokkal jobbak a gazdasági lehetőségei máshol.”
Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban is rendkívüli szavakat használva támadta a progresszivizmust és az LMBTQ közösséget. A konzervatív amerikai aktivisták múlt havi budapesti konferenciáján azt mondta, hogy a progresszívek diplomáciai nyomást gyakorolnak az országokra, és ezzel “sarokba szorítják őket”, hogy kinyilvánítsák, támogatják-e vagy sem a bevándorlást, a gender propagandát, a család leépítését és a gyermekek szexualizálását.
Orbán hozzátette, hogy azok a nemzetek, amelyek ezt megtagadják, hirtelen ellenségekké válnak, majd kimondják rájuk a “liberális fatvát” – akik azt mondják, hogy a gender- és az LMBTQ mozgalom a gyermekek szexualizálásában vesz részt, azokat azzal vádolják, hogy elárulták a nyugati értékeket.” A magyar miniszterelnök ugyanebben a beszédében azt mondta, hogy “egy liberális progresszív laboratóriumokban kifejlesztett vírus támad bennünket”.
A 41 éves Juli Kristóf megafonnal lépked a csoport élén. Azt mondja, nincs a mostaninál jobb alkalom, hogy az izraeli közvélemény megértse a pillanat nagyságát. “Az izraeli tüntetések miatt odafigyelünk Magyarországra, és szerintem ez nagyon fontos szempont az ottani helyzetet illetően – hiszen a kisebbségi jogok helyzetét kell megvizsgálni, hogy megértsük, milyen irányba halad a rezsim” – mondja.
A zászlók, a hangos zene és a Kristóf megafonjából felhangzó szlogenek közepette felvonulók jönnek a magyar csoporthoz és érdeklődnek az aktivisták üzenetéről. Vannak, akik összezavarodnak, és azt hiszik, hogy a zászló, amit visznek, Palesztina zászlaja (“Szégyelld magad!”), más résztvevők pedig lelkesednek a magyar-izraeli jelenlétért, és otthoni gyökereikről mesélnek a csoportnak (“A családom Magyarországról való!”). “Vannak politikusok Magyarországon vagy itt, akik Benjamin Netanjahut Orbán nagyon erős szövetségesének tekintik. Ezek a politikusok okkal populisták – hogy minél több embert toborozzanak maguknak. Sok csoportnak rengeteg mindent ígérnek, és próbálnak megosztani és uralkodni, ahelyett, hogy egyesítenének” – mondja Szabó Péter, aki kifejezetten a büszkeség felvonulására érkezett Izraelbe.
Az 54 éves Veres Zoltán erdélyi születésű, férfi élettársával Givatayimban él. Elmeséli, hogy végignézte, ahogy Magyarországon fokozatosan eltiporják a közösség jogait. “Egy teljesen más Magyarországra emlékszünk. A nyolcvanas években Magyarország a keleti blokk egyik legliberálisabb országa volt, és ez folytatódott a kilencvenes években is. A helyzet az első Fidesz-kormánnyal változott, már érezni lehetett, hogy az irány inkább nacionalista, keresztény, vallásos” – mondja. “És 2010-ben visszatért a párt a hatalomba, aztán a dolgok nagyon gyorsan elromlottak. És a megközelítésük nagyon világos – oszd meg és uralkodj. Könnyebb megosztani, ha a kisebbségeket célozod meg. És ezek közül az egyik kisebbség mi vagyunk.”
„Mondhatnánk, hogy ‘mi már itt élünk, örüljünk ennek’, de nem állhatok tétlenül, nehéz napirendre térni afelett, hogy az Európai Unióban van egy ország, amely így bánik velünk, olyan emberekkel, akiknek egyenlő jogokkal kell rendelkezniük” – összegzi Shalom. „Fontos számunkra, hogy szolidaritást vállaljunk a magyar közösséggel” – teszi hozzá Veres. – „Hogy világosan megmutassuk nekik, hogy nincsenek egyedül.” Veres aggodalmát fejezi ki az izraeli helyzet miatt. „Nem tudom, mi lesz velünk, ha minden szupervallásossá és elnyomóvá válik. Azt hiszem, harcolni fogunk, ezt csináljuk most itt. És ez az üzenet a magyarországiaknak is, hogy ez az egyetlen dolog, amit tenni lehet.”
