A magyarországi olék szervezete (HOH)
A magyar nyelvterületről alijázók korán felismerték, hogy a közös háttér és nyelv alapján életre hívott szervezetek érdekképviseletet jelentenek, elősegítik az új környezetben adódó problémák megoldását, a kapcsolatok vagy a közös emlékek megőrzését. A vallásos csoportok mellett a legelső ilyen szervezet a még Magyarországon alapított Mérnökök Egyesülete volt, amely az alijázni készülő mérnököket tömörítette, az erec-izraeli érdekképviseletet biztosította, és a kapcsolati háló fenntartását szolgálta.
A HOH-szervezetet 1932 májusában hozta létre néhány erdélyi ole. A lancmansaft koncepció alapján működött, nem sokban különbözött a más országokból érkezett csoportok szervezeteitől. Az alapító okmány két fő célkitűzést említ: a jogvédelem és a föld-, illetve házvásárlás; a magyarországi zsidósággal ápolt jó kapcsolat és az alija elősegítése. Ezekben az években néhány ezer magyar anyanyelvű élt Erec-Izraelben. Mivel az alijázók elvétve érkeztek az országba, nem tartozott a szervezet feladatai közé a lakás- és munkahelygondok megoldása. A szervezet tagjainak rendezett közös programokra, a találkozókra és megbeszélésekre a tágas, társalgónak beillő jeruzsálemi irodában került sor. A szórakozást bálok, kulturális rendezvények biztosították.
A magyarországi zsidótörvények idején az olék száma jelentősen megugrott; három városban, Haifában, Jeruzsálemben és Tel-Avivban is megnyílt a HOH csoport irodája (1939–1940). A jeruzsálemi HOH 1939 és 1941 között hétszáz magyar nyelvterületről érkezett olénak nyújtott támogatást.
Az ekkor még önállóan működő csoportok legfontosabb célja az új olék beilleszkedésének, gazdasági, szellemi és társadalmi helyzetének támogatása. Számos programot és akciót szerveztek a háború alatt és után: éjjeli szálláshelyek jöttek létre, meleg ebédet, ruhákat osztottak, tanácsadást, munkaközvetítést vállaltak, héber nyelvtanfolyamokat szerveztek, kölcsönpénztárat létesítettek.
1942-ben több hónapos egyeztetés után a három helyi HOH együttműködésével létrejött egy központi szerv, elnöknek Jordán Viktor orvost választották. A helyi szervezetekhez hasonlóan a központi iroda is anyagi gondokkal küszködött, és hamarosan megszűnt. A helyi csoportok önállóan tovább működtek.
A második világháború éveiben az illegálisan érkezett bevándorlókat az angol hatóságok táborokba, többnyire Ciprusra vitték. A HOH gyűjtést szervezett a táborok magyar anyanyelvű lakóinak, ruhaneműt, könyveket és élelmiszert küldött nekik.
Az európai zsidóüldözések elől menekülő, nincstelenül érkező olék átmeneti elhelyezése sokáig megoldatlan maradt. Többen, akik Románián keresztül érkeztek, óvóhelyeken és parkokban szálltak meg. Az áldatlan állapotok felszámolására a tel-avivi HOH vállalkozott, figyelmeztető jel volt ez az ország közvéleménye és az intézmények számára. A bne-braki elmegyógyintézetet új helyre költöztették. A költöztetés napján, az utolsó beteg távozása után a szervezet képviselői olék kíséretében megszállták az intézmény három épületét. Jelen voltak a sajtó meghívott képviselői is, akik másnap részletesen beszámoltak az eseményről. A közvélemény rokonszenvvel fogadta a HOH kezdeményezését.
Hasonló okok miatt a jeruzsálemi szervezet a háború után saját Bet Olimot hozott létre. A Szenes Hanna nevét viselő intézményt 1945-ben avatták fel a jeruzsálemi Dávid utca egyik nagyobb épületében. „Nagy hálótermei és lágeréletre emlékeztető berendezései” rossz emlékeket ébresztettek a lakókban, ezért 1947 végén a Nahlat Ahim negyedben, egy újonnan épített, tízszobás épületbe költöztették a szállást. A központi elhelyezkedés a lakóknak kedvező volt, minden fontosabb intézményt megtaláltak a környéken. A házban tanuló- és olvasószobát rendeztek be.
