Elhunyt David (Dugó) Leitner

Nagy szomorúsággal értesültünk David (Dugó) Leitner haláláról.
Tegnap este, tisa beav előestéjén hunyt el a gederai Herzfeld kórházban, 93 éves korában.

Mindannyian ismerjük Izraelben a „Dugó hadműveletet”, amire minden év január 18-án kerül sor. Ebben az eseményben tömegek csatlakoznak ahhoz a szokáshoz, hogy Dugó saját sütésű falafeljét eszik.

Január 18-án indult meg a halálmenet Auschwitzból. Több mint 60 000 foglyot gyalogosan vonultattak nyugat felé, és azokat, akik megálltak, agyonlőtték.

Az egyik menetelő Dugó volt, aki akkor 14 éves volt. Majdnem feladta. A fáradtság kábulatában, ébrenlét és alvás között eszébe jutott édesanyja, Golda, aki kisfiúkorában azt mondta neki, hogy Izrael földjén a bilkelah fán nő. A bilkelah a kalácszsemlécske volt, amit anyja uzsonnára készített neki az iskolába Nyíregyházán. Ahogy elképzelte az Izrael fáin növő bilkelachot, az reményt és erőt adott neki a tovább meneteléshez.

„Édesanyám mindig mesélt Izrael földjéről, és arról, hogy milyen jó ott, és hogy egy nap odamegyünk lakni.” Azt szokta mondani, hogy Izrael földjén a fákon bilkelah nő. „Dovid, ha megéhezel, csak szedsz a fáról bilkelahot.” Kábulatomban anyámhoz szóltam: „Kérlek, anya, legalább egy bilkelahot adj nekem most”, és hallottam a hangját: „– Dovid, most nem tudok adni. Majd ha Izraelbe érsz, ha Jeruzsálembe érsz.”

Nem sokkal Izraelbe érkezése után Dugó a jeruzsálemi Mahane Yehuda piacon sétált, és látta, hogy falafel-golyókat sütnek olajban. Elhatározta, hogy minden év január 18-án, a halálmenetre indulásának napján annyi falafelt eszik meg, amennyit csak tud addig, amíg ki nem reped a hasa. Korábban 3 adag falafelnél állt meg, az utóbbi években viszont az előrehaladott kora miatt egyet evett, hogy megünnepelje, hogy már nem éhes, és él, és teljesítette édesanyja álmát, és megérkezett Izrael földjére.

2016-ban a Tanúvallomások Háza elindította a „Dugó hadműveletet”, amivel arra ösztönözte az embereket, hogy csatlakozzanak a Dugóhoz és egyenek vele falafelt január 18-án. Izraelből és a világ más országaiból tömegek vették át a szokást, és a közösségi oldalakon olyan fotókat kezdtek feltenni magukról, amelyeken falafelt esznek a Dugó iránti tiszteletük jeléül. Kormányhivatalok, nagykövetségek, ifjúsági mozgalmak, különféle munkahelyek, de börtönök is falafelt szolgálnak fel ezen a napon országszerte és a világ számos iskolája arra használja fel a Holokauszt Nemzetközi Emléknapját, hogy Dugó történetén keresztül tanulmányozza a holokauszt témáját a diákokkal.

Leitner David 1930-ban született Nyíregyházán, vallásos családban. 1938-ban édesapját besorozták a magyar hadseregbe. A munkaszolgálatból 1944 márciusában, közvetlenül a németek bevonulása előtt tért vissza. Néhány nappal később a helyi csendőrök elkobozták a zsidók értékeit, és gettóba terelték őket. Hat hét után a vasútállomásra vitték, marhavagonokba zsúfolták és Auschwitz-Birkenauba deportálták a családot és a gettó többi lakóját.

Birkenauban David családjának férfiait elválasztották anyjától és nővéreitől, akiket azonnal meggyilkoltak. David apját és bátyját Buchenwaldba, onnan Bergen-Belsenbe szállították, míg David Birkenauban maradt 30 társával a nyíregyházi talmud-tóra osztályából és további 40 000 gyerekkel. Mivel magas és erős volt, David túlélte a további szelekciókat, valamint egy súlyos verést is, amit azért kapott, mert megpróbált megszökni Auschwitzból. Szimha tora ünnepén Davidot több száz másik gyerekkel együtt terelték a krematóriumba. A Smá Iszrael imát recitálták a gyerekek és a szüleik után kiáltoztak miközben meztelenre vetkőztették őket a gázba küldés előtt. De hirtelen leállt a folyamat, mert egy csoport gyerekre volt szükség ahhoz, hogy a krumplit kipakolja az éppen megérkezett kellékszervonatróll. Dávid a feladatra kiválasztott 50 gyerek között volt: töltények süvítettek mellettük a pakolás közben, az őrök szórakozásból rájuk lövöldöztek.

1945 januárjában Davidot Mauthausenbe szállították, ahol az SS-katonák megkorbácsolták a foglyokat, és három napig meztelenül hagyták őket a fagyos hidegben. Áprilisban a zuhogó esőben Gunskirchenbe meneteltek, ahol több ezren húzódtak össze egy tető nélküli kunyhó-táborban. Május 4-én a túlélők felfedezték, hogy a németek elmenekültek a táborból, így David egy közeli városba ment. Hat hónap kórházi kezelés után David elég erős volt ahhoz, hogy visszatérjen otthonába. A romokban álló házban rátalált a testvérére, aki elmondta neki, hogy apjuk meghalt a Bergen-Belsenből induló menetben.

Három hónappal később David a Bricha (Menekülés) szervezettel Csehszlovákiába, majd Ausztriába és onnan Olaszországba utazott. 1949-ben elhajózott Izraelbe, és még a hajó fedélzetén csatlakozott az Izraeli Hadsereghez. Nir Galimban telepedett le, ahol megismerkedett izraeli születésű feleségével, Saraval.

Dugó, David Leitner 2004-ben a hat fáklyagyújtó között volt a Jad Vasem Holokauszt Emléknapi megemlékezésén.

2023 januárjában Yitzhak Herzog Izrael Állam köztársasági elnöke látta vendégül a rezidenciáján.

„Akinek van bátorsága, folytatja és elolvassa a szörnyű történetet arról, hogy mi történt velem kora-tinédzser koromban. Akiknek nincs bátorságuk, olvasnak egy kicsit és becsukják a könyvet, kimennek a konyhába és kivesznek egy kis fagyit a hűtőből.”
Így kezdődik Zehava Kor „Dugó története” című könyve, ami Dugó, David Leitner, a B-14671 számú auschwitzi fogoly igaz történetét mutatja be.

Emlékéből fakadjon áldás.