A lakosság tudja, hogy hol vannak a túszok. Igenis, a “szegény civilek” cinkosok. Nagyrészt támogatják a Hamaszt. Visszavitték nekik a megszökött túszt, ünnepelték a halottjainkat, együttműködnek a bűnözőkkel. Ha nem lenne víz, villany és étel, gyorsan változna ez. Azonnal kihátrálnának, nekünk pedig lennének információink. A teljesen megvezetett Nyugat hisztizne, ha a “szegény” lakosok kicsit nélkülöznének. Ráadásul a főnökünk is hosszú háborút akar, mert csak a háború végén vállal elszámoltatást. Mondja most. Kiszolgáltatottak vagyunk. Látjuk a rossz irányt, értjük a motivációkat és nem tehetünk semmit. A fiataljaink pedig harcolnak, sokan elesnek. Lehetne saját maguk formálta életük is. A túszok szenvednek. Felrobbanok a dühtől. Ennél mi sokkal jobbat érdemlünk.
Terrorizál bennünket a Hamasz és a haverjai, a tájékozatlan Nyugat, akik nem értik a “szegény” civilek aljasságát. Ők nem szánalomra méltó áldozatok, ők a bűnszervezet támogatói és leendő tagjai. Nem akarnak semmilyen államot. Segélyt akarnak és fegyvereket, amikkel jó sok zsidót lehet megölni. Ennyi az ő vágyuk. Úgysem tudunk megfelelni. Nem lehet óvatosan harcolni az életünkért. Vagy megmentjük magunkat, vagy nem. Személy szerint szívesebben viselném az agresszív zsidó címkét, mint a szegény lúzer áldozatét, akire csak úgy rá lehet törni az ajtót, és le lehet vágni a fejét. Nem!
A Vélemény rovatban megjelenő cikkek nem mindig tükrözik a szerkesztőség álláspontját vagy véleményét.
Tanár vagyok és mediátor vagyok. Kedvenc területem az agresszió kezelése. 47 évesen 2012-ben jöttem Izraelbe. Autista fiatalokkal dolgozom. Festegetek, meditálok, úszkálok és állatokkal foglalkozom a szabadidőmben.