Voltak, akik ellenezték a közös nyelv és kulturális háttér alapján szerveződő csoportokat. A magyar jisuvból is kétkedő és bíráló hangok hallatszottak. Jordán Viktor, a jeruzsálemi HOH elnöke 1941-ben igyekezett meggyőzni a közösség tagjait a szervezet szükségességéről: „Kell egy szervezet ma még, amely meg tudja rostálni az ugyanazon körből, nyelvterületről származó, hasonló mentalitásban felnőtt embereket, amely ismeri azok nyelvét, problémáit és első gondjait, tud velük beszélni, és vezetni tudja őket az első lépéseken.”
1938 és az államalapítás között, az illegális alija idején a HOH nem működhetett volna néhány elkötelezett tagjának munkája nélkül, aki az olék támogatását nemcsak elvégzendő feladatnak, hanem hivatásnak tekintette. Ilyennek ismerték Pfeffermann Emánuelt és feleségét, Eidlitz Jolánt. Jeruzsálemi házuk nyitva állt minden magyarul beszélő ole előtt. Több százan, talán ezren tőlük kapták az első útbaigazítást új otthonukban. Barátaik és ismerőseik széles táborát is mozgósították, hogy munkát szerezzenek számukra, hogy gondjaikban mellettük álljanak.
A háború után fokozódó alija idején egyre több feladat hárult a szervezetekre. A nagyobb településeken újabb helyi csoportok alakultak. 1946-ban Netanjában és Rehovotban, 1949-ben Petah-Tikvában. 1950-ben már a HOH tíz helyi csoportja működött. Izrael Állam alapítása után a helyi szervezetek már nem tudták kezelni a lakhatási és elhelyezkedési nehézségekkel küszködők ügyeit. Ismét szóba került egy központi szervezet felállítása, többek között egy központi kölcsönpénztár létesítése.
1950 májusára összehívtak egy konferenciát. A legfontosabb javaslat szerint a problémákat és a delegátusok által vélelmezett diszkriminációt politikai vagy szervezeti alapon kell megoldani. Egyesek a németországi olék egyesülete példájára a szövetséget politikai párttá alakították volna, hogy így képviselje a magyar anyanyelvűek érdekeit. Mások egy egységes szervezetet szerettek volna, amely sikeresen lép fel a közösség érdekében, és segíti tagjai beilleszkedését, de a politikai színtértől távol marad. Végül az utóbbi csoport érveit fogadták el, a HOH nem alakult át politikai párttá. A konferencia két konkrét tervet vázolt fel, egy építővállalat és a központi kölcsönpénztár felállítását. Sikeresen csak az utóbbi működött, elsősorban üzleti célokra nyújtott kisebb kölcsönöket. Később a családok támogatására létrehozták a HOMA kölcsönpénztárat, tízéves mérlege szerint kilencszáz ole családnak nyújtott kölcsönt.
Az új olék felkarolása mellett a HOH kulturális eseményeket is szervezett, hogy mindaddig, amíg el nem sajátítják az ország közös nyelvét, anyanyelvükön nyújtsanak nekik szórakozást. A közösség tagjai, vezetői, tudósok tartottak előadásokat magyarul, magyar anyanyelvű művészek léptek föl. Teadélutánok, rendezvények, felolvasóestek, táncos esték, bálok, társkereső estek várták a széles körben meghirdetett programok közönségét. Purimkor a helyi csoportok rendeztek jelmezbált, zenekarral, tombolával, büfével, bálkirálynőt is választottak. Ezeket a rendezvényeket az ötvenes években látogatták a legtöbben. A HOH művészpártoló bizottságot alapított, az ole művészeknek fellépéseket, kiállításokat, hangversenyeket szerveztek, így mutatták be a magyar jisuv művészi és szellemi teljesítményeit, a bevételből pedig a munkára és továbbképzésre váró művészeket támogatták.
