Harari is kritizálja a Hamasz terrortámadását relativizáló baloldalt

Yuval Noah Harari is csatlakozott ahhoz a 90 aláíróhoz, neves izraeli értelmiségiekhez, akik éles nyilatkozatban ítélték el azokat a globális baloldali aktivistákat, akik a Hamasz oldalára álltak. A népszerű izraeli történész professzor támogatója annak az akadémikusokból és békeaktivistákból álló csoportnak, akik nyílt levelükben élesen támadják egyes amerikai és európai progresszívek „közömbösségét” a Hamasz terrortámadásaival szemben. Az aláírók „rendkívüli erkölcsi érzéketlenséggel” és a baloldali politika elárulásával vádolják őket.

Harari a közelmúltban jelentős politikai aktivistává lépett elő országában. Első perctől kezdve ellenzője Benjamin Netanjahu igazságügyi „reformtervezetének” és annak a folyamatnak, ahogy a jobboldali populista koalíció az izraeli demokrácia értékeire tör. Most londoni látogatása során megdöbbenten nyilatkozott a Guardiannek arról, hogy „a globális baloldalon belüli elemek, azok, akik eddig politikai partnereink voltak, most egyetértenek a Hamasz cselekedeteivel.”

Izraeli békeaktivistákkal együtt úgy érzi, hogy most „az állítólagos szövetségesek elhagyták és elárulták Izraelt”. 

A levélben, amelyben 90 további aláíró között ott találjuk a híres izraeli regényírót, David Grossmant is, ez áll: „Soha nem gondoltuk volna, hogy a baloldalon az egyenlőség, a szabadság, az igazságosság és a jólét szószólói ilyen szélsőséges erkölcsi érzéketlenségről és politikai meggondolatlanságról tesznek tanúságot.”

A nyílt levél következtetése: „Nincs ellentmondás a palesztinok megszállásával, az izraeli erőszakkal szembeni határozott fellépés és a Hamasz ártatlan civilek elleni brutális, erőszakos cselekményeinek egyértelmű elítélése között. Valójában minden következetes baloldalinak egyszerre kell mindkét pozíciót betöltenie.”

Egyébként Harari nagynénje és nagybátyja is az egyik kibucban élt, amelyet a Hamasz célba vett a több mint 1400 ember halálát okozó támadások során. Elrejtőztek, míg a fegyveresek házról házra jártak a kibuc utcáin, a szomszédjaikat megölték, de ők szerencsével túlélték a mészárlást.

Harari a londoni látogatása során a baloldal egyes elemeinek egyesült államokbeli és európai reakcióiról szólva kijelentette, hogy „megdöbbentő volt hallani azokat a reakciókat, amelyek nemcsak hogy nem ítélték el a Hamaszt, hanem minden felelősséget Izraelre hárítottak”. Érthetetlen „a szolidaritás hiánya az izraeli civilek elleni szörnyű támadásokkal kapcsolatban”.

Harari elsősorban a Harvard Egyetem hallgatói csoportjainak közleményére hivatkozott, amelyet a támadások másnapján adtak ki, és amely szerint „az izraeli rezsim teljes mértékben felelős minden kibontakozó erőszakért”. Harari szerint ez azt sugallja, hogy „a meggyilkolt csecsemőkért még csak 1%-os felelősség sem terheli a gyilkosokat, mivel mindenért 100%-ban Izrael hibáztatható”.

Idézte az amerikai demokrata szocialisták egy másik nyilatkozatát is, amely a támadások másnapján jelent meg. Ebben az állt, hogy „a mai események Izrael apartheid rezsimjének közvetlen következményei”.

Harari történelmi párhuzammal érvelt: a Sztálint támogató egyes amerikai és európai szocialisták történelmi példájával. „Nem ez az első alkalom, hogy a radikális baloldal az igazságosság valamiféle rögzített víziójára törekszik, és ezzel néhány nagyon brutális mozgalom és rendszer oldalára kerül. Ez a megközelítés azon a hiten vagy képzelgésen alapulhat, hogy lehetséges egy abszolút igazságosság, ahol kizárólag az egyik fél okolható mindenért, beleértve a másik oldal bűneit is. De a valóság összetett – folytatta az izraeli történész –, ugyanazok az emberek lehetnek egyszerre áldozatok és elkövetők. A legtöbb konfliktusban a bűncselekmények és atrocitások felelőssége nem 100% vagy 0%, hanem valahol a kettő között van. Ez elég banális, de az emberek még mindig nehezen fogadják el ezt.”

„A nemzetközi baloldali csoportok válaszlépései azért fontosak az izraeli baloldal számára, mert úgy érezték, ez a remény utolsó bástyája a békés kétállami megoldás, és az olyannyira szükséges nemzetközi támogatás ügyében.”

Beszélt a levélről is, amit Tilda Swinton és Steve Coogan színészek, valamint a rendező, Mike Leigh is aláírt, amelyben felszólítják a világot „a Gázával szembeni példátlan kegyetlenség megszüntetésére”, és amelyben egy szó sincs a Hamasz terrorcselekményeiről, jóllehet elítél „minden, polgári lakosság elleni erőszakos cselekményt”. Minden a nemzetközi jog megsértése, amit Izrael tesz – írják, de egyetlen szó sincs benne az október 7-i mészárlásról” – mondta Harari. Ellenpéldát is hozott: Maureen Lipman színészt, aki bírálta  a „Művészek Palesztináért” csoportot, mint „rohadt, szívtelen liberálisokat”. Ő, 200 másik személlyel, köztük Rachel Riley televíziós műsorvezetővel, nyilatkozatban szólították fel a BBC-t és „a közéletben mindenkit, hogy nevezzék a Hamaszt annak, ami: terrorista szervezetnek”. Ezt az Októberi Nyilatkozatnak nevezett nyílt levelet Allison Pearson és Toby Young újságírók írták.

A múlt héten a New York Times honlapján megjelent, hogy Izrael áll a gázai al-Ahli arab kórházat ért rakétatalálat mögött. Hétfőn a lap elismerte, hogy „túl erősen támaszkodott a Hamasz állításaira”, és a szerkesztőknek „körültekintőbben kellett volna kezelni a hírt, és szigorúbban ellenőrizni  az információkat”.

Harari így folytatta: „Az értelmiségieknek, a művészeknek és a tudósoknak az a feladata, hogy mélyebbre menjenek. Meg kell próbálni értelmezni a valóság összetettségét, különösen fontos ez a mai féligazságok légkörében. Intellektuálisan és érzelmileg lusta dolog csak úgy oldalt választani.”

Harari kijelentette: „Elfogadhatatlan az az elképzelés is, hogy Izraelnek el kell pusztítania Gázát. Nem látunk olyan (izraeli) törekvést, amely Gáza megsemmisítésére irányulna” – mondta. 

„A palesztin lakosság helyzete borzasztó, de az legalább biztos, hogy Izraelnek nem áll szándékában annyi civilt megölni, amennyit csak lehetséges, ahogy ezt tette az Aszad-rezsim Homszban és Aleppóban. A megoldáshoz nem elég lefegyverezni a Hamaszt, fontos az is, hogy a palesztin népnek is legyen valamiféle alternatívája, jövője.”

Főkép: Yuval Noah Harari – Fotó: De Fontenay / JDD / SIPA / Rex / Shutterstock

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.