ez most mi?

nem tudom eldönteni
hogy ez most mi
a vég kezdete
vagy a kezdet vége
vagy jó izraeli szokás szerint
egyszerre mind a kettő
úgyhogy inkább elmesélem
és ti majd eldöntitek magatoknak

múlt csütörtök van

barukh bemegy jeruzsálembe
a munkaügyi hivatalhoz
ujjat csinálni

ujjat
úgy csinál a dolgozó
hogy odamegy
egy ujjlenyomat-leolvasóhoz
ráteszi a mutatóujjat
a gép pedig
leolvassa az ujjlenyomatát
és azonosítja a személyt

először eilátban
kezdett ujjat csinálni barukh
az alkoholüzletben

ott azért
hogy reggelente tájékoztassa
a munkaerő-nyilvántartó szoftvert
hogy felvette a munkát
esténként pedig azért
hogy tájékoztassa
hogy végzett a munkával
legalábbis arra a napra

ott tanulta meg azt is
hogy ezt a folyamatot
úgy hívjuk
hogy ujjat csinálni

barukh!
csináltál ujjat?
kérdezték a kollégái
amikor látták
hogy reggel
barukh besétál az üzletbe
lepakolja a cuccait
aztán hozzáfog
hogy feltöltse jéggel
azt a fém vájlingot
amibe a hűteni való
italokat kellett tenni

barukh!!!
csináltál ujjat???
kérdezték kétségbeesetten a kollégái
amikor látták
hogy barukh úgy kezd el dolgozni
hogy nem csinált ujjat
vagyis úgy dolgozik
hogy a szoftver nem tudja
hogy dolgozik
vagyis
ingyen
dolgozik!!!
aminél nagyobb őrültség
nincs a világon

ilyenkor barukh mindig megköszönte
hogy figyelmeztették
hogy nem dolgozni van ott
hanem pénzt keresni
gyorsan csinált ujjat
aztán folytatta a munkát

ugyanígy kellett ujjat csinálni
a jeruzsálemi szállodában is
amikor ott dolgozott
és most a munkaügyi hivatalnál is

a munkaügyi hivatalnál
csak hetente egyszer kell
és itt az a célja az ujj-csinálásnak
hogy a rendszer lássa
hogy barukh jelen van
nem dolgozik valahol teljes állásban
és nem is nyaral külföldön
és ezért jár neki
és a családjának
az a szerény támogatás
amit a társadalombiztosítás
fizet neki hónapról hónapra

néha elég csak odamenni
és rátenni a mutatóujját a gépre
és kap egy cetlit
hogy köszi
gyere a jövő héten újra
néha pedig
(az utóbbi időben egyre gyakrabban)
be kell mennie egy interjúra
egy irodába
egy ügyintézőhöz
aki reggel és este
ugyanúgy ujjat csinál
ahogy barukh tette eilátban
és akit azért fizetnek
hogy a barukh-hoz hasonló léhűtőket
elárassza mindenféle
vállalhatatlan és/vagy értelmetlen
munkalehetőséggel
vagyis megpróbálja őket
valahogy átpasszírozni
a teljes munkaidős foglalkoztatottságba

ezeket az ügyintézőket
a legtöbb esetben
ugyanúgy fárasztja
a vállalhatatlan és/vagy értelmetlen
munkalehetőségek felsorolása
mint a barukh-hoz hasonló léhűtőket
de nincs mit tenni
az ügyintézők ezért kapják a fizetésüket
a léhűtők pedig a támogatást

ideális esetben
ezek az interjúk
tartalmaznak
egy-két perc beszélgetést is
aminek során az ügyintéző
megpróbálja felmérni
hogy kicsoda az az ember
ott a pult túloldalán
hogy ne ajánljon neki
olyan munkát
ami szóba sem jöhet

ideális esetben
az ügyintéző beleírja a rendszerbe
ezen beszélgetések kivonatát
így a léhűtőknek nem kell elismételnie
minden alkalommal
ugyanazokat az információkat

ideális esetben
a rendszer és a léhűtő kapcsolata
halad valamifelé
a jobb megismerés
és a hatékonyabb együttműködés felé

ideális esetben
a rendszer végül megszabadul
a léhűtőtől
a léhűtő pedig megkezdhet
egy teljesebb és függetlenebb életet

ideális esetben…

na
most
múlt csütörtökön
éppen ez történik

barukh belép az apró irodába
leül az ügyintézővel szemben
aki ránéz
és mosolyogva (!)
azt mondja barukhnak
hogy én itt úgy látom
hogy neked megjelent egy könyved

wtf…
gondolja barukh
és hirtelen szóhoz sem jut

nem az az első kérdés
hogy hol szeretne dolgozni inkább
egy építkezésen
vagy egy szálloda alagsorában?

nem a bűntudatkeltéssel operálunk
hanem rámosolygunk a léhűtőre?

mi történik itt???

barukh összezavarodik

igen…
válaszolja
óvatosan
arra számítva
hogy már jön is korbács
hogy szép-szép
ez a könyv-dolog
de az írásból nem lehet megélni
és keresni kell valami
a hivatal számára is
értelmezhető munkahelyet

nem ez történik

hanem egy újabb kérdés a könyvről:

