A három héttel ezelőtt indult tel-avivi villamos szombatonként nem közlekedik. De miért? A válasz összetett, és mélyen gyökerezik Izrael vallási és állami kapcsolataiban. Tomer Persico izraeli hittudós rövid Facebook-bejegyzésében kicsit megvilágítja a vita hátterét és a sabat és a vallási kényszer közötti konfliktust, amely a várost és az országot is megosztja.
Immár harmadik hete nem jár szombatonként a villamos Tel-Avivban. Miért?
Status quo van.
De korábban nem volt villamos, tehát itt nincs szó „fennálló állapot megtartásáról”.
Status quo van az általános tömegközlekedés szombati szünetelése tekintetében.
Éppen a szombati buszközlekedésről van status quo. Az állandó útvonalon közlekedő minibusz taxik (moniot serut – מוניות שירות) évek óta üzemelnek szombaton az állam jóváhagyásával, az izraeli repülőgépek az állam jóváhagyásával repülnek szombaton, és természetesen a Kneszet tagjainak szolgálati kocsijai is szállítják őket a péntek-szombati üdülésre az állam jóváhagyásával. Szombaton tehát vannak működő buszjáratok. Miért nincs villamos?
Arról van szó, hogy létezik egy általános sabat hangulat, amit meg akarunk őrizni.
Tel-Avivban?
Ok, nem Tel-Avivban, de Izraelben úgy általánosságban van egyfajta egyezmény a vallás és az állam közötti kapcsolatokról. Status quo.
Nincs. Néhány évvel ezelőttig peszachkor lehetett erjesztéssel készült, kovászos ételeket bevinni a kórházakba. Hirtelen úgy döntöttek, hogy ne tovább, és törvényt hoztak, hogy ez tilos. Az alaptantárgyakat nem oktató ortodox iskolák állami költségvetése kisebb volt – egészen eddig az évig. A városi rabbik eddig függetlenek voltak, most a főrabbinátusnak akarják alárendelni őket. A közszférában nem volt nemi szegregáció, most pedig törvénybe akarják iktatni, hogy legyen. Éppen a status quo megőrzését követelők azok, akik folyamatosan változtatják azt.
Akkor… nevezzük zsidó karakternek?
Nem zsidó, hanem ultraortodox. Folyamatos erőltetik a közterületek zsidó törvényekhez (halacha) igazítását, a nemi szegregációt, megrongálják a női képeket, elhallgattatják az éneklő nőket… hogy mindannyian úgy éljünk, ahogy ők akarják, nem pedig úgy, ahogy mi szeretnénk. Ez vallási kényszer.
Tehát ellenzed a sabat különleges hangulatát?
Egyáltalán nem. Sőt, támogatom. Szombat legyen egy másfajta nap. Egy különleges nap. De nem hiszem, hogy azt úgy kellene megtervezni, hogy az egyetlen mérce a halacha. Izraelben különböző típusú zsidók élnek, és nincs ésszerű érv amellett, hogy egyetlen áramlat uralkodjon mindenki felett. Főleg nem olyan helyeken, ahol az csak egy pici kisebbséget jelent. És akkor még nem beszéltünk arról a képtelenségről, hogy egy tömegközlekedési eszköz az idő hetedrészében nem működik.
Egy erőteljes küzdelem folyik itt a sabat egyetlen koncepciójának érvényre juttatásáért. A vallási kényszer bevezetéséért. Zéró tolerancia van a zsidóság más formáival szemben, nulla párbeszéd, zéró mások iránti tisztelet, semmi szándék a másik oldal megértésére. És mindez olyan emberek részéről, akik folyamatosan azt kérik, hogy vegyék figyelembe őket, és tartsák tiszteletben az életmódjukat. Ez nem fog így menni.
