Amikor megérkezem reggel, éppen egy jóga szőnyegről lép le átszellemülten, valami napfény izét csinált. Munka üzemmódban vagyok, mondanék fontos dolgokat, de nem lehet, ő valahol máshol, sokkal magasabban rezeg. Gondterhelten az aurámat vizsgálja. Nincs rendben. Ajjaj. Beszélnék, de nem tudok, mert a fejem fölé réved. Nyilván látja a bennem élő sárkányt, vagy ilyesmi. Kutyapicsáznék, de nem lehet, hiszen benne csak szeretet van. Megölel, hogy jobban legyek, és feltölt fénnyel is. Remélem, hogy végre elmondhatom, amit szeretnék, de nem. Be kell csuknom a szemem és ellazulnom, hogy megkaphassam a kezelést. Hallom, ahogy dobog a szívem, mindjárt felrobbanok, mert a mondandóm tényleg fontos, bár gagyi evilági. Már tudom, hogy a kezelés végeztével hívom a főnökömet, hogy én ezzel a nővel nem tudok együtt dolgozni, pedig folyamatosan keresem a dolgok valódi hátterét, és hiszek az univerzum törvényeiben is. Ő viszont sok nekem. Ez valami karmikus izé lehet csakis. Majd ledolgozom valahogy egy másik életben, de most nem tudok ezzel a feladattal megbirkózni.
