Egy izraeli értelmiségi Haaretzben megjelent válasza a szombati borzalmakra.
Benjamin Netanjahu az izraeli lélek elpusztításának ügynöke
••• Közvetlenül azelőtt történt, hogy eggyé váltunk vele. Közvetlenül azelőtt történt, hogy eggyé váltunk az emberrel, aki elcsábított és foglyává tett minket. Közvetlenül azelőtt, hogy üresek lettünk, gyávák, kapzsik, korruptok, önzők, fukarok, megszállottak, paranoiások, megalomániások, etikátlanok. Egy pillanattal azelőtt, hogy a szívünk teljesen elzsibbadt. Egy pillanattal azelőtt, hogy már nem éreztünk semmit. Közvetlenül azelőtt, hogy semmivé lettünk.
Ez történt. Nagyrészt azért történt, mert majdnem ő lettünk.
• Benjamin Netanjahura úgy fog emlékezni Izrael történelme, mint aki a pusztulás szélére juttatta az országot. De a fizikai pusztulás csak az elme pusztulása után következhetett be. Benjamin Netanjahu az izraeli lélek lerombolására vállalkozott. Elpusztította az izraeli lelket, hogy az az ő lelkéhez igazodjon – az elpusztult, kiüresedett lélekhez, amely nem érez semmit.
Megjelölt minden helyet, ahol felismerte a tartalmas lelket. Megjelölt minden személyt, akiben felismerte a tartalmas lelket. Megjelöltek minden csoportot, amelyben felismerték a tartalmas lelket.
A megjelölés után pedig jött a megsemmisítés fázisa.
•• Azt mondják, hogy hazug. De Benjamin Netanjahu soha nem hazudott. Csak az tud hazudni, akiben van igazság. Netanjahu igazság és hazugság nélküli ember. Üres ember. Egy ember, akinek nincs semmije.
A szó ereje abban rejlik, hogy valami olyasmivel van feltöltve, melynek kapcsolata van a valósággal. Minél teljesebb és pontosabb ez a kapcsolat, annál értékesebb a szó. A szó poggyászáért vívott csata a tudat poggyászáért vívott harc, a tudat poggyászáért folytatott csata pedig az életvitelünkért vívott harc. Azon a helyen, ahol egy szót kiüresítenek a tartalmából és megtöltenek egy másik, fordított, részleges, félrevezető tartalommal, ott a szó szétesik, és ezért szétesik a tudat, és ezt követően szétesik a valóság.
Benjamin Netanjahu – egy megtört ember – megtörte számunkra a valóságot.
••• A valóság felszámolására „méreggépeknek” nevezett pusztítógépeket épített: egy kis méreggépet és egy nagy méreggépet. A kis méreggép Netanjahu lelkét modellezi. Célja az volt, hogy bemutassa a nagyközönségnek, hogyan lehet a valóságot megfosztani tartalmától, olykor a feje tetejére állítani manipulációval. A jóból hogyan lesz rossz, a rosszból miként lesz jó. Netanjahu kiüresíti a legalapvetőbb értékeket, hogy bebizonyítsa, semmi, de semmi sem ér semmit.
Úgy gondolta: csak akkor tud majd békében élni saját értéktelenségével, ha mások felismerik, hogy minden értéktelen. Ha minden kiürült, saját üressége a létezés mintája lesz.
Jair Netanjahura úgy kell tekinteni, mint aki testében megtestesíti apja lelkét, olyan ember, akinek a személyisége körvonalazza a kis méreggép vázlatát. Jair Netanjahu az, ami egyszerre van Benjamin Netanjahu belsejében és Benjamin Netanjahun kívül. Ez az általa kiváltott pánik forrása. A felé irányuló érzelmek olyan hevesek, hogy minden ember, aki még mindig rendelkezik lelki tartalommal, testének minden rostjával érzi, hogy olyan valaki áll előtte, aki létét veszélyezteti.
De a kis méreggépet – Jair Netanjahut, és néhány másik üres embert – a nagy méreggép működtetésére tervezték. Amely abból a több százezer izraeliből állt, akik Netanjahuban saját lelkük eszményi mintáját ismerték fel. Abból a több százezer izraeliből, akik szemügyre vették manipulatív voltát, korrupcióját, egoizmusát, kapzsiságát, megszállottságát, paranoiáját, megalomániáját, üldözési érzéseit – és felismerték önmagukban is ezeket a részeket.
Ezek a részek nem voltak mindig dominánsak számukra, a valóságban nem mindig kaptak megtisztelő helyet. Évekig nyomasztotta őket a szégyenérzet, amely a kollektíva felsőbb énjéből – különösen a vezetésből – ered. Pontosan ezt akarta Netanjahu: véget vetni a szégyen korának. Jelezni, hogy többé nem szükséges elrejteni és elnyomni a lélek csúnya elemeit. Lehetséges, végre lehetséges felszabadítani ezt az energiát, és életre hívni az eddig elfojtott ösztönöket – az erőszakot, az uszítást, a megtévesztést, a hazugságot, az egoizmust.
Az állatiasságnak ez a szabadon bocsátása volt a Netanjahu-évek pusztítási projektjének középpontjában. Az üres emberből az izraeli szövetekben rejlő kollektív méreganyagok szabadultak fel, és amikor ezek kiszabadultak, a szennyvíz egyszerűen kiáradt: pusztulás vihara támadt Izraelben, az üresség cunamija, az értékek megfordulásának földrengése. És ezek egész közösségeket sodortak magukkal. A felszabaduló méreganyagok behatoltak az izraeli vérkeringésbe. A vérkeringés, amely egyben az immunrendszerünk is.
Netanjahu megmérgezte Izrael immunrendszerét, és az majdnem összeomlott. Izrael teste haldokolni kezdett.
Egy pillanattal azelőtt, hogy lelke szinte teljesen kiürült volna, és egy pillanattal azelőtt, hogy az immunrendszer szinte teljesen tönkrement volna, és egy pillanattal azelőtt, hogy a test szinte teljesen elhalt – betörtek, mélyen belülre törtek azok, akik meg akarták ölni azt, ami belőlünk maradt. Felismerték az eszmei halált, és a munkát a test meggyilkolásával akarták befejezni.
Ez a fájdalom mély, bénító, határtalan. Megnyílnak a lélek szakadékai, belezuhan a szív, a fej és a test. A könnyek nem apadnak el. A szomorúság, amely idegekké keményedik, az idegek, amelyek szomorúsággá lágyulnak – mi a köze a teljes emberi világnak az üres emberhez, aki egy kamera előtt áll és beszél hozzánk?
A lélek gyötrődik, mert hirtelen azt veszi észre, hogy már majdnem megsemmisült.
De ez közvetlenül azelőtt történt, hogy eggyé váltunk volna vele.
Illusztráció: 2023. július: az „igazságügyi reform” hívei lezárják Kibuc Hacor bejáratát, tiltakozásul a hónapok óta tartó kormány elleni tüntetésekre, amelyet szerintük a kibucok által megtestesített balos kisebbség irányit (további videók itt).
Borítókép: Benjamin Netanjahu – Fotó: Sharia Diamant
A Vélemény rovatban megjelenő cikkek nem mindig tükrözik a szerkesztőség álláspontját vagy véleményét.
