A hosszú hetek óta tartó esőzések után kihasználva a hétvégi napsütést kirándulni indulunk a környékre, hogy kicsit kiszellőztessük a fejünket a (há)borús hírektől. Barátok ajánlására a kényelmes és biztonságos, három hegyi települést összekötő Sechania sétányt választjuk úti célnak. A sétányról nyíló gyönyörű kilátás az ország minden tájáról vonzza a kirándulókat. Kis kitérővel egy rejtélyes barlangot is megnézhetünk. Ha a környéken járunk, mindenképpen látogassuk meg a helyet.

A Sechania-hegy (Shekhanya, Sekániá – שְׁכַנְיָה) a Jodfat-hegység1 északnyugati végén található – egy körülbelül 14 km hosszú hegygerinc, amely az egész Alsó-Közép-Galileát átfogja.

A hegy a Misna-korszakban Galileába emigrált Sechania papi műszakról kapta a nevét, akiknek a székhelye valószínűleg Kabulban volt, ami ma egy nagy arab település a hegy lábánál.

A papi műszakok, vagy papi őrségek (משמרות כהונה) azok a papcsoportok voltak, amelyekbe a zsidó papokat a jeruzsálemi templomban végzett szolgálatuk céljából osztották be heti ciklusokban. A műszak minden tagja ugyanannak a családnak a tagja volt, és együtt éltek Izrael egy-egy településén. A 24 papi osztályt először a Krónikák könyve sorolja fel. Miután az első zsidó lázadás végén a templomot lerombolták, majd a Bar Kohba-felkelés leverését követően a Júdeában megmaradt zsidó lakosság nagy részét Galileába költöztették, a talmudi zsidó hagyomány és az időszak versei feljegyzik, hogy mindegyik papi őrség leszármazottai külön lakóhelyre telepedtek Galilea városaiban, falvaiban, és ezt a lakóhelyi mintát legalább több évszázadon át fenntartották a Templom újjáépítésére és a papi szolgálatok ciklusának újraindítására várva.

- Hirdetés -

Miután az 1970-es évek végéig a környék egyetlen zsidó települése Jodfat volt, az 1980-as évek elején a galileai Kilátó-terv keretében a hegygerincen megalapították Koranit, Sechania és Manof közösségi településeket.

A köznyelvben a Galilea zsidósítása néven elterjedt terv (תוכנית המצפים בגליל) az izraeli kormány és társult magánszervezetek regionális projektje és politikája volt, amelynek célja, hogy növelje a zsidó lakosságot és közösségeket Galileában, egy arab többségű régióban. Begin kormányzása idején összesen 52 ilyen kilátó-települést (micpe – מצפה) hoztak létre.

A három falu építésével a Zsidó Nemzeti Alap megkezdte a Sechania-erdő telepítését is a hegy déli lejtőjén, annak északi oldalát a hegyi rezervátum természetes erdeje borítja. Az erdősítéssel egy időben tervezték a hegygerinc nyugati oldalán található sétányt is, ami párhuzamosan halad a három települést összekötő úttal.

A Hana Levana tájépítész tervei alapján készült sétány kialakítása során fontos szempont volt az ösvény nyomvonalának minimális változtatása, a helyi fák és cserjék megőrzése, a tájba való illeszkedés. Az akadálymentesített útvonal mintegy 800 méter hosszú, és lélegzetelállító kilátást nyújt több irányba.

A sétát Manof település bejáratánál ajánlom kezdeni. Ezen a ponton viszonylag kényelmes parkolási lehetőség áll rendelkezésre, innen indulhat a gyaloglás.

Közvetlenül a bejáratnál van egy kilátópont, ahonnan Rosh Hanikra és a Haifa-öböl látható. Elhelyeztek itt egy tájékoztató táblát, melynél részletes magyarázatot hallhatunk, miközben élvezhetjük a gyönyörű kilátást a Szegev-erdőre, a Gilon-hegyre, Acmonra, Rakefetre, Karmielre, a Sagur-hegységre és a Chazon-hegyre.

A séta alatt ide ültetett fűszerbokrok – például a rozmaring – mellett haladunk el, és gyönyörködhetünk az őshonos növényzetben – sokféle virág, közönséges tölgy, szentjánoskenyér, éger és fügefák.

Útközben megállhatunk és leülhetünk a bolygók neveivel ellátott tájpadokra, edzhetünk a szabadtéri fitneszteremben, és még jógapózokat is tanulhatunk.

