Peszach idején ünnepelnünk kellene, jókat enni, és elődeinkre emlékezni, akik megszabadultak Egyiptomból. De idén ez nem megy. Nem megy le a falat a torkunkon, miközben az egyre fogyatkozó, éhen halt, megerőszakolt testvéreink Gázában sínylődnek. Egyszerű polgárként napestig tüntethetünk, elkeseredetten utakat zárhatunk el, kiabálhatunk és dobolhatunk: Hozd haza őket! MOST! – de mindez hiába. Tehetetlenek vagyunk. Csak a kormány és annak feje dönthet sorsukról, kiszabadításukról, amelynek fejében a Hamasz a gázai háború végét követeli.
És ahogy az Uvda című műsorban névtelenül, hangjukat is eltorzítva beszélő, a tárgyalásokban részt vevő tisztviselők elmondták, Netanjahu hónapok óta akadályozza a tárgyalások sikerét, hazahozatalukat. Mindezek után, vagy éppen ezért, ennek elhazudására, szokásos tudatmódosító hadműveletet hajtott végre peszach előtt, melyben a szegény túszok sorsán kesergett, és nem győzte hangsúlyozni, mennyire küzd értük. HAZUDIK.
Eddig azzal a hazugsággal küzdött, hogy a nagyobb katonai nyomás vezet szabadulásukhoz. Ezzel a jelszóval nem engedi a gázai hadjárat befejezését, melyhez soha nem határozott meg világos célokat, így nem is kötelezi azok végrehajtása semmire. A Hamasz feletti teljes győzelem HUMBUG, a gerilla harcmodorral harcolókat állami hadsereg a világtörténelemben nem tudta, és soha nem is fogja tudni legyőzni teljesen. Akkor sem, ha sikerül tovább húzni a háborút egy rafahi hadművelettel.
De hősiesen küzdő katonáink alaposan meggyengítették a dzsihádistákat, hosszú ideig tart, amíg összeszedik magukat. Ennyit tehettünk. A palesztin kérdésre katonai megoldás soha nem volt, soha nem is lesz, éppen úgy, mint a gerilla harcmodor ellen.
Nézzünk szembe a valósággal: a Hamasz vissza fog térni, előbújnak az alagutakból, és átveszik az uralmat, mert Netanjahu nem hozott létre alternatívát a háború utánra. Nemcsak a háború céljait nem határozta meg, de azt sem, hogy utána mi legyen, hiába könyörgött Amerika, a nyugati hatalmak, és minden józan izraeli politikus és katona. Mert nincs másik hatalom Gázában – a mérsékelt Palesztin Hatóságot Netanjahu nem engedi be, az arab államok nem akarnak öngyilkos küldetést Gázában a Hamasz ellenében, és ENSZ békefenntartók sem jöhetnek, mert Netanjahu az ENSZ-szel is összeveszett. Marad tehát a Hamasz, miközben katonáink a reménytelen Hamasz-mocsárban vergődnek.
Katonai megoldás nincs, csakis politikai megoldás lehetne. De ezt Netanjahu több évtizedes kemény háttér-aknamunkával megakadályozta, éppen úgy, ahogy most a túszegyezményt akadályozza.
A Rafah elleni támadást, és a katonai nyomásra megszülető egyezmény hazugságát Izraelben már csak a kemény, teljesen agymosott bibista mag eszi meg, ezért a napokban új hazugságot (a szakirodalomban spin-t, a média propagandagépezetével, a tudatmódosító spin-hazugságokkal kormányzó spin-diktátorok fegyverét) vetett be. Miszerint majd a Szaúd-Arábiával megkötendő normalizáció segítene hozzá a túszegyezményhez.
Ez ki tudja mikor történik majd meg, de az biztos, hogy semmivel nem visz közelebb a Hamasz kezében lévő túszok kiszabadításához. Halálukhoz visz csak közelebb, ahhoz, hogy ha egyszer hazatérnek, az már csakis koporsóban történhessen meg. Netanjahu koporsóban szeretné őket visszahozni, és erre jó oka van: a november végén, december elején kiszabadult túszok minden lehetséges színpadon elmesélték, hogyan hagyta őket cserben a hadsereg, az állam, és milyen rettenetesek voltak fogva tartásuk körülményei. Netanjahunak nincs szüksége újabb szemtanúkra, akik október 7-re, Izrael történetének legnagyobb tragédiájára emlékeztetik, melynek ő a legfőbb felelőse. Te vagy a főnök, te vagy a bűnös.
A túszok hazajutásának egyetlen módja az alku a Hamasszal. De erre Netanjahu azért sem hajlandó, mert a Hamasz a – mellesleg a gyakorlatban már harmadik hónapja befejezett – háború lezárását követeli. És ha hivatalosan is véget ér a háború, akkor felerősödnek az előrehozott választásokat követelő hangok, s a voksolás várhatóan a Likud és Netanjahu bukását jelenti a közvélemény-kutatások szerint.
Ez az igazság, ezért folyik a pampogás a gázai hadjárat rafahi folytatásáról, a katonai nyomás fokozásáról azzal a hazugsággal, hogy majd ez engedékenyebbé teszi a Hamaszt, és újabban a Szaúd-Arábiávál kötendő egyezményről. Ezért, Netanjahu székének védelmében fognak újabb katonáink meghalni a gázai mocsárban, s ezért térhetnek csakis koporsóban vissza túszaink.
Peszach idején fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy szabadok vagyunk-e, és ha béklyóban élünk, mindent megteszünk-e szabadulásunk érdekében? Mindent megteszünk-e a Hamasz brutális fogságában sínylődő testvéreinkért? És legalábbis nekem idén egy falat sem menne le a torkomon, idén nekem nincs peszach.
Újságíró
