Mi van, ha a judaizmus nem volt nagy hatással az emberiségre?

"Yom Kippur", Isidor Kaufmann (1907 előtt)

A judaizmus egyik legfontosabb értéke az alázat. Amit különösen gyakorolnunk kell, ha a zsidóságnak az emberiség történetére gyakorolt befolyásáról beszélünk.

Írta: Yuval Noah Harari

“Az emberiség rövid története” (*) című könyvvel kapcsolatban a leggyakoribb nekem feltett kérdés, hogy miért hagyja figyelmen kívül a judaizmus szerepét a világtörténelemben. Miért szentel oly sok oldalt a kereszténységnek, az iszlámnak, a buddhizmusnak, és csak pár szót a judaizmusnak? Szándékosan, netán politikai érdekekből?

A válasz sokkal egyszerűbb. Az az igazság, hogy a judaizmus szerepe eléggé elhanyagolható a világtörténelemben, ezért egy az emberiség történetével foglalkozó könyvben fölösleges különleges figyelmet szánni rá. A judaizmus egy törzsi, befelé forduló vallás volt, és máig is az, melynek nagyon fontos egy kis nép sorsa, és egy aprócska földdarab eredete, de nem érdekli a bolygó lakosainak túlnyomó többsége, tehát nem csoda, hogy történelmi jelentősége igen korlátozott.

Valóban a judaizmus szülte a kereszténységet, és ihlette meg az iszlámot – kettőt a történelem legfontosabb vallásai közül. De a kereszténység és az iszlám eredményeit és bűneit az ő számlájukra kell írni, nem a judaizmuséra. Ahogy nem lehet felelőssé tenni a zsidókat a keresztes háborúk tömeggyilkosságaiért (ami teljes mértékben a kereszténységet terheli), úgy nem lehet a judaizmus javára írni a fontos keresztény gondolatot sem, miszerint minden ember egyenlő Isten előtt (amely gondolat ellentétes a zsidó ortodoxiával).

A judaizmus világtörténelmi szerepe kicsit hasonlít Isaac Newton édesanyjának a tudomány történelmében betöltött szerepéhez. Newton édesanyja nélkül nyilván nem lett volna Newton, de világos, hogy nem kell bővebben beszámolni róla ahhoz, hogy megértsük a tudomány történetét. Ugyanígy nem kell sok figyelmet szentelni a judaizmusnak sem az emberiség történetének megértéséhez.

Ez a gondolat sok izraeli számára valószínűleg furcsa, sőt felháborító, hiszen pici koruk óta azt tanították nekik, hogy a judaizmus az emberi történelem nagy hőse. A tipikus izraeli iskola tanulói – még a nem vallásos iskolákban is – anélkül fejeznek be 12 iskolaévet, hogy egyértelmű képet kapnának a világtörténelemről.  Tanulnak ugyan a Római Birodalomról, a francia forradalomról, és a második világháborúról, de ezek a puzzle-darabkák nem állnak össze folyamatos történetté. Ehelyett az oktatási rendszer egyetlen összefüggő történetet kínál, ami a Tanahhal kezdődik, a Második Templommal folytatódik, átlépi a diaszpórában élő zsidóság történetét, és elérkezik a cionizmushoz, a Holokauszthoz, és Izrael államához. Nem kevés tanuló meggyőződése, hogy ez az emberiség történetének központi tengelye, hiszen amikor a Római Birodalomról, vagy a francia forradalomról tanulnak, a figyelem jó részét annak a kérdésnek szentelik, hogy miként viszonyultak a korai rómaiak a zsidókhoz, vagy mi volt a zsidók helyzete a Francia Köztársaságban. Aki ezen a történelmi koszton nő fel, annak nagyon nehéz megemészteni, hogy a judaizmusnak és a zsidó népnek nincs nagy történelmi jelentősége.

Semmi kétség: a zsidó nép különleges, és történelme izgalmas (ezzel együtt be kell vallanunk, hogy ez a meghatározás igaz a legtöbb népre); a zsidó hagyomány kétségtelenül tele van mély gondolatokkal és fennkölt értékekkel (ezzel együtt nem kevés vitatható gondolattal, és rasszista felfogással is); kétségtelen, hogy a zsidó népnek méretéhez képest valóban különleges fontossága volt az utóbbi 2000 év történetében. De amikor az egész emberiség történelmét nézzük a homo sapiens kelet-afrikai kialakulásától fogva, akkor kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a zsidóság hatása elenyésző. Évezredekkel az első zsidó ember élete előtt  elterjedt az ember az egész világon, feltalálták a mezőgazdaságot, felépítették az első városokat, megalkották az írást, és kitalálták a pénzt.

