Netanjahu nem Amerika barátja, inkább árt neki, vélekedett Yehuda Lukacs a Hill című washingtoni politikai hírportálon közzétett véleménycikkében:
A képviselőház elnöke, Mike Johnson bejelentette, hogy fontolgatja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök meghívását a kongresszusba. A szenátus többségi vezetője, Chuck Schumer, aki nemrég azt mondta, hogy Netanjahu „eltévedt”, amikor politikai túlélését országa érdekei fölé emelte, állítólag azt jelezte, hogy támogatja a felkérést.
Ez hiba lenne. Netanjahu minden más külföldi vezetőnél jobban beilleszkedett az amerikai politika és külpolitika hálójába. Ha elfogadja a meghívást, többször fog felszólalni a kongresszuson, mint Winston Churchill.
Fő szövetségesként érkezik az Egyesült Államokba, de korábbi szavai sértették nemzeti érdekeinket.
A Kongresszus előtt tartott korábbi beszédeinek alapos vizsgálata azt mutatja, hogy Netanjahu nem Amerika barátja. Amikor Irak megtámadásáról vagy az iráni nukleáris megállapodás visszavonásáról volt szó, Netanjahu úgy döntött, hogy rákényszeríti az Egyesült Államokat kérése teljesítésére, függetlenül a következményektől.
Izrael „Mr. Biztonság-a” – 2002 szeptemberében a Kongresszus előtt tett véleményével határozottan bátorította az Egyesült Államokat Irak megtámadására.
„Semmi kétségem nincs arról, hogy Szaddám Husszein keresi, dolgozik, és halad a nukleáris fegyverek kifejlesztése felé” – mondta, hozzátéve, hogy „ha Szaddámnak nukleáris fegyverei lesznek, a terrorhálózatnak is lesz atomfegyvere”.
Kristálygömbjét bámulva megjósolta, hogy Szaddám megdöntése után az iráni nép fel fog lázadni a rezsim ellen: „És azt hiszem, hogy a szomszádos Iránban ülő fiatalok, és még sokan mások azt fogják mondani, hogy lejárt az ideje ilyen rezsimeknek, és az ilyen despotáknak.”
Netanjahu hazugságokkal és vágyálomokkal teli meséjének célja az volt, hogy az Izrael és nem az Egyesült Államok céljait szolgálja.
Izrael hatalmas ellenségnek tartotta Irakot, tekintve hatalmas hadseregét. Az első Öböl-háború során Irak 42 nagy hatótávolságú Scud rakétát lőtt ki Izraelre. A szeptember 11-e utáni környezet kiváló lehetőséget teremtett Netanjahunak arra, hogy leszámoljon az iraki diktátorral úgy, hogy megpróbálta rávenni az Egyesült Államokat megdöntésére.
Izrael teljesen tisztában volt azzal, hogy Irak nem rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. 1981 augusztusában izraeli F-15 és F-16 repülőgépek Osirakban megsemmisítették az iraki atomreaktort. Ezt követően az izraeli hírszerzés szorosan figyelemmel kísérte, hogy Irak ne próbálja meg újjáépíteni nukleáris képességét. Ennek ellenére elhatározta, hogy visszhangozza a Bush-kormányzat hamis narratíváját, és vallomása sokakat megingatott, akik „várakozó állásponton voltak”, és végül támogatták az inváziót.
Netanjahu 2015 márciusában beszédet mondott a Kongresszus előtt Barack Obama elnök azon tervéről, hogy aláírja az iráni nukleáris ambícióit megfékező megállapodást. Az egyezmény republikánus ellenfeleihez igazodva kijelentette: „Azt mondták nekünk, hogy a megállapodás hiánya jobb a rossz egyezménynél. Nos, ez egy rossz alku. Ez egy nagyon rossz üzlet. Jobban megvagyunk nélküle.” Arra is figyelmeztetett, hogy egy paktum előkészíti az utat Irán számára a nukleáris fegyverek megszerzéséhez.
Figyelmen kívül hagyva az izraeli katonai szerveknek az iráni egyezmény megőrzése érdekében kialakított véleményét, Netanjahu arra kényszerítette Trump elnököt, hogy mondja fel a megállapodást.
