A Klubrádió Esti gyors című műsorában Selmeci János és Székely Róbert Benjamin Netanjahu gázai rendezési tervéről beszélgettek pénteken. A javaslatokban szereplő intézkedések, mint a biztonsági felügyelet, ütköző zóna és deradikalizáció nemes céloknak tűnnek, de a megvalósítás realitása kérdéses. Az Egyesült Államok már reagált, hangsúlyozva a palesztin állam fontosságát. Székely Róbert kritikusan értékeli a terveket, kiemelve, hogy a valódi megoldás csak akkor lehetséges, ha az alapvető problémákat, például a menekültek visszatérését, kezelik.
Selmeci János: Bemutatta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a háború utáni gázai rendezés szabályait, legalábbis az általa elképzelt szabályokat, hogy ezeknek a realitása mekkora, azt Székely Róberttel, az Izraelinfo munkatársával beszéljük meg.
Szóval korlátlan biztonsági felügyelet az övezet fölött, biztonsági igények szerint ütköző zóna a határ mentén, Egyiptommal együttműködés és zárlat, teljes biztonsági ellenőrzés Ciszjordánia felett, és izraeli kontrollal teljes lefegyverzése a területnek, deradikalizálni a gázai intézményeket, megszüntetni az ottani szélsőséges nézeteket, lehetőség szerint arab országok segítségével, és bezárni az ENSZ palesztinokat segélyező szervezeteit, és újakat nyitni helyettük. Ez a rövid összefoglalás a klubradio.hu-ról. Na, most itt vannak nagyon örvendetes, meg támogatandó célok, de hogy így első, második és harmadik olvasatra is ennek a realitása nagyjából úgy a nulla közelinek tűnik nekem, Te is így vagy ezzel?
Székely Róbert: Igen, valóban ennek a realitása nem túl nagy, de leginkább azért, mert igazából a különböző oldalak akik játszanak, akik részt vesznek ebben a politikai meccsben, azok nagyon-nagyon mást képzelnek el arról, hogy minek kellene lennie utána. Tehát gondolok itt egyrészt Izraelre meg természetesen a palesztin oldalra, a palesztin oldalon belül is a Hamaszra, illetve a Palesztin Felszabadítási Szervezetre, valamint a nemzetközi politikai világra. Itt is két oldalra lehet ezeket osztani, egyrészt a nyugati országokra, másrészt az arab országokra. Az Egyesült Államok, Biden elnök egy órával ezelőtt már reagált is erre a programra. Ők azt mondják, hogy a számukra a legfontosabb az, hogy a palesztin állam létrejöttét lehessen látni a jövőben. A Hamasz a felszámolása, illetve az, hogy közvetlen a háború után mi fog történni Gázában, ezt a kettőt nem lehet összekapcsolni, ugyanis akkor senki nem fog megegyezni abban, hogy mi fog történni. A Palesztin Felszabadítási Szervezet nem fogja kimondani soha, hogy ők hajlandóak arra, hogy a Hamaszt teljesen felszámolja Izrael, mert egyrészt presztízsveszteség lenne általában a palesztinoknak még akkor is, ha egyébként a Palesztin Felszabadítási Szervezet nem igazán kedveli, sőt inkább ellenséges a Hamasszal szemben, de kifejezetten ezt nem mutathatják meg. Másrészt soha nem fognak beleegyezni olyan megoldásba, amelyik a legnagyobb problémát a szőnyeg alá söpri, azaz az úgynevezett menekülteknek a visszatérését az izraeli határon belülre, tehát nem a megalakulandó palesztin államba, hanem a megmaradandó Izraelbe. És amíg ezt a problémát nem oldjuk meg, addig minden más csak játék a szavakkal, és soha nem lesz megoldás. Úgyhogy igazából most elkezdeni hosszútávon gondolkozni – annak ellenére, hogy ez így jól hangzik –, nem vagyok biztos, hogy ebben a helyzetben lehetséges. És én ugyan nem vagyok egy Netanjahu támogató, sőt, kimondottan nem kedvelem őt személy szerint, de ez a program legalább részben rávilágít alapvető problémákra. Gondolok itt az utolsó pár mondatra, amit idéztél, azaz arra, hogy az ENSZ-nek és az ENSZ szervezeteinek máshogy kell hozzáállni ehhez a helyzethez. És muszáj lesz sokkal közvetlenebbül részt venni és kontrollálni azt, hogy milyen nemzedék nő föl és milyen körülmények között a Gázai övezetben.
SJ: Illetve hát tartózkodniuk kéne a terroristák alkalmazásától, de most zárjuk be ezt a zárójelet. Kinek szól ez a Netanjahu elképzelés? Tehát kik azok Izraelben, akik ezt a fajta, hát viszonylag magabiztos „menjünk oda és korlátlanul mi csináljunk mindent” elképzelést támogatnák és ezt szeretnék. És kik azok, akik esetleg nem annyira akarnák azt, hogy Izrael ott legyen Gázában, hogyha már egyszer azt mondták, hogy annak vége.
SZJ: Igazából az, hogy katonai ellenőrzés alatt tartani a Gázai övezetet, ezek sokkal kevésbé kemény szavak, mint amilyennek hangzanak. Egyrészt azért, mert Izrael eddig is nem katonai, de valamilyen szinten azért felügyelte ezt a területet, ha nem is közvetlenül, de közvetve. És mivel Netanjahu nem tért ki pontosan arra, hogy mit fog ez pontosan jelenteni, ezért ezt mindenki úgy értelmezheti magának, ahogy akarja. Tehát a szélsőségesek gondolhatják azt, hogy jó-jó, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatos katonai jelenléte lesz ott. De Netanjahu ilyet soha nem mondott, és én nem is gondolom, hogy ő maga egy ilyen elképzelést támogatna. Itt leginkább két problémáról van szó. Egyrészt, hogy mi lesz az Egyiptom és Gáza közötti határral, tehát a Rafah város melletti határövezettel, merthogy ezen a határövezeten át tudják a Hamasz terroristái, illetve más terrorszervezetek a Gázai-övezetbe bevinni a különböző rakétákat, a fegyveres ellenálláshoz szükséges fegyvereket és robbanó eszközöket. Ez az egyik probléma, és az egyiptomiak nagyon tiltakoznak amiatt, hogy a határellenőrzésben részt vegyenek izraeliek is. (Bár én azt gondolom, hogy Izrael ki tudna egyezni Egyiptommal.) A másik probléma pedig az, hogy Izrael nagyon szeretne létrehozni egy egy kilométeres üres sávot, ami azt biztosíthatná az izraeli falvak, települések számára a Gázai-övezet mentén, hogy olyan, ami október 7-én történt, hogy hirtelen rohanják, ne történhessen meg, mert van egy egy kilométeres üres terület, ahol jól látható, hogy ott mi történik. A biztonság szempontjából ez a két dolog, ami kritikus, minden másban valószínűleg meg tudnának egyezni. A hosszútávú programnál a kulcs az az, hogy sikerül olyan megoldást létrehozni, amiben a Hamasz egyáltalán nem vesz részt, és sikerül-e rávenni valahogy a Palesztin Felszabadítási Szervezetet arra, hogy ebbe belemenjen, és hajlandó legyen ezt támogatni annak ellenére – ahogy korábban már mondtam –, hogy ez egy presztízsveszteség lenne a teljes palesztin nép számára politikailag, de hosszútávon – szerintem – ez nekik is jobb lenne.
Újságíró
