Az októberi terrortámadás és az annak nyomán kitört „Vaskardok” elnevezésre hallgató háború kihirdetésének pillanatában százezrek vonultak be tartalékos katonai szolgálatra, közel 130 százalékos volt a jelentkezés, miután a hadügyminiszter általános mozgósítást hirdetett meg. Sokan egyenesen külföldről érkeztek ünnepi nyaralást, katonaság utáni és a nagybetűs Élet előtti, régen várt és sokat spórólt világkörüli kirándulást, mások külföldi munkát hagytak ott.
Október 7-én reggel a külföldön lévő izraeliek telefonos applikációján is megszólalt a rakétatámadást jelző „vörös riasztás”, és amint kiderült a támadás súlyossága, szinte mindannyian a lehető leghamarabb vissza akartak térni Izraelbe.
Rá kellett azonban jönniük, hogy az országban uralkodó rendkívüli háborús állapotok miatt a legtöbb külföldi légitársaság járatát törölték, az egyetlen működő légitársaság az izraeli El Al maradt, azt viszont elárasztották a megkeresések. Szemtanúk állítása szerint az El Al már október 7-én igyekezett csak a családjukhoz hazatérő izraelieknek helyet hagyni a gépeken, és azoknak a fiataloknak, akik a katonaságba siettek vissza – ezért a kevésbé sürgős céllal utazóknak több száz dolláros bónuszösszegeket is felajánlottak, hogy mondjanak le repülőjegyeikről.
A hirtelen hazatérők miatt keletkezett káosz kezelésére a hadseregben “Kibuc galujot / Galutból jöttek” hadműveletet jelentettek be, amelynek a katonaságba visszatérők felkutatása és hazahozatala a feladata.
„Az IDF-nek van egy nemzetközi szolgálati egysége, ahol többek között a légierő részére tartanak fenn egy kontakt központot, ahol minden olyan sorkatona és tiszt bejelentkezik az adataival aki külföldre megy, így vészhelyzet esetén hamar értesíthető. Ezt az egységet most az őszi ünnepek miatt külföldön nyaraló katonák és kulcsfontosságú tisztek, de a tartalékos korban lévők és a külföldön rekedt családtagok részére is működésbe léptették. Az egység vezetője, Chen Slomo erről így számolt be az első napokban:
„Emberek ezrei vannak, akiknek a nap 24 órájában válaszolunk, és a légierővel katonai mentőrepülőikkel visszahozzuk Izraelbe. Azokra a külföldi gépekre, amelyeknek Izraelbe kellett jönniük az itt rekedt turisták miatt, feltettünk izraeli utasokat, akiknek vissza kellett jönniük a hadseregbe. Az egység egész egyszerűen összegyűjti az izraelieket a világ minden tájáról, és mindent megtesz annak érdekében, hogy visszatérjenek Izraelbe a hazájukért harcolni.”
A repülőtereken órákat, sokszor napokat várakozó izraeli fiatalok szinte mindannyian arról beszéltek, hogy amióta megtudták, mi történt, nem bírnak egy percet sem tovább Izraelen kívül maradni. Az egyik Dél-Amerikában kiránduló fiú azt állította, addig nem is tud „levegőt venni, amíg haza nem ér”. Mindenki a családjával, a szeretteivel akar lenni, és csatlakozni bajtársaihoz a Hamasz terroristái ellen indult háborúban.
Hasonlóan az 1973-as jom kipuri, majd az 1982-es libanoni háborúhoz, újra tanúi vagyunk a “visszatérő izraeliek” kultuszának, akik kifejezetten azért jönnek haza Izraelbe, hogy ne messziről nézzék családtagjaik, barátaik harcát, készek a “közelharcra”.
Az izraeli Repülőtéri Hatóság adatai alapján október 7. óta 344 ezer izraeli érkezett haza; október 7-től 17-ig pedig mintegy 140 ezer izraeli hagyta el az országot.
Yuval Zilber a gázai katonai bevonulás első napjaiban esett el a harcokban. Zilber 4,5 fél évet szolgált a hadseregben, utána a Távol-Keleten kirándult. Nepálból jött haza a mozgósítás hírére, pedig családja győzködte, hogy maradjon még és folytassa a megérdemelt szabadságot. Yuval, aki kitűnően tehetséges tanuló, ifivezető volt, és a katonai szolgálata részeként hátrányos helyzetű gyerekek tanításával is foglalkozott, már október 10-én csatlakozott a tartalékos századához.
Ügyvéd, az Izraelinfo állandó szerzője. Az ELTE ÁJTK-n és a CEU alkotmányjogi karán végzett. 1995 óta él Izraelben. Jogászként dolgozik egy magáncégnél, mediátor (bírósági közvetítő). Izrael központjában él férjével és négy gyermekükkel. Hobbija az állampolgári ismeretek és az izraelinfo.com magazin, aminek főszerkesztő-helyettese.