Ha csak az utóbbi 2000 év történelmét szemléljük Kína, India, vagy az Amazonas vidéke lakóinak szempontjából, akkor is nehéz megtalálni, hogy mit nyújtottak a zsidók a történelemnek, ami nem a kereszténység, és az iszlám közvetítésével érkezett. A Tanahot például szeretettel örökbefogadta a kereszténység, így az egész emberiség elidegeníthetetlen tulajdona lett. Ezzel szemben a kereszténység elutasította a judaizmus számára fontosabb Talmudot, így megmaradt egy egzotikus könyvnek, amit egyetlen kínai, indiai, vagy indián sem ismer, és befolyása a történelemre marginális.

Noha a világ nagy részén számos zsidó közösség mélyült el a Talmud kutatásában, de nem töltöttek be központi szerepet a kínai impéria felépítésében, az újkor kezdetének földrajzi felfedező utazásaiban, a demokratizmus kialakulásában, vagy az ipari forradalomban. A pénzérmét, az egyetemet, a parlamentet, a bankot, az iránytűt, a lőport, a nyomtatógépet, és a gőzmozdonyt mind más népek találták ki.

A judaizmus előtti erkölcs

Sok izraeli használja a “három nagy vallás” kifejezést, ezalatt a kereszténységet (2 milliárd hívő), az iszlámot (1.5 milliárd hívő), és a judaizmust (15 millió hívő) értik. A hinduizmust (közel 1 milliárd hívő), és a buddhizmust (több, mint fél milliárd hívő), a shinto vallást (közel 50 millió hívő), vagy a szikh vallást (25 millió hívő) nem számolják. A “három nagy vallás” fogalma azt a felfogást takarja, miszerint a világ minden fontos vallási hagyománya a zsidóságból született, amely elsőként tanította az univerzális erkölcsi alapelveket. Mintha Ábrahám és Mózes előtt az emberek mindenféle erkölcsi elkötelezettség nélkül éltek volna, és napjaink egész emberiségének minden erkölcsi rendszere nem lenne más, mint a Tízparancsolat és a Tanah különböző formái és másolatai. Ez hamis állítás.

Ausztrál őslakosok
Ausztrál őslakosok

A kőkorszaki gyűjtögető-vadászó törzseknek is voltak erkölcsi normáik Ábrahám, Izsák, és Jákob ideje előtt tízezer évekkel. Amikor a 18. század elején Ausztráliába érkeztek az európai letelepedők és összetalálkoztak ottani őslakosokkal, akkor felfedezték, hogy meglepően fejlett erkölcsi rendszerük van annak ellenére, hogy soha nem olvasták a Tanahot, és nem hallottak Mózesről, Jézusról, vagy Mohamedről. Sőt, ma már tudjuk, hogy az erkölcsi szabályok nem csak a homo sapiensre jellemzőek, hanem más, közösségben élő állatfajok köreiben is léteznek, mint a farkasok, delfinek és majmok. A farkaskölykök például betartják a “fair play” szabályait, amikor egymás között civakodnak. Ha egy farkaskölyök túl erősen megharapja játszótársát, vagy továbbra is támadja azt az ellenfelet, amelyik a földre feküdt és megadta magát, a többiek kiközösítik, és nem játszanak vele.

Egy izgalmas tudományos kísérlet során Frans de Waal két csuklyásmajmot szállásolt el két, egymással szomszédos ketrecben úgy, hogy mindketten láthattak mindent, amit társuk csinál. De Waal és asszisztensei  néhány kisebb követ tettek mindkét ketrecbe, és megtanították a majmokat, hogy azokat adják oda nekik. A majom élelmet kapott, ha követ adott a kutatóknak. Ez a jutalom eleinte uborka volt. Minden kőért egy darabka uborkát kaptak a majmok. A majmok nagyon elégedettek voltak az üzlettel, és élvezettel elfogyasztották az uborkájukat. De néhány kör után De Wall egy trükköt vetett be. Ezúttal, amikor az első majom egy követ adott neki, egy szem szőlőt kapott jutalomként. Mint tudjuk, a szőlő sokkal finomabb, mint az uborka, nem csak az emberek, de a csuklyásmajmok számára is. De a második majom ismét egy uborkát kapott a kőért. A majom, aki az előző alkalmakkor nagyon örült az uborkáinak, teljesen kiakadt. Fogta az uborkadarabot, egy pillanatra ránézett, mintha nem hinne a szemének, aztán hozzávágta a kutatókhoz, majd ugrálni és kiabálni kezdett. Ő nem balek. A társadalmi egyenlőség, és az egyenletes elosztás igazsága fontos érték a csuklyásmajmok társadalmában százezer évekkel Ámosz próféta  Izrael királyságának elitjéről szóló panaszai előtt: “nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat”, és azelőtt, hogy Jeremiás próféta azt parancsolta: “a jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok”.