„Az iráni megállapodás az egyik legrosszabb és legegyoldalúbb üzlet volt, amelyet az Egyesült Államok valaha kötött” – jegyezte meg Trump. A megállapodás felmondása azonban Teheránt atomprogramjának felgyorsítására motiválta, ellentétben Netanjahu előrejelzésével.
Az Al Jazeerának adott 2022-es interjújában Kamal Kharazzi, az iráni Külkapcsolatok Stratégiai Tanácsának vezetője azt mondta, Iránt „csavarhúzóval tett fordulat választja csak el az atombomba összeállításához szükséges 90 százalékos tisztaság elérésétől”. Arra is figyelmeztetett, hogy az iráni létesítmények elleni amerikai-izraeli támadás nem fogja megszakítani nukleáris programjukat.
Az Egyesült Államok és Izrael most olyan Iránnal néz szembe, amely nukleáris küszöbállammá vált. Netanjahu jelenlegi helyzete Izraelben jelentősen eltér a 2015-östől, amikor az iráni megállapodásról beszélt a Kongresszusnak.
Izrael kolosszális kudarca az október 7-i Hamasz támadás megakadályozásában, valamint a hadsereg képtelensége a támadók kiszorítására vagy a túszok megmentésére arra késztette az izraelieket, hogy Netanjahut tegyék felelőssé a katasztrófáért. Ha a háború véget ér, valószínűleg új választásokat tartanak, és Netanjahut menesztik.
Az Israel Institute for Democracy januári közvélemény-kutatása szerint az izraeli közvélemény mindössze 15 százaléka szeretné, ha Netanjahu a háború után is miniszterelnök maradna.
A hatalom elvesztésétől való félelem arra készteti Netanjahut, hogy ameddig csak lehetséges, meghosszabbítsa a háborút, még akkor is, ha a Hamasz fogságában tartott túszok meghalnak. Noha Biden ragaszkodik ahhoz, hogy a gázai lakosságnak megszakítás nélkül humanitárius segítséget kell nyújtani, figyelmen kívül hagyja a kormányzat kéréseit. Azt is tagadja, hogy a gázai palesztinok éhínséget és éhezést élnének át, amint azt az Egyesült Nemzetek Szervezete jelentette.
Netanjahu egy olyan ország élén áll, amelyet radikális messiási zsidók foglaltak el. Bezalel Smotrich, a Zsidó Haza párt vezetője és Itamar Ben-Gvir, a Jewish Hatalom párt vezetője birtokolják Netanjahu kormánykoalíciójának kulcsait.
Úgy vélik, Izrael bibliai öröksége magában foglalja a megszállt Ciszjordániát és a Gázai övezetet, amelyeket Izrael fennhatósága alá kell helyezni. Támogatják továbbá a gázai zsidó telepek helyreállítását és az övezet összes izraeli közösségének 2005-ben megtörtént evakuálásának visszafordítását, amely döntést felelősnek tartják az október 7-i invázióért.
Netanjahu még nem magyarázta el az izraeli népnek, hogy nem tudta megakadályozni október 7-ét, és nem látja a konfliktus „utáni napot”. Inkább beleavatkozik az amerikai politikai vitákba, minthogy szembenézzen a lakossággal.
A Netanjahu és Biden elnök közötti közelmúltbeli nyilvános nézeteltérés jóval túlmutat azon, hogy az Egyesült Államok tartózkodott a Biztonsági Tanács szavazásán, amely tűzszünetre szólított fel Gázában, vagy hogy nem ért egyet a Rafah elleni tervezett támadással. Netanjahu úgy véli, hogy csak akkor tudja kitölteni teljes hivatali idejét, amely 2026 októberében ér véget, ha az Izraelben még mindig népszerű Trump elnököt újraválasztják. Cselekedetei ezt az érzést tükrözik.
Netanjahu washingtoni pódiumra emelése a katasztrófa receptje. Washington D.C. utcái háborús övezetté válhatnak. Jelenléte a Capitol Hillen tovább polarizálja az amerikai közvélemény háborúval kapcsolatos érzelmeit.
Figyelembe véve a háború bármi áron történő elhúzását célzó működését és céljait, Netanjahu meghívása a Kongresszus közös ülésére nemcsak otthon kelt haragot, hanem aláássa Amerika hitelességét és Amerika ezen véres tragédiának a befejezéséért tett erőfeszítéseit is.
Yehuda Lukacs a George Mason Egyetem nemzetközi ügyek tanszékének emeritus professzora.
