Ionesco: „A király halódik” című művét játssza a tel-avivi Kameri Színház. Ez eddig egy színházi hír.
Az abszurd darab egy sohasem volt királyság összeomlásáról szól. Bérenger királyt a felesége és orvosa próbálják rávenni, hogy fogadja el, hogy halála közel van. De a király minden erejével ragaszkodik az élethez és a trónhoz, és nem hajlandó utolsó útjára menni, pedig alattvalói szétszélednek, a katonái nem engedelmeskednek, és minden vagyona elúszik.
Nehéz nem meghallani a politikai párhuzamot.
Péntek délelőtt botrány szakította félbe az előadást. Egy néző magából kikelve felkiabált a színpadra:
– Miért visztek bele mindenbe politikát? Ezek politikai szövegek!
Keren Mor, a női főszereplő válaszolta neki:
– Ezt a darabot 1962-ben írták…
De a néző nem ült vissza helyére.
– Felhívom rá a figyelmedet, hogy a második rész sokkal filozofikusabb! – csitította a színpadról a darab főszereplője, Rami Baruch.
A néző nem hagyta abba a protestálást.
– Azt gondolod, hogy bibisták nem elégé filozofikusak?
De itt már a közönségből többen közbeszóltak: „Takarodj ki a francba, ha nem tetszik!” Sőt, a közönség hangosan skandálni kezdte a tüntetések legfőbb jelszavát: „De-mo-krá-cia!” A zűrzavar nehezen csitult, de végül a színészek folytatni tudták az előadást.
„A király halódik” című darabot évtizedekkel ezelőtt írták, egy másik országban és egy másik nyelven. Ez egy gyönyörű és összetett klasszikus történet, ami minden korban és mindenhol érvényes. Hisszük, hogy a színház feladata – többek között – az, hogy megérintse és inspirálja a nézőket. Ha ez sikerült, akkor a munkánk sikeres volt, mert az előadásunk most is aktuális és izgalmas” – kommentálta a színház a történteket.
„A Kameri büszke színészeire és alkotóira” – zárták le a hivatalos kommünikét.
Most jön a gyanúm:
Sem Ionesco szellemétől, sem a Kameritől, sem az előadást rendező Irad Rubinsteintől nem állna távol egy ilyen színházi geg elhelyezése az előadásban. A közönség ingerküszöbe – úgy tűnik – elég alacsonyan van ahhoz, hogy egy mondattól is robbanjon a nézőtér, ráerősítve a darab tartalmára.
Keren Mor később azt nyilatkozta, hogy sokkolta őt az eset. Ez ellentmond a gyanúmnak.
„A színpadon néha előfordulnak politikai szövegek. Ez ilyen hely, ezt tudomásul kell venni. De úgy látszik, olyan érzékeny a helyzet az országban, hogy az emberek nem tudnak uralkodni magukon.”
Akár spontán, akár megrendezett volt a botrány, jól jelzi a közélet állapotát.
Mert azért azt senki ne gondolja, hogy a Kameri művészeit meglepte ez a reakció. A színház pontosan tudta, hogy Ionesco műve miről szól a jelen politikai helyzetben Izraelben.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Ionesco műve be volt tiltva szülőhazájában, Romániában Ceaușescu uralkodása alatt, és Kádár János Magyarországában sem lehetett műsorra tűzni.)
A botrány után folytatódott az előadás:
Rami Baruch, mint Bérenger király folytatta. Lement a nézőtérre, és keresett valakit, aki a helyére lép és meghal helyette, majd kiszólt a szerepből a nőhöz, aki megakasztotta az előadást: „Talán a hölgy vállalja?” A közönség nevetett ezen, és a színészek folytatni tudták a játékot.
A Kameri jegyeladásait nyilván érinteni fogja majd ez a botrány.
Ma este újra műsoron a Király halódik.
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