A HOH minden évben Nordau-díjat osztott ki íróknak, művészeknek, tudósoknak. Első alkalommal, 1945 februárjában Avigdor Hameiri vette át a díjat, egy évvel később Patai József. A Nordau-díjasok között volt többek között Abádi Ervin, Dos, Danzig Hillel, Smuel Katz, Kishont Ferenc, Pártos Ödön, Rónai András, Szilárd Klára, Zeev is.
1957-ben a Dan Hotelben tartott divatbemutatót az 1956. őszi magyarországi események után érkezett olék megsegítésére rendezte a HOH. A zsúfolásig megtelt teremben a nézők megcsodálhatták a Gottlieb Lea tervei szerint készült fürdőruhákat és a Madim cég férfi- és női ruháit.
A HOH nem vált a magyar jisuv ernyőszervezetévé, a közösséget megosztották a politikai, a vallási és különösen a területi tényezők. Az erdélyi cionista mozgalom izraeli sikerét jelzi, hogy a HOH vezetése a magyar anyanyelvű erdélyi zsidóság kezébe került: Fendrich Ernő, Marton Ernő, Hermann Dezső. Emiatt a magyar jisuv egy része nem azonosult az egyesülettel, voltak, akik az erdélyi olék szervezetének csúfolták. Újabb és újabb csoportosulások jöttek létre, és közös eszmei vagy politikai elkötelezettség alapján képviselték közösségüket.
Bne-Herzl
A Bne-Herzl 1952-ben alakult. Az olék érzelmi, kulturális, gazdasági beilleszkedését segítették, rendezvényeket szervezett. Jótékonyság és politikamentes szemlélet jellemezte. Minden évben Herzl halálának évfordulóján emlékestet rendeztek. 1966-ban Herzl-díjat alapítottak, és a cionista mozgalomban, sajtóban, egyéb területeken végzett kiemelkedő eredményeket jutalmazták a díjjal. Nemcsak izraelieket, hanem világszerte élő magyar anyanyelvű zsidókat is kitüntettek a díjjal, első alkalommal Eli Wieselt és Schön Dezsőt. Herzl-díjat kapott művészeti, tudományos, publicisztikai munkásságáért többek közt Ezra Fleischer, Glück Andor, Gonda László, Ishbéthy Mannheim Mose, Itamar Jaoz-Keszt, Cvi Kaddari, Nathaniel Katzburg, Tomi Lapid, Dan Ofry, Dan Reisinger, Vincze-Krausz Ilona.
A Bne-Herzl keretében működött a takarék-asztaltársaság a rászorulók és az olék segélyezésére. A szervezet női csoportja az átmeneti sátortáborokban élelmiszercsomagokat, ruhaneműket osztott szét. A Los Angeles-i Shelter for Israel szervezettel és a Szochnuttal közösen Kfar-Onóban és Holonban Shelter kibucokat hoztak létre.
A pártok magyar tagozatai
Az izraeli politikai pártokon belül létrejöttek a magyar csoportok. A Klálcionista Párt magyar tagozatát, a Hug-Kadima szervezetet a negyvenes évek végén alapította Weissburg Haim, az erdélyi cionista mozgalom egyik kiemelkedő alakja. A tel-avivi után több kisebb helyi csoport is alakult az ország nagyobb településein, politikai, kulturális programokat szerveztek.
A magyar tagozatok magyar nyelvű kiadványaikkal is igyekeztek választókat toborozni. 1955 februárjában például az Izraeli Képeslap a választások előtti lapalapítási hajráról számolt be. A klálcionisták lapjának, az Új Világnak a főszerkesztője Herskovits Fábián volt, a Mizrahi párt lapját, az Izraeli Szemlét Goldstein Mose szerkesztette. A Mapai éveken át hetilapot adott ki, Danzig Hillel és Danzig Eliseva szerkesztésében indult A hét című lap. Ezek a lapok és a pártok magyar tagozatai csak a választások idején működtek. A hatvanas évek végére a politikai pártok magyar tagozatai végleg megszűntek.
A Hug Joce Hungaria Hamizrahi
A magyar anyanyelvűek vallásos csoportjának szervezete 1952-ben alakult Jeruzsálemben. Az olék beilleszkedését segítették, kulturális és szociális feladatokat láttak el. Kölcsönpénztáruk csaknem húsz éven keresztül ezerszáz családnak juttatott kamatmentes kölcsönt, héber nyelvtanfolyamait több százan látogatták, teaestjei a magyar jisuv kiemelkedő eseményeinek számítottak. Az olék számára Talmud-oktatást szerveztek.
