Chen Goldstein-Almog és három gyermeke november végén szabadultak ki fogolycserében a gázai Hamasz-fogságból. Goldstein-Almog héthetes megpróbáltatásairól mesélt a The New York Times-nak, ahol nemcsak családjukról, életükről és az általuk átélt rendkívüli veszélyekről beszélt, hanem a szinte hihetetlen, megrázó beszélgetésekről és a fogva tartóikkal kialakult interakciókról is.

A 48 éves Goldstein-Almogot, lányát Agam-ot (17), és két kisebb fiát, Gal-t (11) és Tal-t (9) október 7-én rabolták el Kfar Aza kibucból, az apát, Nadavot és a legidősebb lányt, Yam-ot (23) a szemük előtt gyilkolták meg.

Goldstein-Almog elmesélte, hogy fogva tartásuk során az egyik fegyveres őrzőjük még bocsánatot is kért, amiért a Hamasz fegyveresei megölték férjét és a lányát, amely szerinte a Koránnal ellentétes cselekedet volt. Ezután hosszú, feszült csend volt a szobájukban, amelyben a három gyermekkel tartották őket. „Nem válaszoltam erre” – meséli az anya, mert annyira elkeseredett volt a haláluk miatt, és abban a pillanatban nem tudott még a negatív érzéseinek sem hangot adni.

Fogva tartásuk körülményeiről Goldstein-Almog azt mondta, hogy őt és a gyerekeket együtt tartották, „tiszteletteljesen” kezelték őket, és fizikailag nem bántalmazták. De elmondása szerint fogságuk során találkozott más izraeli túszokkal, akikkel nagyon rosszul bántak, köztük két nővel, akiket elmondásuk szerint szexuálisan is bántalmaztak.

Leghosszabb ideig egy gázai lakás kisszobájában tartották őket bezárt ablakok mögött, csak kora reggel engedtek be egy kis friss levegőt. Állig felfegyverzett foglyul ejtőik az asszonyt és gyermekeit később különböző más lakásokba, alagutakba, egy mecsetbe, sőt egy lerombolt szupermarketbe is áthurcolták. Mindeközben az izraeli hadsereg bombái dübörögtek Gázában, minden ilyen menekülés borzasztóan félelmetes volt, és még az őket fogva tartó fegyveres férfiak is sokszor tehetetlenek voltak.

„Egyszer, amikor kivittek az utcára teljes sötétségben, lövéseket hallatunk a fejünk felett” – meséli. „A falhoz szorítottak minket, és én láttam egy lézermutatót, mintha felülről céloznának ránk. Arra gondoltam, hogy ez a mi légierőnk odafent. Őrült és abszurd helyzet volt”.

Az őreivel folytatott beszélgetések sokszor órákig tartottak talán azért, mert Goldstei-Almog szociális munkásként dolgozott, és ezért tudta, hogyan kell valakit hosszú, komoly beszélgetéssel lefoglalni – ez volt részéről az egyetlen módja annak, hogy magát és a gyerekeket biztonságban tudhassa.

Az őrök 250 arab szót is megtanítottak a fiának Galnak, hogy lefoglalják a gyereket, és még egy füzetet is adtak a tanuláshoz. Élelmük leginkább pita és sajt volt, az első időkben néhány zöldség. Elmondása szerint az őrök azt mondták nekik, hogy ők a Hamasz harcosai.

A Goldstein-Almog család, amikor még együtt voltak, családi fotó

Az őrök vezetője képzettnek tűnt, folyékonyan tudott ivritül. „Ha egy pillanatra leültem és megpróbáltam gondolataimba merülni, a fogva tartónk azonnal odajött és megkérdezte, min gondolkozom. Nem tudtunk még egy másik szobába vagy a mosdóba se bemenni fegyveres kíséret nélkül. Egyszer a két kisfiam veszekedett, erre az egyik őr rájuk kiabált, ez nagyon ijesztő volt. Az őrzőiknek nem tetszett, ha a gyerekek sírtak, ilyenkor agresszívan azonnal leállították őket. Olyan is volt, hogy maguk az őrök sírtak előttük, mert aggódtak a családjaik miatt.

„Állandó veszélyben voltunk” – mondja Goldstein-Almog. „Olyan szintű félelemben voltunk, amit nem is tudtunk eddig elképzelni. Állandóan Nadav halála jár az eszében, akivel még a középiskolában kezdett járni, és legidősebb lányuk, a 20 éves Yam, akinek még két hónapja volt a katonai szolgálat befejezéséig, és akiknek a meggyilkolását kénytelen volt végignézni.

Mielőtt elengedték őket, az őket fogva tartó őr Goldstein-Almoghoz fordult és figyelmeztette, hogy ne menjen vissza a kibucba – zárja az elbeszélését. „Ne menjünk vissza Gázához közeli helyre – mondta az őrünk, hanem Tel-Avivba vagy valahova északabbra, mert még visszajönnek”. Hogy mit válaszolt erre Goldstein-Almog?

„Ha legközelebb jössz – mondta, ne dobj be gránátot. Csak kopogtass az ajtón”.

Az eredeti cikk Avishag Shaar-Yashuv megrendítő fotóival itt olvasható.

Címkép: A szabaduló Goldstein-fiúk a katonai helikopterben – Fotó: IDF

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.

FORRÁSThe New York Times