A tájpadok mindegyikén van egy tábla egy-egy bolygó nevével. A padok egymástól való távolsága nagyjából arányos a bolygók egymástól való távolságával. Ezekről a padokról lenyűgöző kilátás nyílik madártávlatból Alsó-Galilea nyugati részére, a Haifa-öbölre és a Karmel-hegységre, valamint a kiemelkedő egyetemi toronyra. Ideális hely a naplementében merengeni a párunkkal, vagy egyedül.

A sétány kialakításának részeként különböző formájú és méretű, a környékről kiemelt sziklatömböket használtak, és a fák árnyékában piknikezésre ideális kőasztalokat és kőpadokat készítettek belőlük. Az út menti sziklákon – ha csendben haladunk – napon sütkérező fokföldi szirtiborzokkal találkozhatunk.

Menet közben elhaladunk a Jiszrael Ben-Zeevről elnevezett kilátópont mellett, mely részletes magyarázatot kínál a Zsidó Nemzeti Alap természetőrének történetéről, akit 1938-ban elraboltak, meggyilkoltak, majd holttestének maradványait az eltűnésétől számított több mint 50 év elteltével találták meg a közeli barlangban.

A Sechania-barlang egy sötét titkot rejt, amint azt a sétányon lévő egyik tábla elbeszéli. Itt oldódott meg a néhai Jiszrael Ben-Zeev (Lauper) meggyilkolásának rejtélye. Ben-Zeev a Jeszud Hamaala településen született, Petach Tikva gyümölcsöseiben dolgozott, és 1930-ban a Zsidó Nemzeti Alap természetőre lett a Zebulon-völgyben, amely akkoriban olyan terület volt, ahol szinte nem volt zsidó település. Az arab lázadás 1936-os kitöréséig Jiszrael családjával az arabok lakta Akkóban élt, majd a Sabinia negyedbe költözött (a mai Kirjat Bialik).
1938. augusztus 9-én Jiszrael kölcsönadta a kancáját egy beduin barátjának, aki megígérte, hogy másnap visszaadja. A beduinok nem adták vissza a lovat, így Ben-Zeev egyedül ment a beduin Al-Damun faluba (mára csak a romjai maradtak meg, Kabul külső részén, tőlünk nyugatra) – és akkortól nyoma veszett.
Fia, Zeev hosszas keresései Giora Zaïd – Alexander Zaïd fia – segítségével 1990-ben a rejtély megoldásához vezettek. Kiderült, hogy Jiszrael Ben-Zeevet három környékbeli beduin gyilkolta meg egy helyi banda “belépőjegyeként”, holttestét ebben a barlangban temették el, amelyet a régió arabjai azóta “Bir al-Jehudi” – “A zsidó gödör” néven ismertek.
1990 márciusában Izrael Ben-Zeev csontjait egy kőkupac alatt találták meg itt, majd az azonosítás ellenőrzése után a csontokat özvegye sírjánál temették el Petach Tikvában.

Itt a sétányról letérve a kék nyomvonaljelzésen lemehetünk a körülbelül 400 méterre lévő barlanghoz.

A Sechania-barlang egy mély, denevérekkel és cseppkővel teli karsztbarlang. Bejáratánál a természetőr emléktáblája függ egy sziklamélyedésben azon a helyen, ahol megtalálták a csontjait. A barlang egy nagy központi helyiségből áll, ahonnan más helyiségekbe lehet jutni. A barlangot geológiai jelentősége és a különleges denevérfajok miatt természetvédelmi területté nyilvánították, látogatása csak a nyári és őszi hónapokban engedélyezett.

Ha a sétányon folytatjuk utunkat és tovább haladunk néhány száz métert, elérünk egy másik kilátóponthoz a közeli Kaukab Abu al-Hija arab falura.

A végpont kiindulópont is lehet. Ugyanúgy vissza lehet menni, vagy az út szélén, illetve Koranit településen parkolhatunk.

Tipp – ha gyerekekkel jövünk, érdemes kerékpárt, robogót vagy bármilyen kerekes járművet hozni a kicsiknek, ez fokozza a kirándulás élményét.

A sétány tömegközlekedéssel nem közelíthető meg, a szomszédos településekre egyáltalán nem indulnak járatok.

Fotók: frankpeti / Izraelinfo

  1. Jodfat vagy Jotvat, a térképeken a gerinc neve néha Jodfat, máskor Jotvat néven szerepel, a d és az f betűk felcserélődnek, mindkét név helyes, יוטבת – יודפת

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.