United Hungarian Jews of America
Salpéter Gyula irányításával 1954-ben jött létre a United Hungarian Jews of America (UHJA) szervezet amerikai és izraeli központtal. Az idősebb korosztály szakmai elhelyezkedését segítették. Ramat-Gan öt dunám területet adományozott a szervezetnek arra, hogy szakmai átképzőt és foglalkoztatási központot építsen, ahol a kötészet, a kartonázs és a szabás-varrás alapjait oktatták. A központhoz tartozott többek között az aggok háza, a kultúrterem, a szakmai átképzéshez különféle műhelyek, a magyarországi zsidó mártírok emlékét megörökítő templom. 1954 és 1968 között kétszáz családfenntartót juttattak szakmához és állandó foglalkozáshoz. A gyengén látók és látássérültek számára létesített intézet is munkaalkalmat nyújtott. A munkaképtelen idősebb korosztály napközi otthonban, kellemes környezetben, közös programokkal (filmvetítés, kirándulás, társasjátékok) tölthette az idejét.
A Magyar Zsidók Világszövetsége
Az 1952-ben alakult ernyőszervezet a világban szétszórt magyar anyanyelvű zsidókat fogta össze, az egyetemes zsidóság és Izrael érdekeit képviselte.
A világszövetség a politikai-érdekvédelmi tevékenységet tekintette feladatának, többek között a magyarországi segélyakciók lebonyolítását. Az érdekvédelmi célokat, az olék beilleszkedését a világszövetség Izrael-szerte, az ország nagyobb városaiban alapított, a szervezet vezető személyiségeiről elnevezett központjai (Social Center) segítették. 1954-ben a világszövetség első igazgatójáról, Schulz Ignácról nevezték el az egyik központot. Schulz a két világháború közti csehszlovákiai magyar közélet kiemelkedő alakja, a helyi szociáldemokrata párt tagja, újságíró volt. 1957-ben Weitzner Imre nevét kapta egy haifai központ.
Weitzner 1961-ig töltötte be a világszövetség amerikai tagozatának elnöki posztját, tagja volt az American Jewish Congress orvosi osztályának is. 1959-ben a szervezet Netanján létesített központot és templomot, mindkettő Sunshine Oszkár néhai szülei nevét viselte. Silbermann Ábris alapító tag kezdeményezte 1963-ban az Eleanor Rooseveltről elnevezett rehovoti központ alapítását. Silbermann neves műkereskedő és műgyűjtő a világszövetség alapításától kezdve élete végéig részt vett a szervezet vezetésében. 1967-ben avatták fel Nánási Miklós, a szövetség központi elnöke és felesége, Joli asszony adományából a beer-sevai Nánási-kultúrotthont. Nánási Miklós 1961-től a szervezet amerikai elnöke volt, felesége a női osztály társadalmi működését és tevékenységét felügyelte. 1968-ban tették le a jeruzsálemi központ alapkövét, Róth József és felesége, Carole asszony jóvoltából. A Róth házaspár 1966-ban kapcsolódott be a világszövetség munkájába, és közreműködése korábban ismeretlen anyagi és erkölcsi sikert hozott a szervezetnek.
1948-ban hagyta el Magyarországot Görög Frigyes ügyvéd, neki köszönhető, hogy a német hatóságok kiterjesztették a jóvátételre jogosultak körét azokra is, akik 1953 után hagyták el Kelet-Európát. A világszövetség a hatvanas évektől a kulturális feladatok megvalósításában ért el sikereket. A szervezet vezetői saját generációjukat tekintették az utolsó nemzedéknek, amely átmenekítheti az utókor számára a magyarországi zsidóság kiemelkedő eredményeit. Amerikai és izraeli történészek bevonásával a múltat feltáró könyveket és folyóiratokat adtak ki elsősorban a holokausztról.