Frans de Waal majomkísérlete

Az ókori Közel-Kelet lakói jól ismerték Izrael prófétáinak szavait. A “ne ölj” és a “ne lopj” tilalmai köztudottak voltak a sumér városállamok törvényrendszereiben, a fáraók Egyiptomában, és a Babiloni Birodalomban. Ezer évvel Amos és Jeremiás előtt már azt állította Hammurabi, hogy a nagy istenek megparancsolták neki, hogy igazságot teremtsen Babilonban, “hogy az erősek ne nyomorgassák a gyengét, hogy igazságot szolgáltassanak az özvegynek és az árvának”.

Ugyanabban az időben írták meg Egyiptomban – több száz évvel a Mózes atyánknak tulajdonított dátum előtt – “Az éles nyelvű földműves történetét”. Panaszra ment a fáraó korrupt hivatalnokaihoz egy földműves, akinek tulajdonát elrabolta a kapzsi földtulajdonos, és felsorolt egy sor okot, hogy miért kell biztosítaniuk az igazságos bíráskodást az országban, és védeniük a szegényeket a gazdagok mohóságától. “A hivatalnokoknak nem szabad elvenniük a szegények kevés tulajdonát, mert ez a szegények életereje, és amikor elnyomjátok őket, az olyan, mintha az orrukat fogtátok volna be. Jogorvoslati kérelmek elbírálására jelöltettetek ki, vitás ügyek eldöntésére, és a rablók elfogására, de ehelyett a tolvajokat segítitek!”

A Tanah számos törvénye pusztán másolata  a Mezopotámiában, Egyiptomban, és Kánaánban elfogadott törvényeknek, amelyek  száz, és ezer évekkel Izráel, és Júda királyságainak megalakulása előtt születtek. Ha a tanahi judaizmus különleges magyarázatot adott ezekre a törvényekre, akkor különlegessége abban volt, hogy általános erkölcsi szabályokból törzsi törvénnyé alakította őket, melyek kizárólag a zsidó népnek szólnak. A zsidó erkölcs eleinte szűk törzsi erkölcsként formálódott, és nem kis mértékben napjainkig ilyen maradt. A judaizmus bölcsei közül nemzedékeken át sokan vélekedtek úgy, hogy egy zsidó élete értékesebb egy idegen életénél. Így például meg szabad szegni a szombatot, hogy megmentsük egy zsidó életét, de tilos megszegni egy nem zsidó életének megmentéséhez. Voltak olyan magyarázók, akik szerint a “szeresd felebarátodat” csak a zsidókra vonatkozik, és nem szólít a nem zsidók szeretetére.

A keresztények voltak azok, akik kiválasztottak néhány szeletet a zsidó etikából, univerzálissá tették őket, és megosztották az egész világon. Míg napjainkig sok zsidó úgy hiszi, hogy különleges lélekkel vannak megáldva, és a zsidók természete különbözik a másokétól, addig Szent Pál, a kereszténység megalapítója 2000 évvel ezelőtti levelében kijelentette, hogy “nincs zsidó, és nincs goj, nincs rabszolga, és nincs szabad ember, sem férfi, sem nő, mert mindnyájan egyek vagytok Jézusban”.