úgy látom
hogy már dolgozol a héber-fordításon
igaz ez?

igaz…
barukh az ügyintézőt bámulja
aki még mindig mosolyog
és barukh anyagát tanulmányozza a monitoron

wtf…
mi ez…?

de nincs idő lamentálni
mert már kezdődik is
egy beszélgetés
egy
értelmes
beszélgetés
arról
hogy milyen lehetőségei
lehetnek barukhnak
a könyv héber verziójával
hogyan tud izraeli vállalkozást indítani
hogyan kaphat ahhoz tanácsadást
és anyagi segítséget
és hogy a társadalombiztosítás
hogyan fizethet neki
egy minimális támogatást
az első évben
amíg az üzlet beindul

barukh kap telefonszámot
és több weboldalt
ahol érdeklődhet
ezekről a dolgokról

most elutazol külföldre
igaz?
kérdezi az ügyintéző

igen…
válaszolja barukh

a családhoz?

igen…
meg a könyv miatt is…
lesznek felolvasások…

akkor sok sikert!
és szeptemberben jelentkezz
hogy folytathassuk!

barukh kilép az utcára
elbotorkál a villamosmegállóig
és néz ki a fejéből

nem érti
hogy mi történt az imént

de nincs idő lamentálni
mert valahol a közelben
felharsan egy dal
jeruzsálemről
egy héber nyelvű dal
egy barukh számára
teljesen ismeretlen dal
és a sínek túloldalán
a szemközti villamosmegállóban
megjelenik öt filippínó
egy férfi és négy nő
és teli torokból éneklik
a jeruzsálemről szóló dalt
miközben a karjukkal hadonásznak

jeruzsálem hozzá van szokva
a keresztény zarándokokhoz
nem lepődik meg
bambul tovább
a déli dunsztos forróságban
csak a barukh mellett álló
két idős amerikai turista
néz egymásra
könnyekig meghatva
a filippínók dalától
amit
tévesen
egyfajta zsidó
kulturális flashmob-nak gondolnak

barukh hezitál
hogy felvilágosítsa-e őket
hogy ez bizony
egy körösztény flashmob
de ha nem is körösztény
minimum messiáshívő
nem pedig zsidó
vagyis
nem
ÚGY
zsidó
ahogy ők gondolják
de nincs rá ideje
mert a dal véget ér
és a filippínó férfi
a kezében egy könyvvel
héber nyelvű prédikációba kezd

teli torokból üvölt
zeng a jafó utca
de jeruzsálem még mindig
nem ébred fel
csendben szendereg tovább
hozzá van szokva
a prófétákhoz
a zelótákhoz
és az őrültekhez
nehéz lázba hozni
különösen egy forró nyári napon

barukh figyel
kíváncsi

a prédikátor messziről indít
nem akarja mindjárt az elején
elveszíteni a hallgatóságát
istenről beszél
izraelről
jeruzsálemről
és a zsidókról
és csak azután
kanyarodik rá arra a témára
amiért egyáltalán itt van
hogy
zsidók!
no para!
van már messiásotok!
jesu az!
aki olyan zsidó volt
mint amilyenek ti vagytok!
és eljött már
nem kell várni!
sőt!
meg is halt a bűneitekért!

barukh vigyorog
mert imádja
amikor jeruzsálem ezt csinálja
amikor koszlott izraeli városból
hirtelen átvedlik
a világ fővárosává
ahol minden isten otthon van
és amit minden isten
minden hívője
a maga istenének követel
ahol mindenkinek igaza van
és ahol mindenki téved
ahol a mennyiség
átcsap minőségbe
és a sok szentségből pogányság lesz
a pogányságokból pedig szentség

barukh jókedvűen vigyorog
és áhítattal hallgatja a prédikációt
aminek egyetlen szavával
sem ért egyet
de ami
megerősíti benne a hitet
saját zsidóságában
és saját pluralizmusában

és vigyorogva figyeli
a két amerikai turistát
akik majd’ elalélnak a gyönyörűségtől
a zsidó eszme
ilyetén szenvedélyes kifakadása láttán
és sajnálattal mosolyogva
figyeli őket
és a döbbenetüket
amikor a filippínó férfi
befejezi a prédikációt
és egyik nőtársa veszi át tőle a szót
hogy megismételje
angolul is
a szenvedélyes szavakat
istenről és a zsidókról
izraelről és jeruzsálemről
és jesuról
aki jézus
a zsidó messiás
aki a jelenlévők bűneiért is halt meg

