Ésszerűtlen kisokos

A hónapok óta tartó tömeges utcai tiltakozások, Izrael egykori magas rangú katonai és biztonsági tisztviselőinek, az ország vezető gazdasági szereplőinek tiltakozása ellenére 2023. július 24-én Benjamin Netanjahu miniszterelnök szélsőjobboldali kormánykoalíciójának képviselői megszavazták az első elemét annak az igazságügyi reformcsomagnak, amely eltörli az „ésszerűség elvének” alkalmazását. Mit jelent ez?

Mi az ésszerűség elve és miért fontos Izraelben ez a jogi eszköz?

Az “ésszerűségi tesztet” a közigazgatásban alkalmazzák, a legfelsőbb bíróság és a közigazgatási bíróságok a kormány és miniszterei, valamint más közigazgatási hatósági határozatok bírósági felülvizsgálatának fontos eszközeként. Mivel az izraeli jogrendszer eredetileg a common law, az angolszász jogrendszeren alapul, az ésszerűségi tesztet az évek során a bíróságok precedens útján hozták létre és alkalmazták egyes döntésekben.

Alkalmazása lehetővé teszi a bírák számára, hogy érvénytelenítsenek olyan határozatokat (tehát nem a törvényhozó döntéseit, nem jogszabályokat!), amelyeknek meghozatala során a döntéshozó nem a releváns, szakmai mérlegelés alapján, hanem külső (érts: politikai, személyes) érdekek alapján döntött, vagy súlyosan megsértette az adott esetben ésszerűen elvárható magatartást, vagy súlyosan elfogult, összeférhetetlenségen alapuló döntést hozott. Fontos kiemelni, hogy a joggyakorlat alapján a bíróság ebben a döntésében nem helyezi magát az eredeti döntéshozó helyébe, és nem szolgál fellebbezési fórumként, csak az egyenlő elbánást sértő, irracionálisan, elfogultságból vagy összeférhetetlenségből keletkező közigazgatási döntésekbe avatkozhat be. Emiatt a végrehajtó hatalom stratégiai, általános politikai döntéseibe sem avatkozik a bíróság e doktrína szerint – ezt a kitételt egyébként a reformot ellenzők, sőt, az egyébként aktivista jogászok, bírák is elfogadták volna, minthogy azt is, hogy bizonyos, kiemelt és nagyobb fórumon is megerősített kormánydöntések se tartozzanak e bírói felülvizsgálat alá.

Kiemelkedő példája a teszt igen ritkán, csakis úgymind “szélsőségesen ésszerűtlen” eseti alkalmazásának a Rabin-kormány, illetve legutóbb a Netanjahu-kormány miniszteri kinevezésének érvénytelenítése, amikor is a belügyminiszteri és további fontos miniszteriális hivatalba kinevezendő politikust (Arie Deri) korrupció miatt jogerősen elítélték.

A gyakorlatban tehát az ésszerűség doktrínáját szélsőséges esetekben alkalmazzák miniszterek és magas rangú köztisztviselők kinevezésének felülbírálására során is, ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a döntés alapjául szolgáló megfontolások nem megfelelőek vagy korruptak voltak.

Mit ír elő a Kneszet által elfogadott törvény?

Az ésszerűségi felülvizsgálati doktrínát eltörlő törvényt az Igazságszolgáltatási Alaptörvény módosításaként fogadták el, ebben rendezik az izraeli Legfelsőbb Bíróság hatáskörét. A módosítás kimondja, hogy a bíróság nem bírálhat el olyan beadványt, amely a kormány vagy miniszterei határozatát támadja meg azon az alapon, hogy a határozat ésszerűtlen. Ez vonatkozik a kabinet vagy miniszterei által végrehajtott kinevezésekkel, felmentésekkel (!) kapcsolatos minden döntésre. Mivel a jogszabályok alapján egy miniszter a hivatalában hozandó bármely egyedi döntést is hatáskörébe vonhat, gyakorlatilag és elvileg minden közigazgatási döntés szóba kerülhet.

A törvény azt is megakadályozza, hogy a bíróság megállapíthassa, hogy amennyiben a kormány a hatásköre gyakorlásától tartózkodik, az ilyen döntés ésszerűtlennek számíthat. Fontos ez most azért, mert például a bírákat megválasztó bizottság összehívását akarja a jelenlegi kormány elkerülni – most már bírósági felülvizsgálat nélkül. A módosítás szinte korlátlan döntési jogkört ad a kormánynak és a minisztereknek és lehetővé teszi számukra, hogy akár önkényes, szélsőséges és korrupt, jogsértő intézkedéseket is előmozdítsanak.

Mivel indokolta a koalíció a törvénymódosítás szükségességét?

A törvény előmozdítói szerint az izraeli joggyakorlat az elmúlt évtizedekben alapot teremtett arra, hogy a bíróság szokatlan módon beavatkozhasson a kormány döntéseibe. Állításuk szerint ezzel a bíróság a végrehajtó hatalom helyébe helyezi magát, és elbitorolja a mérlegelési jogkörét. Az ésszerűség ok bírósági alkalmazása azonban nem csak Izraelben elfogadott, a közigazgatási határozatok megváltoztatását igen ritkán, csak kivételes és szélsőségesen jogsértő esetekben alkalmazták, amikor a végrehajtó hatalom döntését kimagaslóan, rendkívüli módon indokolatlannak találták.