Tibeti Buddha szobor
Tibeti Buddha szobor

És ismételten hangsúlyozni kell, hogy a kereszténység erős befolyása ellenére, ekkor egyáltalán nem az első alkalommal fogadták el az emberek az egyetemes erkölcsről szóló elképzelést, és nagy tévedés azt hinni, hogy minden mai erkölcsi rendszer a keresztény erkölcsből jött létre. Például Konfucius, Lao-ce, Buddha és Mahavira egyetemes erkölcsi rendszereket teremtettek jóval Pál és Jézus előtt anélkül, hogy bármit is tudtak volna Kánaán földjéről, és Izrael prófétáiról. Konfuciusz már mintegy 500 évvel az öreg Hillel, és rabbi Akiva előtt  azt tanította, hogy az embernek szeretnie kell másokat, ahogy önmagát szereti. Buddha és Mahavira arra utasították követőiket, hogy ne csak az embereknek, hanem semmilyen élőlénynek ne okozzanak kárt, beleértve a rovarokat is egy olyan korban, amelyben a zsidóság még áldozatokat mutatott be, és helyesnek tartotta egész emberi populációk  szisztematikus kiirtását (amalekek, és kánaániták).

Zsidó fizika, és keresztény biológia

Csak az utóbbi 200 évben vált valóban jelentőssé a zsidók hozzájárulása a világtörténelemhez. Ebben az időszakban magas az emberiség világnézetét megváltoztató és képességeit fejlesztő zsidó származású tudósok aránya. Einsteinen, Freudon, és Marxon túl a Nobel-díjasok körülbelül 20%-a zsidó, annak ellenére, hogy a zsidók a világ népességének mindössze 0.2%-át jelentik. Ez nem bizonyíték a zsidóság egyedi értékére?

Különbséget kell tennünk egyes zsidók személyes hozzájárulása, és a zsidóság, mint vallás, és kultúra hozzájárulása között. Semmi kétség, zsidó származású emberek kiemelkedő módon adtak hozzá az emberi tudományhoz és gondolkodáshoz a 19-20. században. De a legtöbb jelentős zsidó tudós és gondolkodó a zsidó vallás és kultúra keretein kívül tevékenykedett. Tulajdonképpen az történt, hogy a zsidók akkor kezdtek fontos szerepet betölteni a kutatás világában, és az emberi gondolkodásban, amikor elhagyták a jesivákat és a midrásokat a laboratóriumok, és az akadémiai katedrák javára.

1800 előtt csekély volt a zsidók befolyása a tudományos kutatásra, és az emberi gondolkodásra. A zsidók nyilván nem adtak szinte semmit hozzá a kínai, az indiai, vagy az ausztrál őslakosok gondolataihoz és tudásához. A Földközi-tenger környékén, és Európában komolyabb volt jelenlétük, és itt-ott találhatóak zsidó csoportok és egyének, akik befolyással voltak nem zsidó kollégáikra, mint Saadia Gaon, Maimonides, vagy Spinoza (akit életében kiközösítettek és rágalmaztak, majd halála után őt is besorozták a zsidó eredmények hadseregébe). De a zsidók hatása a keresztény, és a muszlim közösségekre sokkal kevésbé volt fontos, mint más kisebb népeké, például a görögöké, a hollandoké, vagy az angoloké. Fontos részletként meg kell jegyezzük, hogy a zsidók csak nagyon keveset nyújtottak a tudományos forradalom számára, és a tudomány 16-17-18. századi előrehaladásához. Nem tudjuk mivel foglalkozott Einstein ősapja a 16. században, de minden bizonnyal jobban érdekelte a Talmud tanulása, mint a fizika törvényei.

Albert Einstein, 1931
Albert Einstein, 1931

A legnagyobb változás a 19. és 20. században történt, amikor a felvilágosodás és a szekularizáció sok zsidót arra késztetett, hogy elfogadja nem zsidó szomszédjai világnézetét és életmódját, és olyan országok kutatási és az oktatási intézményeiben integrálódjon, mint Németország, Franciaország, és az Egyesült Államok. A zsidók fontos kulturális poggyászt hoztak magukkal a stájtelekből, és a gettókból. A zsidó kultúrában a tanulásnak, és a műveltségnek tulajdonított magas érték az egyik fő oka a zsidó tudósok rendkívüli sikerének. További tényezők voltak az elnyomott kisebbség erős bizonyítási vágya, és a konzervatív, és antiszemita keretekben előrelépni próbáló világi zsidók előtt a katonai, vagy a politikai rendszerben tornyosuló  akadályok.

