Augusztus

Grafika: AI / nightcafe.studio

A beton süt, az ablak olvad. Folynak rajta a kipárolgott vízcseppek, rólunk is, akik tízpercnyi külvilág után izzadva esünk be az ajtón, a még hűvös padlóra vetve magunkat, a legjobb állapotban lévő gyorsan bekapcsolja az istenáldotta mazgant. 

Nyár van. Almuska a nagycsaládi nagyollóval üldözi bátyját a nappaliban, körbe-körbe, mert valami felháborító inzultust az elkövető trikójának levágásával akar megtorolni. Mi meg ülünk, a felelős szülők, és a magas hőmérséklet miatt már hirtelen el sem tudjuk dönteni, hogy mit kellene mondani, azonnal. 

Először uramnadav szólal meg: “Almuska, azt csak papírvágásra szabad…”, de hangja megtörik. Beszakad a szennyeshalmok, a mosatlan edényhalmok, a főállás és – ismét – a nyár terhe alatt. 

Aztán valaki mégiscsak kiveszi az üvöltő kicsinagylány kezéből az ollót, bátyja a kobold meg odébbsétál, már gondolkodik is a következő vérlázító sértésen. Imádják egymást. Gyűlölik egymást. Jól tudják, hol vannak a legérzékenyebb pontok, az Achilles sarkak. Rátapintanak, ösztönösen, kikalkulálva és két másodperc alatt elindítják a végzetes láncreakciót testvérük agyában. 

Hármaska közben ül, néha már áll – kisterpeszben –, és ragyogva bámulja a produkciót, néha tapsikál és gügyög örömében, hát nem neki vannak a legnagyszerűbb nagytestvérei? Hát de. 

Jonatánnál jobban például senki sem tudja fejjel lefelé lóbálni – eközben ráadásul még anya is elkezd előbb-utóbb sikongatni, duplán jó. Almus pedig megfogja, belerakja a játékbabakocsiba és fel-alá tologatja a lakásban. Az is jó móka – ráadásul ilyenkor még az sem zavarja az embergyereket, hogy – horribile dictum – be van kötve. 

Azt például csak az Almuskával való játék közben lehet elviselni, az igazi babakocsiban, amit pont az ő méretére csináltak, csakazértsem. Ott azonnal feszesre kell merevítenie a testét, üvölteni kell, minden porcikájával ellenállni, mintha mészárolnák, pedig csak sétára indulnánk. Szegényanya, szegényapa. 

Olyankor pedig, amikor a szegényszülők feladják a közelharcot, olyankor Tom (magyar rokonok szerint Tamás) néha vagy úgy dönt, hogy menetközben siklik ki a járműből, vagy úgy, hogy felmászik gyorsan a babakocsi tetejére, majd ő onnan uralkodik majd tovább a világon, tizennégy hónapja minden elszántságával. 

Szóval jól fejlődik nagyon a gyerek, minden rendben, nyár van. 

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.