Mi az álláspontja a törvény ellenzőinek?

Első látásra ez a törvénymódosítás nem tűnik annyira drasztikusnak. De nem szabad elfelejteni, hogy ez csak az első eleme a kormány azon tervének, hogy legyengítse és befolyásolja a Legfelsőbb Bíróságot és szabadjára engedje a kormányt, hogy hatásköreit féktelenül, kontroll és korlátozás nélkül gyakorolhassa. Ez egyértelmű szándék egy olyan tekintélyelvű, autoriter rezsim létrehozása, amelyben a végrehajtó hatalom, a kormány többé-kevésbé azt teszi, amit csak akar.

Fontos kiemelni, hogy ezúttal a törvény veszélye nem az alanyi jogok területére vonatkozik (mint a reform más eleminél, például normakontroll, bírák megválasztása), hiszen ott ezt a doktrínát kevésbé alkalmazzák (hanem a jogegyenlőség elvét például). A törvény inkább a korrupció területén, a közpénzek felhasználása, a visszaélések, a kormányzati kinevezések terén releváns. Jelenleg a legnagyobb ás legközvetlenebb fenyegetés az, hogy a kormány elbocsátja a véleménye szerint nem lojális Főügyészt és egy másik, szervilis ügyvédet nevez ki, aki majd akár visszavonja a Netanjahu elleni korrupciós vádiratot is.

A törvény emellett gyengíteni fogja a minisztériumi jogtanácsosok szerepét is, akik arra hivatottak, hogy már előre figyelmeztessenek, ha a hivatal nyilvánvalóan ésszerűtlennek ítélhető döntést hozna, amit egy esetleges bírósági felülvizsgálat érintene.

A Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Aharon Barak a héten arra figyelmeztetett, hogy az ésszerűség eltörléséről szóló törvénytervezet „súlyosan sérti Izrael mint zsidó és demokratikus állam alapvető értékeit, és a jogállamiság, a hasznos közigazgatás, a kormányzat erkölcsi tisztaságának és minden izraeli ember alapvető jogainak aláásásával fenyeget”. A volt főügyész, Avichai Mandelblit pedig az elmúlt héten azt mondta, hogy “az ésszerűség felszámolása szétzúzza a demokrácia utolsó védvonalát és sérti az ország biztonságát”.

Mi lesz most?

Mivel széles körben elfogadott, hogy az ésszerűségi teszt eltörlése súlyosan károsítja az izraeli demokráciát, már közvetlenül a törvény elfogadása után egy sor szervezet és magánszemély keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy az érvénytelenítse azt, és az ítélet meghozataláig függessze fel életbelépését.

A beadványok fő indoklása az, hogy az alaptörvény ilyen módosítása az ország igazságszolgáltatási rendszerének egészét befolyásolja és ezáltal súlyosan sérti Izrael Állam, mint demokratikus állam lényegét és létét. Emellett az indítványozók egy része azt állítja, hogy a törvénymódosítás meghozatala is alapvetően hibás jogalkotási folyamat során történt, gyorsítva, egyeztetés és konszenzus nélkül zajlott le.

Mennyi az esélye annak, hogy a Legfelsőbb Bíróság megsemmisíti a törvénymódosítást?

Az úgynevezett “alaptörvények” Izrael nem hivatalos/nem létező alkotmánya részeinek számítanak, annak ellenére, hogy bármilyen többséggel meghozott törvény nevezhető elvileg alaptörvénynek. A Legfelsőbb Bíróság mindeddig egyetlen alaptörvényt sem érvénytelenített, csakis a már meglévő alaptörvényekkel ellentétes “rendes” törvényeket. Vannak azonban az elmúlt években olyan ítéletek is, amelyekben szó volt arról, hogy kivételes esetekben erre is sor kerülhet. Ilyen például, ha a Kneszet, mint alkotmányozó, visszaél ezzel a jogkörével – például ha egy alaptörvényt csak azért definiálnak alaptörvényként, hogy kivegyék azt a normakontroll alól, vagy ha a törvény olyan súlyosan sérti a hatalmi ágak szétválasztását, hogy ezzel eltörölné Izrael demokratikus jellegét.

Ez hát a száraz jogi szöveg… De nem hiába jelentek meg a reggeli lapok Izraelben fekete nyitó oldallal, nyilatkozta az ellenzék vezetője, Jair Lapid, hogy megtörtént az első lépés a magyar/lengyel úton. Amikor a törvény elfogadása utáni esti tévéinterjúkban Smotrics miniszter azt ígérte, “Isten segedelmével felelősségteljesen” fogják alkalmazni az új törvényt és folytatni az igazságügyi reformokat és Ben-Gvir miniszter egyenesen a kamerába mondta, hogy a főügyész majd akkor szólhat bele a kormány döntéseibe, ha “indul a választásokon és a nép megválasztja”, világos, hogy a politikai csata folytatódni fog, folytatódnia kell. Csak így lesz valódi esélye annak, hogy megakadályozzuk a jelenlegi kormányt abban, hogy további lépéseket tegyen Izrael demokratikus intézményeinek lebontására.