Azzal együtt, hogy a zsidó tudósok nagyszerű tanulási szokásokat, és a műveltség értékébe vetett mély hitet hoztak magukkal a stájtelből a laboratóriumba, nehéz azt mondani, hogy fontos ötleteket és felismeréseket is hoztak volna. Einstein zsidó volt, de fizikája nem volt zsidó fizika. Mi köze van az Izrael népe különleges szentségébe vetett hitének ahhoz, hogy az energia egyenlő a tömeg szorozva a fénysebességgel a négyzeten? Összehasonlításképp, Darwin keresztény szülők keresztény gyermeke volt – tanulmányait Cambridge-ben azzal a szándékkal kezdte, hogy anglikán pap legyen – de ebből az következik, hogy az evolúció elmélete keresztény? Nevetséges a relativitáselméletet a judaizmus az emberiségnek adott hozzájárulásaként jelezni éppen úgy, mint ahogy nevetséges az evolúció elméletét a kereszténység emberiségnek adott adományaként számon tartani.

Hasonlóképpen nehéz meglátni mi a zsidó az ammóniaszintézis folyamatában, melyet Fritz Haber fejlesztett ki (kémiai Nobel-díj, 1918), mi a zsidó a streptomycin antibiotikumban, melyet Selman Waksman talált fel (orvosi Nobel-díj, 1952), vagy mi a zsidó a kvázikristályok ikozaéder fázisában, melyet Dan Shechtman fedezett fel (kémiai Nobel-díj, 2011). A humán-, és társadalomtudományok gondolkozói, és kutatói esetében – például Sigmund Freudnál, rá lehet mutatni zsidó gyökereik jelentősebb hatására, de ezekben az esetekben is feltűnőbb a törés, mint a folytonosság. Freud felfogása az emberi lélekkel kapcsolatban jelentősen eltér Rabbi Yosef Karo, vagy Rabbi Johanan ben Zakkai világképétől. Freud nem hitt a lélekben, vagy az isteni gondviselésben, és nem a “Tévelygők útmutatója” gondos olvasása nyomán írta le az Ödipusz-komplexust.

Tehát a műveltség értékének, és a tanulási szokásoknak – melyekhez a zsidó tudósok hagyományuk révén jutottak – jelentős befolyása volt sikerükre. Ezzel szemben Einstein, Haber, és Freud eredményeinek alapját a sájgecek, és a sikszék nyújtották. A tudományos forradalom a nem a zsidók műve volt, és a zsidók csak akkor kezdtek fontos szerepet játszani benne, amikor a midrást elhagyták az egyetem javára. Ezen felül nagy akadályt jelentett a megfigyelések és kísérletek nyomán születő válaszok modern tudományos világában az a zsidó szokás, hogy minden kérdésre az ókori szövegekben igyekeznek választ találni.

Ha magában a zsidó vallásban lenne valami, ami mindenképpen tudományos eredményekhez vezet, akkor miért kapott 1905 és 1933 között tíz német világi zsidó kémiai, orvosi, és a fizikai Nobel-díjat, miközben egyetlen ortodox, jemeni, vagy bolgár zsidó sem nyert akkoriban semmilyen Nobel-díjat?

Mielőtt “antiszemita zsidó” gyanújába keveredek, fontos hangsúlyoznom, hogy nem gondolom, hogy a zsidóság rossz, vagy különösen sötét vallás lenne. Csak annyit mondok, hogy nem volt különösebben fontos. A judaizmus éveinek túlynomó részében mérsékelt és szerény vallás volt, egy alázatos és üldözött kisebbségé, amely nem okozott háborúkat és keresztes hadjáratokat, tudósai és vezetői pedig szívesebben gondolkodtak és írtak elmélkedéseket országok elfoglalása, és eretnekek elégetése helyett.

Az antiszemiták rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a zsidó hitnek. Úgy vélik, hogy a zsidók irányítják a világot, a bankrendszert és a médiát, és hogy ők hibásak mindenért a rabszolgakereskedelemtől kezdve a globális felmelegedésen keresztül a szeptember 11-i támadásig. Az igazság más. A történelem során több száz különböző vallás és szekta létezett. Egy részük – például a kereszténység, az iszlám, hinduizmus, és a buddhizmus – évezredeken keresztül több milliárd emberre volt hatással, nem mindig jóval. Többségük – mint a bon vallás, a joruba vallás, és a judaizmus – sokkal kevesebb embert érintett. Az egyik legszebb és legfontosabb érték a judaizmusban a szerénység. Érdemes ezt megszívlelnünk.

Forrás: Haarec

(*) “Az emberiség rövid története” c. könyv Dr. Yuval Noah Harari előadássorozatára támaszkodik, melyet a Jeruzsálemi Héber Egyetemen oktat. Az előadások hozzáférhetőek héberül (מבוא להיסטוריה עולמית) és angolul (A Brief History of Humankind).