az amerikaiak
a szájuk elé kapják a kezüket
amikor fény derül a turpisságra
de barukhnak sajnos
nincs ideje tovább mozizni
mert befut a villamos
és megkezdődik
a tolakodás
a furakodás
a lökdösődés
a feljutásért
és a lejutásért
persze egyszerre!
kismamák babakocsikkal
nagymamák gurulós bevásárló táskákkal
katonák gépfegyverekkel
tolakodnak
furakodnak
lökdösődnek
amit a vezető
hangszóróból harsogó hangja
sem tud megfékezni
hiába üvölti
hogy minden ajtót használjunk
ne tömörüljünk egy ponton
és ha nincs bent hely
ne erőltessük
hiába üvölti
mert mi
jó jeruzsálemi szokás szerint
igenis erőltetjük
és igenis egy ponton tömörülünk
és igenis nem várjuk meg
amíg a bent lévők kiszállnak
és már aközben
toljuk és fúrjuk magunkat befelé
miközben ők
a bentiek
ugyanezt teszik kifelé
mert ez jeruzsálem
nem a nyavalyás németország
ez a mi
saját
különbejáratú
szent és pogány
cellux-szal és xanax-szal
egyben tartott
zabolátlan játszóterünk
ahol a nyugati
együttélési szabályok
nem érvényesek
márcsakazértsem!
mégcsakazkéne!

idővel persze
a csata csillapodik
a feszültség alábbhagy
ahogy a felszálló és leszálló utasok
a helyükre kerülnek
és a sok ellentétes irányú energia
lassan kiegyenlítődik
és már éppen csukódna
a villamos ajtaja
amikor történik valami
a katonák belecsimpaszkodnak az ajtóba
nem hagyják bezáródni
és valaki még felszáll
barukh nem látja
hogy ki
csak
annyit lát
hogy előbb a katonák
aztán a nagymamák
aztán a kismamák
félre passzírozzák magukat
és utat nyitnak
valakinek
aki
most
mindjárt
fel is tűnik
az utastestekből
formálódó alagútban
egy száz éves
füstösképű
csuparánc
dédmama
bizonytalanul
lassan
lépkedve
közelít
a barukh melletti
üres üléshez
és barukh kinyújtja a kezét
a dédi pedig
fel sem néz
csak belekapaszkodik
és hagyja
hogy barukh szelíden
az üres üléshez húzza
hogy ott leülhessen
és szusszanhasson egyet
mielőtt három megálló múlva leszáll

a villamos elindul
az utasok visszarendeződnek
az eredeti helyükre
a kismamák a babakocsijaikhoz
a nagymamák a gurulós táskáikhoz
a katonák a gépfegyvereikhez
és egy pillanatra béke van

a dédi piheg
barukh mosolyog
a két amerikai turista pedig
végképp feladja
hogy megértsék
hogy mi folyik itt
ezen a villamoson
ebben a városban
ebben az országban
amiről otthon
new yorkban
olyan könnyű volt azt mondani
hogy végső soron
az ő második otthonuk

a villamos robog a jafón
aztán lelassít
és megáll a king george-nál
ahol újabb csata kezdődik
a felszálló és leszálló utasok között
aztán megyünk tovább
dávidka
újabb csata
újabb győzelem
és újabb egy perces béke

barukh közben érzi
hogy valaki böködi a combját
lenéz
a dédi az

suk!

mutat a dédi csontos ujjával az ajtóra

suk!

barukh bólint
hogy érti
hogy a következő megálló a piac
és a dédi ott akar leszállni

odanyújtja a kezét
a dédi pedig megfogja
de még nem áll fel

így utaznak
kézenfogva

barukh bámul ki az ablakon
és az egyik padon
egy párt pillant meg
két gyönyörű
huszonéves fiút
hosszú göndör hajjal és szakállal
ahogy egymás kezét fogva ülnek
aztán átölelik egymást
és csókolózni kezdenek

nem máshol
mint a jeruzsálemi jafó utcán
amit a tel avivi tengerparttól
ötven kilométer vasút
és ötszáz év fejlődés választ el

nem máshol
mint jeruzsálemben
ebben a koszlott izraeli városban
ahol nyolc évvel ezelőtt
a pride-on
egy fundamentalista férfi
halálra késelt
egy tizenhat éves lányt

nem máshol
mint jeruzsálemben
ami a két fiú csókjának idejére
barukh szeme láttára
ismét a világ fővárosává változik

de nincs idő lamentálni
mert a villamos lassít
a dédi pedig
megszorítja barukh kezét
lassan feláll
és egy kismama kezébe kapaszkodva
bizonytalanul elindul az ajtó felé
az egyik katona félretolja az útból
társa hatalmas hátizsákját
és ahogy kinyílik az ajtó
átveszi a dédit
és egészen addig tartja
amíg az el nem hagyja a villamost

mert a piacnál
a felszállók nem ismerik a dédit
ugyanúgy túrják és fúrják magukat
tejes és húsos és párve zacskóikkal
fel a villamosra
mintha a dédi ott sem lenne
és igazából
a dédi már nincs is ott
eltűnik a hömpölygő embertömegben
ahogy a katonák és gépfegyvereik is eltűnnek
két megállóval később
a központi pályaudvar forgatagában

a kismamák és nagymamák pedig
folytatják az útjukat
a herzl-hegy felé
mit sem tudván arról
hogy mi történt ma barukh-hal
mit sem tudván arról
hogy ezen a csütörtöki napon
talán véget ért a kezdet
vagy éppen a vég kezdődött meg
vagy jó izraeli szokás szerint
mind a kettő egyszerre

barukh.org