Klubok
Az ötvenes években egyre-másra alakultak magyar nyelvű klubok, egyesületek, és társasági, kulturális programokat kínáltak. Például az országos magyar nyelvterületről származó zsidók köre és Cfatban a magyarul beszélők kultúrköre, az Arany Klub. A klubok tagjai rendszeresen találkoztak, rendezvényeken, felolvasóesteken vettek részt. Konkrét célokkal is alakultak szervezetek, például a német kártérítést szorgalmazta a nyolcezer tagot számláló egykori munkaszolgálatosok szövetsége. A hatvanas évek közepén létrejött a nemzetközi zsidó nőszervezet, a WIZO magyar nyelvű tagozata. Színvonalas kulturális előadásai és szemináriumai évekig sikeresen működtek.
Az ötvenes években alakult szervezetek jelentős részének tevékenységi köre egyre szűkült vagy teljesen megszűnt. De új klubok is létrejöttek. 1982-ben szerveződött Nahariában a Magyarul Beszélők Klubja, Péter Ferenc kezdeményezésére.
A tervezett klub a Nahariában élő ötszáz magyar anyanyelvű családra számíthatott. A közösség tagjai a klub hetenként megrendezett összejövetelein, kötetlen beszélgetésein találkoztak, vagy jogi, biztonsági, orvosi, irodalmi előadásokat hallgattak. Az irodalmi estek színvonalát Alex Bondy költő és író közreműködése biztosította, szavalóversenyt is szerveztek. A klub kilenctagú színjátszó csoportja magyar darabokat adott elő, a környező városok magyar nyelvű klubjaiban is vendégszerepeltek. A rendszeresen megrendezett kirándulásokon száz-kétszáz személy vett részt. A klub ötéves fennállását Jichak Steiner zongoraművész hangversenyével ünnepelték, háromszáznyolcvan tag hallgatta meg a koncertet. Kétezer-ötszáz kötetes magyar nyelvű könyvtárukat a tagok és a környék magyarul olvasói is szívesen látogatták. A klub Csillag László szerkesztésében megjelenő értesítőiben a közösség tagjai bizonyították irodalmi és művészi tehetségüket. A vészkorszak ötvenedik évfordulójára ötszáz főnyi közönség jelenlétében emlékeztek. A klub kezdeményezésére az északi körzethez tartozók nevében a nahariai temetőben emelt emlékművet a túlélők elpusztított családtagjaik jelképes sírjának tekintették. 1997-ben ünnepelték a klub tizenöt és az értesítő tízéves fennállását.
A Bne-Brit
A szervezet és a szabadkőművesség hasonló vonásai a Bne-Brit története során egyre inkább elhalványodtak. A szervezet célja a jótékonyság, a rasszizmus elleni harc, a zsidó identitás erősítése, a zsidó hagyomány ápolása, Izrael támogatása, más szavakkal: „egyesíteni az izraelitákat azon munkában, mely előmozdítja mind a maguk, mind az egész emberiség legnemesebb érdekeit”. Az amerikai központú nemzetközi szervezet izraeli páholyai között számos magyar nyelvű működött Tel-Avivban (Nordau páholy), Jeruzsálemben, Haifában (Kibuc Galuiot páholy), Netanjában (az utolsó, még működő magyar nyelvű Lőw Immánuel páholy), Beer-Sevában, Petah-Tikvában.
A Bne-Brit izraeli nagyelnöke tisztséget 1959-től 1974-ig Kauders Ben-Cion töltötte be.
1971-től a nemzetközi szervezet társelnökének választották. Kauders 1907-ben Körmenden született, és Budapesten folytatott sikeres ügyvédi gyakorlatot. A Kasztner-vonattal hagyta el Magyarországot. Izraelben számos szervezetben töltött be tisztséget, többek között a HOH-ban, aMagyar Zsidók Világszövetségében, szolgált az izraeli hadseregben, az izraeli politikai és közéletben tevékenykedett. 1974-ben autóbalesetben vesztette életét.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Csíkszeredában született, egyetemi tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (Kolozsvár) és a CEU-n végezte. Kutatási területe az erdélyi zsidóság és a magyar nyelvű izraeliek története. Az Eszterházy Károly Egyetem doktori hallgatója, a Múlt és Jövő és az Erdélyi Krónika munkatársa.
