Sokan foglyai október 7-nek, az elraboltak a Hamaszéi, a mészárlás túlélői pedig a depresszióéi, a szótlan fájdaloméi, az ölelésre képtelen testbe zárt magányéi.
A felszabadulásuk szavakkal kezdődik. Ze beszeder (ez oké)…
nem baj, ha nincs minden rendben
nem baj, ha énekelsz, mikor fáj
nem baj, ha minden reggel sírsz
de utána mégis felkelsz
Benaia Barabi énekes, dalszerző a fiától hallott a Nova-Party túlélőiről, és ez nem hagyta nyugodni.
Meglátogatta Cipruson a Titkos Erdő üdülőt, amelyet az elmúlt hónapokban a traumás áldozatok rehabilitációjára és gyógyítására alakítottak át. A fia “Novás barátai” – az október 7-i mészárlás túlélői – írták a “Minden rendben” című dal sorait, és ők szerepelnek a klipben is. Terápiás munka volt ez, és az életbe visszatérés lépcsői a dal szavai.
együtt akarok lenni veletek, ez a legfontosabb
hogy soha ne legyünk egyedül
legszívesebben hangosan énekelnék, megfognám a kezed
leginkább félelem nélkül akarok élni
ok nélkül nevetni jó
a legjobb szorosan ölelni
szeretni nagyon rendben van
Ze beszeder, ze beszeder – megőrülni. Normálisnak maradni – ze beszeder, még ha nehéz is ezt elismerni vagy megvalósítani. És ha ezek a fiatalok azt kérik, hogy gyógyuljunk, ne tartsuk magunkban a gyűlöletet még vagy száz évig, akkor talán nekünk is meg kellene már próbálni.
„Első fény” projekt
Mi történik velünk, a reményeinkkel, a szerelmeinkkel?
Mi történik a dalainkkal?
A fájdalom, a féltés, a gyász áthangszereli mindet.
A vágyakozó sóhajok, az éjszaka, a távollévő kedves, a messzi utazás, a hazatérés képei most mind a sötét árnyaink mögé költöznek. A túszainkra, a fronton harcoló fiainkra, lányainkra vonatkozik minden utalás. Ami máskor csak egy lírai verssor, az most a háború drámai súlyával terhelt zokogás, átok vagy ima. A legártatlanabb szerelmes dal is tragédiákat hordoz, ha az előadó a szívünk sötétjéhez igazítja.
Az eredeti dalok lecsendesednek, csak az imák, zsoltárok erős lüktetése marad, és az emberi hang.
Gyere vissza!
Nincs ma Izraelben ennél drámaibb kérés.
Zenészek, énekesek, filmesek együttműködéséből született a First Light – Első Fény videósorozat, amely dalokkal dokumentálja a háborút, és a zene útján kíván segíteni mindenkinek, akit ez a háború érint. Elkészült a nyolc dal, mindegyik egy-egy ismert sláger feldolgozása, hozzáigazítása ahhoz a lelkiállapothoz, amelyben most élünk. A projekt teljes bevételét a háborús áldozatokat segítő LATET alapítványnak ajánlják fel.
Shai Tsabari & Maya Belsitzman dalát, a “Hamarosan”-t
Shai az Idan Raichel Projektben énekelte ezt 10 éve. Ebben a dalban is a távollévő kedves üzenete a szívre mért ütés: az elrabolt kedveseink fájdalmas hiányát halljuk benne. Shai Tsabari AZÓTA rendszeresen énekli ezt a dalt a koncertjein is, és mindig van valaki a közönségben, akit a dal új üzenete érint meg.
Hamarosan, hamarosan visszajövök
A csendre, a fényre
A szélbe, a vízhez
Hamarosan, hamarosan visszajövök
A hideg után a melegre
A tengerpartra, az égre
Echo a saját dalát hozta ide az “Első Fény” projektbe. Áthangszerelték a Chill Pill vonósnégyesre.
Mondogatni, dúdolni való. “Nincs mitől félni.”
