Giora Eiland az Izraeli Védelmi Erők nyugalmazott vezérőrnagya, az Izraeli Nemzetbiztonsági Tanács volt vezetője és a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének tudományos főmunkatársa próbálja elmagyarázni, mi az oka annak, hogy az izraelieknek csalódniuk kell Joe Biden amerikai elnök Izraellel kapcsolatos politikájában. Véleményét, amit egyébként már hónapok óta hangoztat szakértőként megszólalva az izraeli és a nemzetközi médiában, most a Haaretz közölte:
Az Egyesült Államok téved a gázai háború két fő sajátosságát illetően.
Az első a „narratíva”. Izrael gázai háborúját az USA a saját, az ISIS (Iszlám Állam) elleni harcához hasonlítja. Az ISIS egy terrorszervezet, amely Bagdadból rajzott ki, megszállt iraki és szíriai területeket, ahol a lakosok akarata ellenére érvényesítette uralmát.
Gázában egészen más történt: a Hamasz a Gázai-övezet lakosainak autentikus képviselője. 2006-ban megnyerte a demokratikus választásokat, és a teljes lakosság támogatását élvezi. Amikor Biden azt állítja, hogy Gáza lakosainak többsége a Hamasz ellen van, az nem egyezik meg a valósággal. 2007-től kezdődően a gázai Hamasz azt tette, amit a nácik Németországban – egyesített minden polgári mechanizmust, és a lakosok támogatását egy vezető és annak ideológiája mellé állította.
Gáza de facto állammá vált. Megvan benne annak minden jellemzője: világos határok, hatékony központi kormányzat, független külpolitika és hadsereg. Október 7-én az történt, hogy Gáza állam háborút indított Izrael állam ellen. Nem a „szegény” civil lakosságot kihasználó terrorszervezet elleni harcról van szó, hanem egy totális háborúról két nemzet között.
A második sajátosság a harcok jellemzőjével van összefüggésben. Az amerikaiak azt mondják Izraelnek: „Úgy járjatok el, ahogy mi Moszulban csináltuk”. Azonban ez nem ugyanaz. Az ISIS katonai szempontból egy vicc volt, néhány ezer huligán Kalasnyikovokkal dühöngött az utcákon, és mindennek ellenére az amerikaiaknak kilenc hónapba telt Moszulban győzelmet aratni, miközben megöltek 11 ezer civilt.
Gáza ezzel szemben a történelem legjobban felfegyverzett és megerősített katonai harcmezeje. Pontosan azért lett ilyen, mert a vezetés képes volt mozgósítani a teljes civil társadalmat. Ezért nincs egyetlen iskola vagy kórház, amelyet nem katonai raktárnak vagy fegyvergyártó üzemnek használnának. Ezért tárolnak több ezer aknát polgári lakásokban.
Ha van valami az amerikai történelemben, ami Gázára emlékeztet, az inkább az 1945-ös okinavai csata, ahol 20 ezer japán legyőzése érdekében az amerikai erők mintegy 100 ezer civilt öltek meg, és maguk is 50 ezres áldozatot szenvedtek. Nem csoda tehát, hogy egyetlen magas rangú amerikai katonatiszt sem fogalmazott meg kritikát az izraeli hadsereg Gázában használt professzionális és felelősségteljes harcmodorával szemben, ami viszont nem akadályozza meg magát az Elnököt és külügyminiszterét abban, hogy a maguk részétől becsmérlő kritikát hangoztassanak ugyanezen a téren.
Izrael két nagy hibát követett el a háború kezdete óta. Az egyik: ellenez minden olyan kezdeményezést, amely a Palesztin Hatóság erőit az arab országok és az Egyesült Államok aktív közreműködésével beengedné Gázába. Amikor a Hamasz uralmának nincs alternatívája, akkor nincs olyan effektív nyomás, ami az uralma bukását idézné elő, pedig ez lenne a háború elsődleges célja A második hiba a palesztinoknak juttatott humanitárius segítséggel kapcsolatos. A Hamasz azért egyezett bele az első túszcserébe, mert félt az éhínségtől. A diktátorok nem a katonai nyomástól és a haláltól tartanak. Ők leginkább a feldühödött tömegtől és az éhínségtől félnek. Abban a pillanatban, hogy Izrael beleegyezett a segélyek további növelésébe, örökre elveszett az elraboltak visszaszerzésének reménye, és azok kínzás általi halálra ítéltettek.
És még valami: valójában az Egyesült Államoknak és a Hamasznak három érdeke megegyezik egymással: nem megszállni Rafahot, igenis fokozni a „humanitárius” segélyek beengedését, és ami a legfontosabb – befejezni a háborút. A fegyverembargóval való fenyegetés egy cinikus eszköz, amellyel az USA sarokba szorítja Izraelt. Nem kevésbé aggályos az amerikaiak hozzáállása ahhoz, ami az északi fronton történik. Az egyetlen dolog, ami elrettentené a Hezbollahot, az a libanoni infrastruktúra megkárosodása, és Bejrút gázai szintű megsemmisítése. Ez lenne az egyetlen módja annak, hogy ésszerű megegyezésre kényszeríthessük, és ha ez nem sikerülne, akkor legalább belátható időn belül véget vethetnénk az ellene folytatott háborúnak.
Ezt pedig az USA nem hajlandó megérteni. Miközben elfogadja, hogy „Izraelnek joga van megvédeni magát”, mégis kizárólag a Hezbollah katonai célpontjait támadhatjuk, ami biztos recept az izraeli vereségre. Amikor Biden elítélte az antiszemita tüntetéseket az egyetemeken, azt is hozzátette, hogy ugyanakkor figyelembe kell venni a gázai szenvedést is. Már elnézést, de mi a kapcsolat a két dolog között? Ez hasonló logika, mint amikor az ENSZ főtitkár azt mondta október 7-el kapcsolatban, hogy elítéli a Hamaszt, de a brutális támadás „nem légüres térben történt”.
Igaz, hogy Netanjahu inkább okolható ezért a kialakult helyzetért, mint Biden, és én vagyok az utolsó a földkerekségen, aki bármi olyat támogat, amit Netanjahu folytat. De érdemes szembenéznünk a jelenlegi valósággal, és nem kell túlságosan elájulnunk attól, hogy az amerikai elnök tudja, hogyan kell kimondani a megfelelő szavakat a holokausztról vagy az elhurcoltak szenvedéséről.
A gyakorlatban Amerika politikája cinikus és veszélyes. Az USA megérti, hogy Izrael teljesen elveszítette az irányérzékét, ezért próbál megmenteni minket saját magunktól, de eközben súlyos hibákat követ el, és ezzel nemcsak Izraelnek, de saját érdekeinek is árt.
Héberről fordította Politzer Maymon Krisztina
Főkép: Joe Biden. Az USA sarokba szorít bennünket – Fotó: AP