Echo elmesélte a dal előszavában, hogy ő tudja, hiszi, ha becsukja a szemét, egy párhuzamos életbe kerül, ahol bárkivel találkozhat. Reggel, mielőtt kinyitná a szemét, ott abban a másik világban megöleli a Gázában fogvatartottakat, és szeretetet küld dúdolva nekik: “Nincs mitől félni”!
Asaf Amdursky is egy saját dalát hozta. A hűvös elektronikát most akusztikus hangszerek váltották fel és Avishai Cohen trombitája ragyog benne és messzire, messzire elviszi a fényt – a csillagok fényét.
Roy Rieck “Ideiglenes altatódala “ a kislányához íródott, de ma a nehezen elalvó felnőttekhez szól.
“A dalt természetesen az én generációmnak ajánlom, de minden kisgyereknek és minden felnőttnek, aki nem tud elaludni, minden fáradt és kimerült szülőnek, szerte a világon és különösen itt a mi hazánkban, akik megpróbálnak hazudni egy kicsit, és azt ígérik, hogy semmi rossz nem fog történni.
Minden este a fogvatartott apákkal és a gyerekekkel a szívemben alszom el, akik megőrülnek az aggodalomtól és az újabb és újabb, előttünk álló reggelektől. Imádkozom, hogy igazán csendes éjszakáik legyenek.”
Alon és Max Olearchik, apa és fia is énekelnek egy közös dalt (Ismertem egy szemüveges csajt) a projektben, és Iogi is beszállt egy-egy régi dal feldolgozásával. Ezek a látszólag az „eseményhez” nem köthető énekek egyszerűen csak annyit akarnak megmutatni, hogy azzal a hihetetlen gonoszsággal és hatalmas erőszakkal szemben, amelynek akaratunk ellenére ki voltunk téve, mégis maradtak bennünk csodás és inspiráló erők – fények –, amikről talán nem is tudtunk, és amiket ezek a dalok, a művészet a felszínre hoz nekünk.
Alon Eder és a banda gyújtotta az Első Fény nyolcadik gyertyáját az “Én és Te egyek vagyunk” című dallal. Avner Kelmer hegedűs írta, aki Beeri kibucban született…
Gyermekkoruk óta együtt muzsikáló zenészek játsszák el ezt a dalt. Ebben is a szerelem hangolódik át egyetemes szeretetté, összetartozássá.
Ez volt a sorozat utolsó darabja, de Netta dala kívánkozott a felsorolás végére.
Netta Barzilai – „Fiúcskám, gyere vissza hozzám”
Netta Barzilai bemutatja Margalit Tsenani halhatatlan dalának szívet megrázó a capella változatát, amelyet anno Dani Shoshan írt és komponált, és ami az egyik legismertebb mizrahi-pop dal Izraelben. Pont így fordult át az életünk, mint ez a buszmegállóban az elcsámborgott fiúját váró lányka esküvői bulikba illő slágere: Netta képes megfékezni magában a fájdalom és a bánat, valamint az erő és a remény lehetetlen egyensúlyát, amelyet mostanában mindannyian érzünk.
Netta, aki a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál győztese volt, így kezdett az előadás mögött meghúzódó fontos történettel: „Azt mondják, ez mindenkit érintett. Tuval, a jobbomon játszó vörös hajú dobos a zenekarom állandó tagja, nem egyszer koncertezett velem szerte a világon. Ő egy támogató nagytestvér számomra, ha a turnékon elkap a magány. Október hetedikén reggel Tuval öccsét, Yotam Haimot elrabolták Kfar Aza-i otthonából. Összeomlott számára az eddigi élete. Yotam a fény és a zene gyermeke. Ő is dobos is volt egy metálbandában. Azon a reggelen, amikor elrabolták, és Yotam már látta a terroristákat az ajtóban, ütőket vett a kezébe, és a védett szobában egy asztalon dobolni kezdett, hogy lenyugtassa magát. …Most mi a lábunkkal dobolunk érte és a többi 239 elrabolt visszatéréséért.”
Yotam Haimot nem sikerült a Hamasz fogságából kiszabadítani, menekülésük közben két társával együtt az izraeli katonák tévedésből lelőtték.
Pár nap múlva a folytatjuk majd a háborúban született dalok sorát. Az első rész itt:
